Fabiano Golgo, Prága
Zemant már nem izgatja

Milos Zeman cseh miniszterelnök országában jól ismert arról, hogy szereti a hatásos mondatokat. Sokak szerint inkább reklámszakembernek kellene lennie, nem politikusnak, mivel tudja, hogyan közvetítse üzenetét tömör mondatokban, pontosan a másnapi újságok főcímeinek megfelelő terjedelemben, és hogyan értesse meg őket a tömegekkel. Azt mondják, tudja, hogyan adja el a halat, ami azonban bűzlik, akárcsak ő… Ez a népszerű vicc nyilvánvalóan utal arra a szokására, hogy kedveli a Becherovkát (a sok Becherovkát), amely egy helyi alkoholos ital, és amire a csehek oly büszkék (bár a külföldiek szerint olyan az íze, mint egy köhögés elleni szirupnak vagy más orvosságnak). Zeman televíziós szereplésein gyakran meglátszik, hogy túl van már néhány kupicán.

Milos Zeman New Yorkban a World Trade Center romjainál Fotó: Reuters

Magát szakértőnek tekintve kétszer követte el ugyanazt a diplomáciai hibát, hogy a szomszéd szlovák sört a vizelethez hasonlította, azt állítva, hogy a munkatársai hasmenést kaptak, miután megitták. Tekintettel arra, hogy a szlovák igen büszke nemzet, amely hetven évig Csehszlovákia kevésbé privilegizált részének érezte magát, Zeman kijelentéseit nem tudták humorosan felfogni.
A CNN hírtelevízió Larry King Live című műsorában Zeman azt hazudta néhány hónappal ezelőtt, hogy ügynökei tudtak a terrorista Mohamed Atta terveiről (ő az egyik vádlott, akiről feltételezik, hogy a World Trade Centernek irányított egyik repülőgépen volt) a prágai székhelyű, amerikai támogatású Szabad Európa Rádió elleni bombatámadást illetően. Amikor sarokba szorították, az angoltudását okolta, és azt állította, hogy rosszul fejezte ki magát. 
Mindenki tudja azonban, hogy kiválóan beszél angolul, és nincs olyan hiba, amely ilyen szélsőséges módon megváltoztatná annak a jelentését, amit mondott.
Zeman alapvetően szeret ellentéteket szítani. Más politikusokkal ellentétben nincs semmi vesztenivalója: már tavaly bejelentette, hogy júniusban - hivatali ideje lejártával - nyugdíjba vonul, és a hegyekben álló kis házába költözik. Azóta, mivel nincs szüksége népszerűségre az újraválasztásához, folyamatosan támadja a sajtót, és minden újságírót, aki keményebb kérdést tesz fel, vagy negatív hangvételben ír róla és a pártjáról, visszamaradottnak vagy idiótának nevez. 
Ráadásul az amerikai Kongresszus is bírálja, amiért megpróbált beperelni és megszüntetni egy hetilapot, amelyik rámutatott korruptságára. Az a tény tehát, hogy a Washington Post publicistája azt állította, hogy Zeman bűnözőkkel áll kapcsolatban, és bírálta rasszista megjegyzéseit, a cseh lakosságot és a sajtót nem tette boldogtalanná. Éppen ellenkezőleg.
Václav Havel elnök azt mondta, nagyon aggódik Zeman szavai miatt Csehország külföldi megítélésével kapcsolatosan. A csehek, akikről köztudott, hogy nem szeretik az erős szavakat és az erőszakot (nem csoda, hogy a kommunista rezsim megbuktatását bársonyos forradalomnak hívták…), nem akarnak közösséget vállalni ilyen fekete-fehér nézetekkel. Annak ellenére, hogy a Benes-dekrétumok ügye kapcsán szinte teljes az egyetértés a nemzetben, a csehek nem gondolják, hogy korrekt lenne ezt a jelenben ürügyül felhasználni, és ezzel megsérteni a mai németeket és osztrákokat.
Mindezek miatt a cseh sajtó nagyon kevés teret szentelt Zeman és a külügyminisztérium félénk tiltakozásának a Washington Post kijelentései ellen. És éppen a feszült légkör miatt Zeman és a minisztérium igyekezett nem túl hangosan tiltakozni, meglepő és szokatlan módon diplomatikus szavakkal.