A mindennapok során az ember könnyen megy el egy érdekes növény mellett. Ez a zeller, melyet a magyar konyhákban többnyire főznek: levesek, mártások és köretek alapanyagaként szolgál. Megoszlanak a vélemények, van aki szereti. Az biztos, hogy a levesben a túladagolt zellernek erős íze van, mondhatnánk azt is: elnyom mindent. A zöldjét is szinte kivétel nélkül csak a folyékony étkek ízesítéséhez használják.
Hogy mi ennek az oka, azt inkább ne kutassuk. Bármilyen meglepő, de tőlünk délebbre - melegebb égtájakon - nyersen is az asztalra kerül. Igazán csak arrafelé sokszínű. Szóval a zeller föld alatti életformát folytató része egy kis dúsítással frissítő télesti egytálétel lehet. Ehhez szinte semmi nem kell - a hozzávalókon kívül -, csak egy kis idő. Egy megtisztítva félkilós gumót kell ehhez vékony csíkokra szelni - lehet reszelni is, így gyorsabb, de nem annyira szép. Közben egy pohár joghurt (körülbelül 2 dl) egy kevés citrom (2 db) levével, sóval és cu-korral simára keverve kerüljön egy tálba, amibe majd a zellert kell tenni. E kettőhöz hozzájön egy kisebb doboz darabolt ananász (lé nélkül), 10-15 dkg darabolt dióbél és 20-25 dkg kockára vágott, nem túl érett gouda sajt - nem kell megijedni, ha nincs, jó a göcseji csemege is vagy bármilyen karakteres ízzel rendelkező félkemény sajt - azaz nem trappista! Ezeket jól összekeverve érdemes egy kicsit lehűteni, és tálaláskor 15-20 dkg szőlőt, darabolt barackot vagy körtét hozzáadni - tudom, tél van, így a lecsepegtetett meggybefőtt is remek. Ezek után csak olyat kell találni, aki meg is eszi. (mlg)