Kapsza Ágnes
Porba írt példabeszédek

A Soroksár Galériában elénk táruló képek első pillanatra mintha a kora reneszánsz itáliai falfreskókat idéznék, legalábbis amennyiben a festő anonimitásra való törekvését és istenközpontúságát értjük ezalatt. A figurák egyszerű, majdnem naív megfogalmazása, a pasztell színek, a koptatott, szándékosan antikolt felületek nem akarnak másnak, többnek látszani; olyan ízig-vérig európai, keresztény festészetről van szó, amely bizonyos értelemben még görög-római gyökerét is felvállalja.

A cselekvő kezek sorozatból („al secco”)

Ezek az „al secco” - mintegy vászonra applikált, „megmentett” freskótöredékeknek látszó - képek azonban nem a trecento nosztalgikus utánzatai. Törékeny, mulandóságot sejtető létükön átüt az őszinte, forró vallomások ereje, amelyet a halvány-hideg színek sem tudnak tompítani. 
A porba írt példabeszédek az Új- és Ószövetség jelképendszere alapján megérthetőek. Az akvarellben megfogalmazott látomások olykor térben és időben kinyúlnak a „láthatáron túlra”, és egy olyan reményteljes világba adnak betekintést, amely fölülmúlja álmainkat (Meteora I-II, Olympos I-III, A láthatáron túl I-II). Az emberi lét mulandóságára utaló „al secco” képek viszont olyan, a múltban személyesen átélt élményekről tudósítanak, melyek segítenek megismerni és megragadni az Örökkévalót, a Végtelent. (Aki hívogatott; Aki az elesettet felsegítette; Szava pedig, mint sok vizek zúgása) 
A nagybetűs Szeretet mindent elsöprő ereje, amely egyedül képes kitörölhetetlen pecsétet hagyni az emberi szívben, szelíden kopogtat Szente Mónika hivalkodástól mentes képein keresztül. 
Szente Mónika kiállítása, amelyet Donáth László nyitott meg, s amely méltán ajánlható minden érdeklődő számára, február 17-éig tekinthető meg a Soroksár Galériában, hétfő és kedd kivételével naponta 14 és 18 óra között. 

Meteora I. (akvarell)