Somorjai László
Ahol sosincs záróra

„Kedves Vásárlóink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy pénztáraink 1 óra 50 perctől 2 óra 15 percig műszakváltás miatt zárva tartanak. Kérjük, hogy vásárlásukat ennek figyelembe vételével tervezzék. Megértésüket köszönjük.”

Tesco. Selmeczi megúszta Fotó: T. P.

A fenti közlemény nem kora délután, hanem az éjszaka közepén hangzott el a Fogarasi út Tesco áruházának hangosbemondóján. A vásárlók - akik alig egy órával ezelőtt még tömött sorokban álltak a pénztárgépek előtt, mostanra eléggé megfogyatkoztak - nyugalommal sétálgatnak a polcok között, amelyeket áruval töltenek fel az alkalmazottak, tudván, hogy hamarosan újra indul a roham. Hajnalban kezdik majd sütni az elhíresült sajtos kiflit, amelynek csábító illata nem csak Selmeczi Gabriella képviselő asszonyt vonta hatalma alá, de egyéb földi halandókat is idevonz majd, és arra ingerli őket, hogy a kiflikről lehullott sajtdarabkákat eszegessék titkon. Azonban ne siessünk előre az időben, hiszen csak este tizenegy órakor kezdtük el hosszan tartó bevásárló utunkat, meg-megszólítván a vásárlókat, akik közül némelyek egy-egy mondat, mások húsz-harminc perces nyugodt beszélgetés erejéig fogadták bizalmukba a riportert.
Mint az eszmecserékből kiderült, a képlet vegyes: egyedülállóktól és családos házaspároktól kezdve vállalkozókig, vendéglátósokig, taxisokig egyaránt megfordulnak az áruházban, amely már több mint egy év óta éjszaka is nyitva tart. „Nappal be se tenném a lábam, akkora a tömeg - magyarázza Tibor, egy taxisofőr, aki hozzászokott: az idő pénzt jelent számára. Richárd - egy középkorú, láthatóan intellektuális beállítottságú úr - nagycsaládos lévén a gyermekei lefektetése után feleségével érkezett ide: „Az éjszakai nyitva tartás számomra a szabadság egyik mutatója. Kelet-európai sajátosságnak számít, hogy az embereknek mindig a bürokráciához, a hivatalos intézményekhez kell igazítani az életmódjukat. Ez a tradíció töredezik azáltal, hogy éjfélkor is szabadon intézhetem privát dolgaimat - mondja, majd hozzáteszi -, az lenne a jó, ha a politikai rendszer is úgy működne, mint a piac, tehát a parlament, a politikai felépítmény szabadon választható alternatívákat biztosítana az állampolgárok számára.” 
Mielőtt a bevásárlási szokásoktól a politológia szakterületére tévednénk, szeretnék továbbállni, azonban Rezső, egy negyvenes éveiben járó „fiatalember” szól hozzá az elkapott mondatokhoz. „Az ám, az embereket inkább arra kellene megtanítani, hogyan szelektáljanak a lehetőségek közül, vagyis hogyan hozzanak bölcs döntéseket. Nekem ne a hatalom mondja meg, hogy mikor menjek vásárolni.” 
A vásárlók többsége azért kényszerült „szokásos” életmódjának feladására, mert késő estig tart a munkaideje. „Éjfélig dolgozunk, hajnalban fekszünk és későn kelünk - magyarázza két srác a húsospult környékén, akik a vendéglátó szakmában keresik a kenyerüket. - A közértben csak apróságokat veszünk, a nagyobb bevásárlásokat éjszaka bonyolítjuk le.” Tibor, egy zömök alkatú srác krupié egy kaszinóban. Lakonikusan így nyilatkozik: „Csak éjszaka vásárolunk.” Zoltánnak - aki taxisofőr - az a problémája, hogy „az ember bemegy három kifliért és egy vajért, és kijön úgy, hogy elvásárolt tízezer forintot.” Attila fogtechnikus, szintén késő estig dolgozik. Ő úgy látja, hogy a polgári társadalomhoz hozzátartozik a diszkréció, jelen esetben az, hogy nem néznek bele a másik kosarába. Ebben segítenek a nagy bevásárlóközpontok. „Régebben naponta elmentünk a sarki boltba, és megvettük a parizert, a kenyeret, ma már két hétre előre is vásárolunk. A megtakarított időt a családra vagy más dolgokra fordítjuk” - mondja. Vele egy véleményen van Zsuzsanna a vendéglátó szakmából: „A közértben sokkal kellemetlenebb, ha az átlagnál jobban telerakom a kosaram” - teszi hozzá.
Hajnalodik. A frissen sütött sós-sajtos kifli illata egyre jobban betölti a légteret. Emberek szállingóznak, egyre többen jönnek. Korán kelők, hajnali munkakezdők. 
Nehéz dolga van a riporternek: semmi leleplezés, semmi dráma, semmi velős kritika, mint ahogy azt a médiában megszoktuk. Talán majd a „kizsákmányolt” eladó segít - gondolja, de hiába. „Nekem ez anyagilag megéri, én csak éjszaka jövök” - felel kérdésére a sárga köpenyes alkalmazott.