Hetek - VI. évfolyam, 6. szám, 2002. február 08

A szeptember 11-i támadás új fejezetet nyitott a személyi azonosítás kérdésében évek óta zajló parázs viták történetében. A személyes szabadságot eleddig mindennél fontosabbnak tartó amerikaiak a terrorcselekmények árnyékában értékrendszerüket újragondolva immáron arra is hajlandók, hogy az idáig szinte minden társadalmi rétegben egyformán heves ellenállást kiváltó, személyi azonosításra használt mikrochipek saját testükbe ültetéséért cserébe némi biztonságot vásároljanak maguknak.

„Minden csak a piac hangulatától és a kereslettől függ. Mi készen állunk” - nyilatkozta a palm beach-i Applied Digital Solutions nevű vállalat elnökhelyettese. A cég készen áll. Készen arra, hogy egy elenyésző kellemetlenséggel járó művelet révén milliók bőre alá személyazonosításra alkalmas mikrochipet ültessen. Az első önkéntes, egy New Jersey-beli orvos közvetlenül a szeptember 11-i támadást követően döntötte el, hogy aláveti magát a műveletnek, amely során közönséges injekciós tűhöz hasonlító szerkezettel egy Tic-Tac cukorka nagyságú chipet ültettek a karjába és a csípőjébe - a beavatkozásnak pár hét elteltével látszólag a legkisebb nyoma sem maradt, ám a láthatatlan jószág értékes információkat képes sugározni viselőjéről. A „személyes kisugárzást” ezentúl egy szkenner fogja fel, amely a ruhán keresztül is le tudja majd olvasni az illető bármely személyes adatát, a névtől kezdve a telefonszámon át akár a bankszámlaszámot is.
A neve elhallgatását kérő orvos állítólag akkor szánta rá magát erre a lépésre, amikor a televízióban azt látta, hogy a Világkereskedelmi Központ mentőmunkásai saját karjukra írták nevüket és társadalombiztosítási számukat arra az esetre, ha őket is baleset érné.
Amerikában ugyanis nem létezik személyi igazolvány - erre a célra általában csupán a társadalombiztosítási számot használják -, és az amerikai közvélemény tavaly őszig foggal-körömmel harcolt bármiféle személyi azonosító bevezetése ellen, amely a szabadság szerelmesei olvasatában sértené személyiségi jogaikat. A demokrácia megszületése óta az amerikai kormányok mélységes bizalmatlansággal méregették mindenféle, a személyes szabadságjogokat potenciálisan megsérthető eszköz használatát. Jóllehet világszerte mintegy száz országban alkalmaznak valamilyen formában személyi azonosítókat - mint például Magyarországon a személyi igazolványt -, ezek használatát az Újvilág lakói a legutóbbi időkig ahhoz hasonlították, ahogy a náci Németországban működő Gestapo az utcán megállítva követelte az emberektől papírjaik bemutatását. Szeptember 11-ét követően azonban a félelem és a terror alapvetően megváltoztatta az ezzel kapcsolatos gondolkodásmódot. Sok ember számára elfogadhatóvá, sőt kívánatossá vált az ötlet, hogy a magáról szolgáltatott személyes információkért cserébe némi biztonságot vásároljon magának.
Jóllehet cicák, kutyák és egyéb házi kedvencek milliói viselnek hasonló chipeket annak érdekében, hogy kedvenc gazdijuk nehogy szem elől téveszthesse őket, sőt a repülőtereken a csomagok kezelésének megkönnyítésére is alkalmaznak mikrochipeket, emberek eddig nem próbálták ki. Ahhoz, hogy a bőrbe épített adatbázis kereskedelmi forgalomba hozhatóvá váljék, előbb el kell nyernie az Élelmiszer és Gyógyszerellenőrzési Hivatal jóváhagyását. A gyártók szerint azonban máris óriási iránta az érdeklődés - elsősorban a büntetés-végrehajtási intézetek, a légitársaságok, nukleáris erőművek, és más, szuperbiztonságot követelő létesítmények részéről, akik állítólag már alig várják, hogy megbélyegezzék alkalmazottjaikat.
Az össznépi pálfordulat ellenére még mindig sokan akadnak, akik nem osztják a chipek iránti lelkesedést. Sok orvosi és technológiai szakértő szerint a mikrochipek alkalmazása egy sor etikai és titoktartási problémát vet fel. Mi történik például, ha valakinek akarata ellenére kívánnak chipet ültetni a testébe. Az is kérdéses, hogy a kis poloska adását valóban mindig csak az „illetékes” adó fogja-e majd. Thomas Murray, egy New York-i bioetikai kutatóintézet elnöke úgy véli, a lehetséges előnyök mellett nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy a chipek által hordozott információk olyanok birtokába kerülnek, akik „nem feltétlenül az egyén boldogulását tartják szívügyüknek”.
Tavaly nyáron még nagyobbfajta közbotrányt okozott az arcfelismerő rendszerek alkalmazása - használatukat számos köztisztviselő egyszerűen megtagadta. (Az arcfelismerő rendszerek egy kamera segítségével pásztázzák a tömeget, s a felbukkanó arcokat összehasonlítják az adatbázisukban szereplő személyek - bűnözők, veszélyes személyek stb. - fényképével.) Szeptember 11-nek hála, ma már Amerika-szerte hasonló rendszerekkel fegyverzik fel a repülőtereket.
Jóllehet a bőr alá ültetett mikrochipre logisztikai és egyéb problémák miatt valószínűleg még egy keveset várni kell, addig is kiválóan helyettesíti kisöccse, a mindent tudó plasztikkártya.
Tavaly ősz óta például az amerikai katonaság, a Védelmi Minisztérium, illetve néhány velük kapcsolatban álló intézmény mintegy százhúszezer alkalmazottja kapott azonosító kártyát, amelyen két fénykép, két vonalkód, egy mágneskód és egy beágyazott arany chip található. A tervek szerint az elkövetkezendő két év során további négymillió kártya kerül forgalomba. Ezek a jövőben alkalmasak lesznek egészségügyi adatok tárolására, sőt, akár szendvicsvásárlásra is. Bár a kártyák eredeti rendeltetése az lett volna, hogy biztonságosabbá és hatékonyabbá tegyék a katonaság működését, mostanra azonban új szerepet kaptak: hasonlatosságukra minden állampolgár részére plasztikkártya készülhet. Persze ez is nagyrészt a szeptemberi eseményeknek köszönhető. A Kongresszusban azóta is viták zajlanak alkalmazhatóságuk feltételeiről. John D. Ashcroft igazságügy-miniszter támogatásával maga Bush elnök is egy sor, a biztonság növelését célzó intézkedés bevezetését javasolta, ám az elnök személy szerint nem rajong a személyi azonosító kártyák bevezetéséért, ami biztonsági főnöke, Richard Clarke szerint „sem túl jó ötlet”.
Októberben az amerikai Kongresszus elfogadott egy törvényt, amely nagyobb mozgásteret biztosít a hatóságok számára, hogy titkos adatok után kutakodva belepillantsanak a világhálón röpködő e-mailekbe, és belehallgathassanak a telefonbeszélgetésekbe. A Washington Post nevű tekintélyes lap közvélemény-kutatása alapján az derült ki, hogy ezt négy megkérdezett közül hárman helyeslik. Az USA fennállása óta egyébként soha nem fordult még elő, hogy a lakosság támogatná a lehallgatásokat. A Pew Kutatóintézet felmérése szerint az állampolgárok hetven százaléka üdvözli a személyi azonosító kártyák bevezetését. „Az emberek egész információáradatot hajlandók az igazságszolgáltatási szervek rendelkezésére bocsátani, csak hogy kissé nagyobb biztonságban érezhessék magukat” - véli Marty Adams, a Hunton & Williams jogi cég számítástechnikai specialistája. „Elmozdult az egyensúlyi pont. Óriásit mozdult a társadalom”. Adams aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a biztonságra való törekvés elvakítja az embereket, akik nem foglalkoznak azzal, amit ez hosszú távon eredményezhet.

Próféciák és a chip

A chipimplantátum ötlete teológiai vitákat is kiváltott: többekben felmerült a kétely, hogy az azonosító jel mögött sötét szándékok is húzódhatnak. János apostol apokalipszisében ugyanis azt jövendöli, hogy megjelenik egy világuralkodó, aki „azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem akin csak a fenevad bélyege van vagy neve vagy neve száma…” Legutóbb a népszerű amerikai keresztény tévémagazin, a 700-ak klubja tette fel a kérdést, hogy jelentheti-e a chipazonosító ennek a totális megfigyelési rendszernek az előképét. A megszólaltatott teológusok óvatosságra intettek: a kilencvenes évek elején a vonalkód bevezetésekor több könyv született arról, hogy a „fenevad bélyegét” az emberek e kód formájában fogják magukon viselni. (Igaz, a hátoldalukon e könyvek is vonalkódot viseltek, hiszen enélkül nem kerülhettek volna könyvesbolti forgalomba.) A félelmek tehát nem igazolódtak, ugyanakkor a chipazonosítót valóban közvetlenül a testen viselnék az emberek - vélték a megszólaltatott szakértők. A dilemmák megoldását egyesek abban látják, hogy nem tilos a chipbeültetés, feltéve, hogy az nem a kézfej vagy homlok alá történik…