Papp Gabriella
Csődcsúcs az USA-ban

Újabb cégbotrány borzolja az amerikai kedélyeket. Az Enron texasi energia-nagykereskedelmi cég csődje után a héten a Global Crossing telekommunikációs vállalat végjátéka vette kezdetét. A két cég bukásában kísértetiesen sok a hasonlóság: jellemző a realitásokat jócskán felülmúló jó hírnév kialakítása a közvélemény előtt, részvényesek erőltetett toborzása, majd a hajó süllyedésekor a bennfentesek részvényeladása, ezrek hoppon maradása. A pikantéria mégis a politika megjelenése az ügyekben.

William Powers, az Enron igazgatósági tagja a vizsgálóbizottság előtt. Ez nem jött be Fotó: Reuters

Amint arról már a Hetek beszámolt (Hetek, 2002. január 18., ), az USA legnagyobb vállalatcsődjét produkáló Enron cég fénykorában bőkezűen támogatta a politikai aréna mindkét oldalának prominens szereplőit, így Bush elnököt is. A fiaskó az elnöknek csupán imidzsét rombolja, a hétköznapi emberek zsebét viszont súlyosan érinti. Az Enronnal szemben bűnügyi vizsgálat van folyamatban annak érdekében, hogy kiderüljön: felelőtlen gazdálkodással valóban hozzájárultak-e a vezetők a cég bukásához. A történethez az is hozzátartozik, hogy amikor elkezdtek gyülekezni a viharfelhők, még időben túladtak a papírokon a részvények magas - 80 dolláros - árfolyamát kihasználva milliárdos értékben. Ugyanakkor a cég alkalmazottai és egyéb részvényesek nyakán maradtak az értéktelenné vált részvények kötegei (80 dollárról 55 centre zuhantak le), így sokan egyik napról a másikra a nyugdíjcélú megtakarításaikat is elveszítették. A kétszínű játszmában segédkezet nyújtott a cég könyvvizsgálója, az Arthur Andersen is, nemcsak akkor, amikor a jelentéseiben szándékosan „elkönyvelte” a hiányosságokat, hanem akkor is, amikor már világos volt a cég csődje, mégis részvények vásárlására buzdították az alkalmazottakat. 
A Global Crossing bukásának története annyiban egyedi, hogy a cég valójában soha nem volt nyereséges, mégis 40 milliárdos értékben jegyzett részvényeket, és az árfolyam hosszú ideig kitartóan emelkedett, mert az alapítók sikeresen elhitették a befektetőkkel, hogy hamarosan óriási igény lesz a szolgáltatásaikra. A bizalom megszerzésében közismert politikusok is segédkeztek. A Global Crossing 15 milliárd dolláros beruházással mintegy 160 ezer kilométeres optikai kábelhálózatot épített ki a világ huszonhét országában. Az igény azonban nem nőtt a várt mértékben, az árak viszont drámaian csökkentek, így elkerülhetetlenné vált a csőd. A Global Crossing vezetői is időben, meggazdagodva, sikeresen kiugrottak a balhéból, a részvényeseknek csak a részvényárfolyam drasztikus, 60 dollárról 13 centre való zuhanása jutott. A jól értesült vezetők és részvényes politikusok viszont megszedték magukat. 
A haszonból az idősebb Bush exelnök is részesedett, amikor három éve Tokióban egy előadást tartott a Global Crossing ügyfelei előtt. Jutalma a szokásos 80 ezer dolláros fellépti díja helyett elvileg azonos értékű részvénycsomag volt, amely az árfolyam csúcsán 14 millió dollárt ért. Arról nincs információ, hogy végül mennyiért adta el a papírokat a republikánus politikus. Azonban nem csak konzervatív politikusok érintettek az ügyben. Terry McAuliffe, a demokrata bizottsági elnök „kis belső segítséggel” százezer dolláros induló részvénycsomagot szerzett a cégben, és legalább 18 millió dollárt nyert a részvényeken. 
A Global Crossing előtt még nem zárult be végképp a kapu: két ázsiai telekommunikációs cég egy 750 millió dolláros ajánlatot tett, s ha ez az üzlet összejön, enyhíthet a Global Crossing csúfos vereségén. Ha az akció megvalósul, lehetővé válik, hogy a csődeljárás csendben, nagyobb botrányok nélkül végbemenjen.