Gadó György
Nem igaz
Az egykori budapesti gettó felszabadulásának 57. évfordulója alkalmából január 17-én, délután öt órára a Parlament előtti Kossuth térre hirdetett megemlékező gyűlést a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és több más zsidó társadalmi szervezet. A kezdeményezéshez csatlakozott a Raoul Wallenberg Egyesület és a Hit Gyülekezete. Nem csupán kegyeleti jellegű megmozdulás lesz ez, hanem politikai demonstráció is.
Rasszizmusellenes tömegtüntetés 1992-ben a Parlament előtt. Nem volt elég Fotó: Somorjai L.A gettó felszabadulásakor azt reméltük, hogy a történelem vihara végleg elsöpörte a faji gyűlöletkeltés, a rasszizmus, a tömeggyilkosságok megszervezésére és igazolására kész dühödt antiszemitizmus erőit. Ma azt kell látnunk Magyarországon, hogy ezek újra felbukkantak, szervezkednek, uszítanak, rejtett szövetségesekre találnak a közéletben, miközben élvezik azt a helyzeti előnyüket, mely egyfelől sokak értetlenségéből és közönyéből, másfelől tisztességes és megdöbbent polgártársaink tétlenségéből, tehetetlenségéből származik.
Nem igaz, hogy ennek így kellett és így kell lennie!
Nem igaz, hogy a polgári szabadságjogok indokán menlevelet kell adni a Duna-parton elkövetett nyilas tömeggyilkosságok szervezőinek, felbujtóinak, politikai örököseiknek, szükségképpen előbb-utóbb véres gaztetteket produkáló ordas eszméiknek.
Nem igaz, hogy nem lehet akár egyetlen nap alatt kiseprűzni az utcákról, a könyvesboltokból a gyilkosok felmagasztalóit, áldozataik újra meggyalázóit. Ehhez csak a politikai akarat kell.
Nem igaz, hogy a magyar zsidóság és a társadalom többségét alkotó jószándékú nem zsidó polgárok korlátlanul elviselni tartoznának például a zsidók elleni hazug vérvádat hirdető, Szálasit és Hitlert feldicsérő propagandisták működését. Legyen ebből végre elég!
Nem igaz, hogy a politikai antiszemitizmus csak szórványosan és szervezetlenül jelentkezik az országban. Létezik és parlamenti képviselettel rendelkezik egy nyíltan antiszemita párt, ennek és eszmetársainak befolyásos szócsövei vannak a médiában (melyek egy részét ráadásul az adófizetők pénzén tartják fenn). A szervezett politikai antiszemitizmus befolyást szerzett egyes társadalmi és felekezeti szervezetekben is.
Nem igaz, hogy a szélsőjobboldali eszmék és képviselőik elszigeteltek, és emiatt veszélytelenek. Nyílt vagy titkos együttérzésből, politikai számítgatásból számosan támogatják és fedezik őket befolyásos politikai körökben és pozíciókban.
Nem igaz, hogy a NATO és az Európai Unió feladata, hogy az 1945-tel világtörténelmileg megbukott szélsőjobboldal erőit, képviselőit és eszméit kiszorítsa a magyar közéletből. Ez a magyar társadalom egészséges és tisztességes erőire vár!
Nem igaz, hogy az a mozgástér, amelyet a szélsőjobb és az antiszemita propaganda az Egyesült Államokban élvez, megilletné a merőben más történelmű és politikai hagyományú Európában, kiváltképp pedig a náci-fasiszta tömeggyilkosoktól talán még másoknál is többet szenvedett Közép- és Kelet-Európában.
Nem igaz, hogy a rendszerváltó politikai elit megtette volna az elvárhatókat annak érdekében, hogy a holokausztba torkolló politikai antiszemitizmus vissza ne térhessen. Míg a liberális és baloldali tábort naiv jóhiszeműségből és/vagy hanyag tétlenségből eredő mulasztások terhelik „csak” ez ügyben, addig a jobboldal - mely az elmúlt közel tizenkét év hoszszabb részében volt hatalmon - politikai bűnökben marasztalható el. Nem igaz, hogy ilyen előzmények után, ilyen politikai helyzetben ezen az évfordulón szabad lenne megelégednünk kegyeletünk és jámbor óhajaink, reménységeink kinyilvánításával. Immár ideje előállni határozottan megfogalmazott követelésekkel: legyen vége a szélsőjobboldallal való politikai cinkosságnak, a szélsőjobb szervezetei és személyiségei, orgánumai demokraták szemében nem lehetnek szalonképesek, nem minősülhetnek tárgyalópartnereknek, nem kaphatnak közpénzekből támogatást. A náci-fasiszta-nyilas propagandát el kell takarítani a nyilvánosság tereiről, terjesztőit meg kell büntetni.
Nem igaz, hogy a demonstráció, mely e követeléseket magáénak vallja, megmaradhat kormányrendezvények protokolláris keretei között. Ha nem ad teret és módot a mai politikai hatalom ellenzékének is a megszólalására, akkor épp annak a jobboldalnak az alibirendezvényévé satnyul, amely elsősorban felelős a magyar zsidóság és rajta messze túlmenőleg a magyar demokraták száz- és százezreinek rossz polgári közérzetéért.
Igen, tanultunk az elmúlt 20. század történelmi gyötrelmeiből, és nem vagyunk hajlandók a gyűlölködésnek engedni át a 21. századot. Ezért nemcsak kegyelettel emlékezünk, nemcsak figyelmeztetünk történelmi tanulságokra és a társadalom felelősségére, hanem megszervezzük erőinket, és megfogalmazzuk követeléseinket is.
(a szerző publicista, volt országgyűlési képviselő)
Tisztelt Barátaink!
A magyarországi zsidóság, mint minden esztendőben, 2002. január 17-én 17 órakor megemlékezik a budapesti gettó felszabadulásáról. Az ünnepélyes megemlékezést azonban ebben az évben nem a Dohány utcai zsinagógában, hanem a Parlament előtt, a Kossuth téren tartjuk. Kilépünk a gettóból, az ország és a nagyvilág elé állunk, osztozzanak gyászunkban, ismerjék meg törekvéseinket. Magyarország polgárai ismerjék meg a magyar zsidóságot, akivel egy hazában élnek: lássák, mi az, ami összeköt bennünket polgártársainkkal, és mi az, ami sajátosan egyedivé tesz. Megemlékező demonstrációnkra várunk mindenkit, aki azonosul céljainkkal: a szabad, öntudatos, demokratikus, gyűlölettől és előítéletektől mentes, európai Magyarországgal, amelynek polgárai egyenlő jogokat élveznek, tartozzanak többséghez vagy kisebbséghez.
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Budapesti Zsidó Hitközség
Magyar Zsidó Kulturális Egyesület
Magyarországi Autonóm Ortodox Hitközség
Magyarországi Cionista Szövetség
Bnai Brit Első Budapesti Közösség
Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága
Füst Milán Szellemi Páholy
Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete
Raoul Wallenberg Egyesület
