A német polgároknak a deutschemarkhoz való híres-hírhedt ragaszkodásából semmi sem maradt a 2002-es év első munkanapjaira. Az euróátváltási láz ugyanis Németországot sem kerülte el. A gazdasági talpraállás és csoda szimbólumához, a márkához való ragaszkodásnak már nyoma sincs.
Meglepő volt, hogy a lakosság gyorsabban akart szabadulni a maradék márkájától, mint azt sokan várták. A polgárok, mint Európában sok helyütt, Németországban is megrohamozták a bankautomatákat, s tömegek gyülekeztek a bankfiókok és a különböző pénzváltó helyek előtt is. Annak ellenére, hogy február végéig szinte mindenhol elfogadják a márkát, mindenki tapintani, érezni-szagolni akarta az új bankókat. Az NDK-s idők óta nem látott Németország ilyen sorokat, a sokszor mínusz tíz fokban tülekedő tömeg láttán - egy jelenlévő újságíró tanúsága szerint - az egyik sorban álló tréfásan meg is jegyezte: „mint annak idején banánvásárláskor”. Ám tágítani, ő sem tágított. Kelet-Németországban sokaknak valóban déja vu-érzésük lehetett, hiszen tízévvel ezelőtt ők már átestek egy hasonló procedúrán. Egy elő-pomerániai banktisztviselő véleménye szerint azonban akkor nagyobb volt a káosz.
Úgy tűnik, a német bankárok megtanulták a leckét, noha a legnagyobb nyomás kétségkívül rájuk nehezedett. Egy-egy hiba ugyan ott is becsúszott, hiszen Európa pénzügyi fővárosában, Frankfurtban a Deutsche Bank egyik fiókját „biztonsági okokból” kellett több órára bezárni. Ám a híradások szerint az első napokban az euróra való átállás mégis Németországban zajlott a legzökkenőmentesebben.
Az új pénz iránt érzett kíváncsiság mellett a tolongásnak azonban feltételezhetően más okai is lehettek. Ugyan túlterheltek voltak a pénzfelvevő automaták is, ám az emberek nagy része nem pénzt felvenni, hanem pénzt váltani akart. A pénzváltók elmondása szerint a legkisebb összeg általában 100 márka volt, ám nem volt ritka az 5-8 ezer márkás tétel sem. A kereskedők is beszámoltak számos olyan vevőről, akik egy csokoládéért vagy egy újságért ezermárkással kívántak fizetni, s a visszajárót euróban zsebre tenni. A jelenséget egy hamburgi banktisztviselő így kommentálta: „Az embereknél még mindig túl sok a készpénztartalék”. Tekintettel arra, hogy a lakosságnál kintlévő készpénz mennyiségét az elmúlt év végén még több száz milliárd márkára becsülték, úgy tűnik, Németországban a pénzváltók (is) kemény két hónap elé néznek.