Lukács András
Román munkásveszedelem?
Jelen pillanatban még nem világos, hogy egy zseniális külpolitikai húzás volt-e Orbán Viktortól a román kollégájával tavaly év végén megkötött egyezség, vagy még senkit nem vezetett így meg az amúgy dörzsöltségéről közismert román diplomácia a rendszerváltás óta, mint a magyar miniszterelnököt. A kérdésre Magyarországon a politikusok pártállásuktól függően válaszolnak: jobboldalon az előző, baloldalon az utóbbi a válasz.
Január 1-jétől életbe lépett a kedvezménytörvény. Magyar igazolvány a magyaroknak Fotó: MTIÁll a bál a státustörvény ügyében, miután Orbán Viktor és Adrian Nastase december 22-én Budapesten aláírták az úgynevezett román-magyar egyetértési dokumentumot. A státustörvényt a tavaszi ülésszakon még nagy többséggel fogadta el a parlament, a dokumentum aláírása után azonban a kormány és az ellenzék csak abban tudott egyetérteni, hogy kell a (román-magyar) egyetértés. A most fellángolt vita oka, hogy az egyetértési dokumentum kibővíti a törvény munkavállalásra vonatkozó részét, kiterjesztve azt a nem magyar nemzetiségű román állampolgárokra is.
A törvény ilyen jellegű kiterjesztése az ellenzék és a szakszervezetek szerint rontja - a főként kelet-magyarországi - magyar állampolgárok munkavállalási feltételeit, hiszen a beáramló olcsó (romániai) munkaerő alacsony béreket és erősödő versenyt hoz a szezonális munkák területén. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek elnöke szerint a státustörvénynek a munkavállalásra vonatkozó része a törvény „leggyengébb láncszeme”, amely komoly bérfeszültségeket okozhat a keleti régióban. Az ismert szakszervezeti vezető a Heteknek elmondta: a kormánynak ezzel a lépésével megnövekszik a feketemunka, az így kialakuló alacsony bérek pedig lassítják az uniós bérekhez való felzárkózást.
A törvény munkavállalásra vonatkozó része valóban nem illeszkedik szervesen a törvény koncepciójába, a törvény fő célja ugyanis a határon túli magyarok otthon maradásának segítése, a magyarországi munkavállalás pedig nem biztos, hogy elősegíti ezt a célt. Ezt az ellentmondást érezhették a törvény alkotói is, ezért korlátozták a munkavállalás idejét három hónapra. Egy hat hónapos munkavállalási lehetőség esetén ugyanis már félő lett volna, hogy a munkavállalók előbb-utóbb Magyarországon telepednek le. (Erről Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Tusnádfürdőn nyilatkozott lapunknak:
Viharos vélemények a Viharsarokban
A státustörvényen még alig száradt meg a tinta, amikor a dél-békési régió egyik ismert „népvezére”, Karsai József ismét hangot adott a környékbeliek nemtetszésének. A népvezér szerint az elszegényedett régió alkalmi munkásai számára óriási veszélyt jelent a román feketemunkások legalizálása. Amennyiben a törvény végrehajtása elkezdődik, úgy tüntetést fog szervezni Orbán Viktor „villája”, azaz Béla király úti rezidenciája előtt. A mintegy hétezer lakosú, viharsarki Battonyán hozzávetőleg ezren tengetik alkalmi munkából életüket. A határ mentén egyébként is sok romániai feketemunkás vállal munkát a mezőgazdaságban. Egyiküket, Gheorghét évek óta ismerem, a rendszerváltás óta rendszeresen jár Magyarországra dolgozni. Jelenleg már három éve szinte megszakítás nélkül az egyik határ menti település gazdájánál tevékenykedik. Kérdeztem, mi a véleménye a státustörvényről, mi változik ezzel az ő és hozzá hasonlók életében. „Leginkább az indulatokat szabadította el ez a törvény mindkét oldalon. Odaát Romániában még senki sem hiszi el, hogy megvalósul belőle valami. Mindenki azt gondolja, hogy majd Orbán Viktor kitalál valamit, hogy úgymond lerövidítse ezt a mézesmadzagot. Itt egyelőre ugyanúgy néznek rám a falubeliek, szerencsére a munkámmal az elmúlt időben bizonyítottam: nincs különbség köztünk. Akár van törvény, akár nincs, mindig ki lehet okoskodni valami kis megoldást. A határon is emberek dolgoznak. Kénytelen-kelletlen kell otthonról távol lennem, mert az én falumban nincs mit dolgozni, és ha el is megyek egy gazdához, nem fizet szinte semmit. Magyarországon - bár feketén - egy nyár alatt megkeresek annyit, mint otthon egész évben. Sajnos nagyon rossz híre volt ennek a törvénynek Romániában, és vad indulatokat hozott ki az emberekből. Talán nem kellett volna ilyen hosszú ideig vitatkozni rajta, akkor csendesebben élnének egymás mellett románok és magyarok.”
A gazda, akinél Gheorghe dolgozik, nem vállalta, hogy nyilatkozzék, de a felesége elmondta, szinte családtagnak tekintik a fiút, akiben teljesen megbíznak. „Minden gondolatunkat előre érti, együtt jár az eszünk kereke. Nem is tudnánk a földet nélküle művelni. Ajánlottam is neki, keressen a faluban egy szép lányt, és maradjon nálunk” - mondta az asszony. (Hajdú Sándor)
