Gadó György
Történelmi lecke bukott tanároknak

Az újsütetű nemzeti ünnep, a „hűség napja” alkalmából ismét színre lépett a magát kereszténynek és nemzetinek nevező jobboldal kedvelt fia, a kakastollas csendőr. A tévéhíradó tanúsága szerint ott állott jelképes egyszál magában a nyolcvan évvel ezelőtti soproni népszavazás évfordulóján megtartott ünnepségen, és ott sorakozott mellette a Horthy-hadsereg egyenruhájában néhány ugyancsak jelképesen felvonultatott katona.

Hűség napi ünnepség Sopronban Fotó: MTI

Másnap - ezt is láthattuk a híradóban - Jánosi György, az MSZP választmánynak az elnöke minősítette ezt a Horthy- és csendőrkultuszt. Tökéletesen érdeme szerint. Mire az M1 híradó szerkesztősége jónak látta megszólaltatni R. tanár urat, aki olyasvalamit mondott, hogy Horthy és hadserege (persze csendőröstől) a nemzeti történelem része. Csak a rabszolganépeknek nincs történelmük, nekünk van, és ápoljuk is - sugározta a tanár úr, szemlátomást teljes összhangban az M1 szerkesztőivel.
Ady sorai jutnak eszembe: „Hódították ez országot / Derék, lelkes, úri szittyák / Jótevői szegény népnek / Iskolában így tanítják.” De nem így volt ezer évig! - kiáltott fel a költő.
Igen, Horthy rendszere, hadserege és csendőrsége része a magyar történelemnek. Ám nem az a része, amelyet a magunkének vallunk, és amelynek a hagyományait folytatni kívánjuk. A Horthy-hadsereg, amely elbitorolta a „honvédség” elnevezést a 48/49-es elődöktől, nem a haza és a szabadságjogok védelmében tűnt ki, hanem abban, hogy a királyi román hadsereg és az antant kegyelméből a magyar nép ellen vívott hadjáratot 1919-ben, majd Hitler szolgálatában a szovjetellenes rabló hadjáratban szerzett „érdemeket” 1941-től. A népnyúzó hatalom csendőrségét meg egyáltalán nem kell bemutatni - bemutatják olyan kiváló írók, mint Móricz Zsigmond vagy Nagy Lajos annak, aki életkoránál fogva nem ismerheti a maga tapasztalatából. 
Ami pedig a népek felosztását illeti „rabszolganépekre” meg olyanokra, amelyeknek „történelmük van”, hát rasszista szaga van ennek. R. tanár úrral és az M1-gyel szemben én inkább arra a Petőfi nevű liberálbolsi felforgatóra hallgatok, aki ezt írta: „Ha majd minden rabszolganép / Jármát megunva síkra lép…” Amiből kisejlik, hogy rabszolganépnek lenni nem örök sors, nem faji adottság: lehet tenni ellene a szabadság nevében. 
Hogy summázzam: szép dolog a hűség, ünneplésre is érdemes, arra kell csak vigyázni, hogy kihez és mihez akarunk hívek maradni. Nehogy végül a „Hűség Házához” jussunk, mely az Andrássy út 60-ban működött 1945 előtt, ablakain jókora nyilaskereszttel.