Annak idején, amikor 2000 szeptemberében megszületett az EU által Ausztriába kiküldött három bölcs jelentése, az osztrák kormány ujjongott. Igaz ugyan, hogy a jelentés elmarasztalta az FPÖ-t, megdicsérte azonban Ausztriát a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáért.
A három bölcs Ausztriába érkezése előtt Jörg Haider karintiai tartományfőnök még azt is megígérte, hogy megtanulja a tartományában élő szlovén kisebbség nyelvét, illetve hogy felállíttatja a hiányzó kétnyelvű utcatáblákat. Amint azonban a bölcsek távoztak az országból, Haider egyszerre minden ígéretéről megfeledkezett.
Nem véletlen, hogy Jörg Haider éppen Karintiában érte el legnagyobb politikai sikereit, hiszen ez az osztrák határvidék már több mint száz éve a nagynémet nacionalizmus, később a nácizmus melegágya volt. A nagynémet nacionalisták a mai napig is a „szláv veszedelemről” fantáziálnak, és gyűlöletet szítanak azok ellen az osztrák állampolgárok ellen, akik ragaszkodni mernek nemzetiségi nyelvükhöz, és akik annak idején, 1920-ban a délszláv királysághoz tartozás helyett a demokratikus Ausztriát választották. A második világháború alatt kitelepítették azokat, akik szlovéneknek vallották magukat, sokakat deportáltak vagy besoroztak a Wehrmachtba.
A második köztársaságban a szlovének kisebbségi jogait biztosító államszerződés ellenére sem érvényesültek a szlovének jogai, 1972-ben pedig, amikor a kisebbségek jogairól szóló törvény értelmében Hans Sima akkori karintiai tartományfőnök a szlovének lakta területeken felállíttatta a kétnyelvű utcatáblákat, a nacionalisták éjszaka kitépték és összetörték azokat. 1976-ban az osztrák parlament megváltoztatta a törvényt, és elrendelte, hogy csak ott kell kitenni a kétnyelvű táblákat, ahol a lakosság több mint 25 százaléka a kisebbséghez tartozik. A szociáldemokrata Bruno Kreisky kancellár ekkor népszámlálást rendelt el, melyen szolidaritásból több bécsi vallotta magát szlovénnek, mint egész Karintia tartományban.
Az osztrák alkotmánybíróság az 1976-ban elfogadott törvényt a közelmúltban alkotmányellenesnek minősítette, és elrendelte, hogy minden olyan településen, ahol a lakosság tíz százaléka a kisebbséghez tartozik, fel kell állítani a kétnyelvű táblákat. A Magyarországgal határos Burgenlandban ez már évekkel ezelőtt megtörtént anélkül, hogy emiatt bárki panaszt tett volna. Karintiában azonban más a reakció: Haider kijelentette, hogy nem fogja betartani az alkotmánybíróság „politikai döntését”. Ezek után egy veszélyes manőverrel népszavazást kezdeményezett a témáról. Csakhogy a lakosság többsége nem dönthet a kisebbség számára nemzetközi egyezményekben biztosított jogokról.
Schüssel kancellár az ügygyel kapcsolatban áprilisban konferencia összehívását tervezi a pártok és a szlovén kisebbség számára, hogy konszenzusra juthassanak. Ez magyarul annyit jelent, hogy a szlovének mondjanak le jogaik egy részéről, és ne bőszítsék tovább a nagynémet nacionalistákat. Schüssel egyébként nyilatkozatában érvényesnek minősítette az alkotmánybíróság határozatát.