Vissza a tartalomjegyzékhez


Czukkedlik, mézesbábok, habcsókok

Az örökzöldek díszítése közkedvelt szokás volt már az ókori római lakosság körében is. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, elterjedése a 17. századra tehető. Hazánkban az 1820-as évektől állítottak feldíszített fenyőfát a polgári lakások szalonjában, az ünnep jellegzetes cukorkája is innét kapta a nevét.


Karácsonyi ünnepi kellékek a 19. századból (múzeumi fotó)

A karácsonyfa-díszítés tradíciója eleinte csak az arisztokrácia körében volt divat, majd hamarosan a módosabb polgárság is megkedvelte. Az ünnepi díszbe öltöztetett fára a reformkor idején gyümölcsöket, aszalt különlegességeket, mézesbábokat, süteményeket, tojáshabból készített figurákat, papírdíszeket, aranyszínűre festett diót, almát, ritkábban szőlőt akasztottak. 
A szaloncukor-készítés karácsony előtti össznépi családi munkának számított - meséli Rédey Judit, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa. Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte ezeket a selyempapírba, később sztaniolpapírba is beburkolt, nádcukorral és mézzel főzött golyócskákat, egyszerű cukorkaféleségeket, kakaós készítményeket. Hajdanvolt híres cukrászdákban is készítettek szalonczukkedlit, és inasok feladata volt a megrendelések házhoz szállítása. Az előző századfordulótól indult meg a szaloncukorkák gyári tömegtermelése. 
A fogyasztói szokások máig változóban vannak. Szabó Károly, a CBA logisztikai, áruforgalmazási és raktárgazdálkodási igazgatója kérdésünkre elmondta, évek óta folyamatosan esik vissza a vásárlás mennyisége. Míg évekkel ezelőtt kilogrammszámra vitték a szaloncukrot az emberek, ma már húsz dekával is beérik. Az igény a jobb minőségű, drágább termékek irányában erősödött. Előszeretettel vásárolják például a Milka termékeket vagy a konzum jellegű Sweetpoint cukorkát. Szabó meglátása szerint a szaloncukor-fogyasztás a nyugati tendenciákat fogja követni, szerinte hamarosan patikamérlegen fogják kimérni külön kis pultokon.


Szaloncukor házilag 

Hozzávalók: 1/2 kg cukor, 10 evőkanál víz, és ízlés szerint ízesítő anyagok: jó adag erős fekete kávé, marcipán, kókuszreszelék, kakaó vagy csokoládé és vaj.

Egy lábasba teszünk 50 dkg cukrot és 10 evőkanál vizet. Folyamatos keverés közben, a forrástól számítva még 8 percig főzzük. Közben 6-7 perc után tányérra teszünk egy kanál masszát, és gyorsan eldörzsöljük. Ha sűrűsödik és keményedik, akkor a cukor jó. Ekkor leveszszük a tűzről, és belekeverjük az ízesítőket. A csokoládésat úgy készíthetjük, hogy kétkanálnyi kakaót adunk hozzá, vagy - ha gazdagabban szeretnénk - tíz deka csokoládét és öt deka vajat. Az így elkészített masszát porcelántálon vagy márványlapon - de lehet műanyag vágódeszkán is - nedves zselés kézzel tetszés szerinti vastagságú rúddá sodorjuk. Kihűlés előtt megfelelő nagyságú darabokra vágjuk. Az elkészült szaloncukrot csokoládébevonóval is bevonhatjuk. Vágjunk méretre selyempapírt és színes csomagolókat, rojtozzuk be a szélét, és - ha már jól kihűltek - csomagoljuk be a cukorkákat.