Hetek - V. évfolyam, 51. szám, 2001. december 21

„Izrael torkig van Arafattal” - közölte Ariel Saron miniszterelnök brit kollégájával, Tony Blairrel folytatott telefonbeszélgetése során. Annak ellenére, hogy Arafat az elmúlt hétvégén a terrorizmus beszüntetésére szólította fel arab nyelvű beszédében a palesztinokat, a következő három nap során újabb 49 erőszakos akciót követtek el palesztinok izraeli célpontok ellen. A terrorszervezetek bejelentették: nem veszik figyelembe Arafat felhívását, sőt a Hamasz - a Jerusalem Post értesülése szerint - stratégiát váltva toronyházak lerombolására és vezető izraeli politikusok meggyilkolására készül.

Az újabb erőszakhullámra válaszul az izraeli kormány előbb a Palesztin Hatóságot minősítette terrort támogató egységgé, majd bejelentette, hogy semmilyen formában nem tárgyal annak vezetőjével, Jasszer Arafattal. Ennek következtében az izraeli kormány a saját kezébe vette állampolgárai védelmét, és megszakított minden érintkezést a Hatóság vezetőjével. Az izraeli hadsereg, a biztonsági alakulatok és a különleges egységek megkezdték a palesztin terrorszervezetek, a Hamasz, az Iszlám Dzsihád, valamint az Arafat szervezetéhez, a Fatahhoz közel álló Tanzim, és Arafat elit testőrségének, a 17-es erő tagjainak, valamint az Al-Aksza Mártírjai szervezet terroristáinak a letartóztatását és infrastruktúrájuk felszámolását. Ez az oslói megállapodások de facto végét jelenti.
Arafat maga tett egyenlőségjelet önmaga és bin Laden közé. Ezt ma már az Egyesült Államok is érti. Ezért számolta fel Bush elnök a terrort finanszírozó karitatív alapítványok tevékenységét, ezért ismerte el, hogy a zsidó államnak joga van megvédenie polgárait, és ezért vétózta meg Washington a Biztonsági Tanács legújabb egyoldalú határozati javaslatát. A tervezet ugyanis - miközben nemzetközi megfigyelőket küldött volna ki a palesztin lakosság védelmére - semmit sem szólt az elmúlt hetek tömeges izraeli áldozatokkal járó palesztin terrorrjáról, és arról, hogy Izraelnek is, mint minden államnak, az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye értelmében joga van a jogellenes erőszakkal szemben megvédenie magát.
Az Európai Unió álláspontja is változóban van. Bár Arafat személye még mindig mértékadó a számukra, a hagyományosan egyoldalúan arabbarát rendszerek részéről is egyre nagyobb diplomáciai nyomás nehezedik a palesztin vezetőre a terror felszámolása érdekében.
z izraeli katonai akciók és a diplomáciai nyomás arra kényszerítették Arafatot, hogy a Ramadánt lezáró Id al-Fitr ünnepe alkalmából tett televíziós nyilatkozatban szólítsa fel híveit az öngyilkos merényletek és az Izrael elleni egyéb támadások beszüntetésére. Arafatnak a tavaly szeptemberben általa kirobbantott fegyveres felkelés óta ez az első arab nyelven tartott beszéde, amelyben a palesztin erőszak beszüntetésére szólít fel. Saron és Peresz közös álláspontja, hogy a konstruktív nyilatkozat ellenére az izraeli hadsereg nem szünteti be a terroristák elleni akcióit, de figyelemmel kíséri, hogy Arafat szavai milyen tettekben öltenek testet.
Simon Peresz külügyminisztert Izraelben egyszerre támadják jobbról és balról is. Az ellenzék vezetője, Sarid a kormány fügefalevelének titulálta, és a Munkapártnak a kormányból való kilépésére szólította fel, míg Mose Arens a Likud részéről kijelentette, hogy Peresz csak akkor maradhat a kormányban, ha elismeri, hogy az oslói megállapodás elhibázott volt. Saront pedig arra ösztönzi Netanjahu volt kormányfő, hogy számoljon le Arafattal és terrorizmusban vétkes rendszerével, mert különben a béke elérhetetlen távolságra kerülhet. Peresz még mindig abban reménykedik, hogy ha a palesztin menekültekről és Jeruzsálem kérdéséről való döntést elhalasztják, akkor Izraelnek sikerül Arafattal részleges békemegállapodást aláírnia. Kérdés persze, hogy ez változtatna-e valamit a helyzeten.
Arafat felhívását közben a Hamasz és az Iszlám Dzsihád röpiratban utasította vissza, és az intifáda folytatására szólított fel, egészen az „izraeli megszállás” megszűnéséig (értsd: Izrael megszűnéséig). Az öngyilkos merénylőket felszólították, hogy folytassák akcióikat, miközben az Egyesült Államokat a palesztin nép ellenségének nevezték, azzal fenyegetőzve, hogy a jövőben amerikai célpontokat is támadni fognak. A nyilatkozatot még az előtt adták ki, hogy izraeli különleges alakulatok végeztek volna Jakub Idkadakkal, a Hamasz hebroni parancsnokával. Az eset után Abd el-Madzsid betlehemi Hamasz-főnök bosszút hirdetett. Arafat felhívását elutasította a Palesztina Felszabadításának Népi Frontja is. A Fatah szervezet sem válaszolt egyenlőre Arafat felhívására, jóllehet a palesztin vezetést még Egyiptomból és Jordániából is sürgetik, hogy tegyen lépéseket a terror felszámolására.
Arafat gyakorlati lépései egyelőre nem hoztak eredményt. A deklarációt követő három nap alatt a palesztinok negyvenkilenc terrorcselekményt követtek el vagy kíséreltek meg. Három izraeli - köztük egy hároméves kisgyermek - megsebesítéséért az „Al-Aksza Mártírjai” vállalták a felelősséget. Arafat a nyomás alatt bezáratott néhány Hamasz- és Iszlám Dzsihád-irodát, letartóztatott egy tucat Hamasz-aktivistát.
A helikoptereit elvesztett és a ciszjordániai Ramallahba szorult Arafat szerdán a korábbi békülékenyebb beszédét követően ismét gyújtó hatású nyilatkozatot tett, amelyben önmagát és az egész palesztin népet mártírnak tüntette fel, ahhoz a tizenkét éves kisfiúhoz, Mohammed Durához hasonlítva, akit az intifáda kezdeti napjaiban - állítása szerint - az izraeli katonák öltek meg. A tömeg válaszul azt skandálta, hogy „mártírok milliói vannak úton Jeruzsálem felé”. Arafat szerint „Allah segedelmével a következő alkalommal Jeruzsálemben találkozunk, harcolni fogunk a prófétánk győzelméért”, és „minden mártírjukkal szemben hetven mártírt állítunk”. A palesztin vezető felhívta hallgatóit, hogy tartsanak ki, „mert senkinek sem sikerülhet, hogy megosszon bennünket”…
Amosz Malka, az izraeli katonai hírszerzés főnöke szerint Arafat a terror felszámolásának ígéretével csak egy újabb „fedezetlen csekket” állított ki. Hiába: Arafat vonata már nyolcadik éve az oslói megállapodások ellenében robog. Még ha akarná is, akkor sem állíthatná meg. Kiugorhatna belőle, de még az is öngyilkosság lenne.

A Hamasz és az Iszlám Dzsihád támogatottsága megelőzi a palesztin Fatah támogatottságát - állapította meg egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás. 2000 szeptembere, vagyis az erőszak kitörése óta ez az első eset, hogy a világi Fatah-mozgalom kisebb támogatottságot élvez, mint a vallási alapú mozgalmak.
A Jeruzsálemi Média és Kommunikációs Központ frissen jelentése szerint a Fatah támogatottsága 2001 szeptembere óta 29,2 százalékról 26,1 százalékra esett vissza, ugyanakkor a Hamasz és az Iszlám Dzsihád együttesen 26,6 százalékot kapott.
A felmérés kimutatta, hogy a palesztin lakosság több mint harminc százaléka nem bízik egyetlen politikai vagy vallási erőben sem, és közel fele úgy vélekedik, hogy a jelenlegi intifáda végső célja, hogy „véget vessenek a megszállásnak, és létrehozzák a palesztin államot”, többségük elképzelése szerint a Földközi-tengertől a Jordán folyóig terjedően.

Szaddám Mekkába vonulna

Szaddám Huszein iraki elnök rendkívüli arab csúcstalálkozó összehívását javasolta a palesztinokat érő izraeli csapások megvitatására. A találkozó színhelye Mekka, az arab világ szent városa lenne. Szaddám arab egységre szólított fel, és arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok és Izrael ürügyként használja a szeptember 11-i terrortámadást az arabok elpusztítására - adta hírül az iraki hírügynökség. „Az Egyesült Államoknak és a cionistáknak közös célja, hogy megalázza és elpusztítsa az arab nemzetet” - jelentette ki az iraki elnök.
A Kairóban székelő, huszonkét nemzetet tömörítő Arab Liga az elmúlt tizennégy hónapban számos találkozót tartott az izraeli-palesztin válság megvitatására. Bár a palesztinok ügyét széles körben támogatják, eddig kevés összehangolt akcióra került sor. Az arab külügyminiszterek hétfőre tervezett kairói találkozóján szintén az izraeli-arab konfliktus lesz a központi téma. Azt még nem lehet tudni, vajon a Ramallahban rekedt Arafat részt tud-e venni a találkozón.