Hetek-összeállítás
Amerika fele fél

Miközben története során az Egyesült Államoknak első ízben van belbiztonsági minisztere, az egyszerű állampolgár egyre kevésbé érezheti biztonságban magát. Sőt, a jelek szerint úgy tűnik, követhető magatartási mintára vezetői részéről sem számíthat. 

Képviselők a Capitolium előtt. Anthrax miatt zárva Fotó: Reuters

Míg Bush elnök a szokásos rendhez való visszatérésre és a mindennapi tevékenységek nyugodt folytatására próbálja buzdítani a lakosságot, legfőbb ügyésze, John Ashcroft arra figyelmeztet, hogy bizonyítottan újabb terrortámadások várhatók. A kormányzók országszerte győzködik az embereket a légitársaságok járatainak újbóli igénybevételére, Robert Byrd szenátor azonban nyilvánosan kijelenti: ő ugyan fél repülőgépre ülni, s a közlekedési miniszter szintén attól tart, hogy „valami történhet”. A tanácsok értelmében mindenki nyugodtan utazhat, ám számítson arra, hogy a katonák habozás nélkül lelövik, ha bármi gyanúsat tesz. Felesleges rettegni a postai küldeményektől, ám tanácsos a postai küldemények kinyitása után azonnal kezet mosni. 
George Bush magabiztosan jelenti ki: „Nem kaptam meg a lépfenét.” New York polgármestere, Rudy Giuliani a tévé kamerái előtt bontja ki leveleit, és a Times Square-en sétál. Byrd szenátor viszont inkább úgy véli: a mostani konfliktus „nem pusztán Afganisztán hegyei között zajlik, hanem népünk a saját földjén is veszélyben van”. „Az amerikai népnek együtt kell élnie a veszéllyel” - véli Virginia állam kormányzója, James Gilmore is. A republikánus Jesse Jackson pedig úgy gondolja: „Nemzetként most az elképzelhetetlent éljük át.” Amikor nemrégiben a kormány arról biztosította a lakosságot, hogy Washingtonban sikerült féken tartani a lépfenekórt, pár napon belül két ember életét vesztette.
„Az ország vezetői kissé tudathasadásos állapotban vannak: háború van, de különben minden normálisan megy. A probléma az, hogy ezt az üzenetet el kell adni az embereknek is - holott ez valójában eladhatatlan” - véli Stephen Hess, a Brookings Intézet tudósa. 
Úgy tűnik, senki nem tudja igazán eldönteni, mennyi információ a jó információ. Ezt a USA Today, a CNN és a Gallup nemrégiben elvégzett közvélemény-kutatása is jól mutatja: a megkérdezettek véleménye körülbelül 50-50 százalékban oszlott meg a tekintetben, hogy a kormány által közzétett információk, intelmek „csupán megrémítették a lakosságot”, vagy hasznosak voltak, és „segítséget jelentettek”.
Jóllehet a New York Times közvélemény-kutatása szerint a többség - 87 százalék - teljes mértékben helyesli Bush elnök lépéseit, és 67 százalékuk a kongresszus döntéseivel is egyetért, mégis sokan aggódnak amiatt, hogy talán maga a kormány sem tudja pontosan, mit is kellene tennie mondjuk például a lépfeneügyben. „Az emberek még a nem gyanús postai küldeményeket sem akarják kinyitni. Mert hát ki tudja egyáltalán, mi a gyanús?” - mondja a Kormányalkalmazottak Szövetségének szóvivője. További kételyek forrása, hogy vajon a kormány valóban megtesz-e mindent a válság kezelésére. 
A megkérdezettek 53 százaléka szerint a közeljövőben újabb támadásra kerül sor Amerika ellen - két héttel ezelőtt még csak 46 százalék vélte így -, s a legtöbben biológiai fegyver bevetésétől tartanak. Erről viszont a legtöbben úgy gondolják, hogy a kormány nem tesz meg minden tőle telhetőt a támadással szembeni felkészülésre, amely szerintük a legváratlanabb formákat öltheti. Annyit mindenesetre el kell ismerni: Amerika légterébe naponta szállnak fel F-16-os vadászgépek, hogy közelebbi pillantást vessenek egy-egy gyanúsan viselkedő repülőgépre vagy helikopterre - ám a riasztások eddig sorra indokolatlannak bizonyultak. Sokan tartják úgy, hogy a légikikötők és a légtér megszigorított ellenőrzése miatt a támadást nem is onnan kell várni - ahogy ezt a lépfene is bebizonyította. Ezért sokan sérelmezik, hogy a kormány nem fektet elég hangsúlyt a veszélyeztetett csoportok - mint például a postai dolgozók - védelmére. 
„Azt hiszem, Amerika túlságosan is elbizakodott volt a tekintetben, hogy senki sem árthat nekünk - véli egy fiatal ápolónő. - Már az első anthraxeset után meg kellett volna erősíteni a biztonságot. Most mindenhol felüti a fejét a lépfene, és az ember azt kérdezi magától: mi jöhet még azután?”