Földvári Katalin
Mozgásban a sajtópiac
Sajnálatos, de Magyarországon szinte csak a gondolatszegény trendmagazinok és a bulvárlapok képesek nyereséget termelni; a közéleti, politikai újságok majdnem mind veszteségesek. Ezzel együtt az írott sajtó továbbra is fontos információforrás az olvasók számára, és fontos a politikusoknak is.
Eötvös Pál, a Népszabadság első embere, a háttérben pedig Liszkay Gábor a Magyar Nemzet főszerkesztője. Csökkenő napilappiac Fotó: MTIEzzel is magyarázható, hogy az elmúlt hetekben több napi- és hetilap is új külsővel jelent meg, és - fél évvel a választások előtt - ez indokolja, hogy miért látnak napvilágot egyre újabb találgatások a vezető országos napilap, a Népszabadság jövőjét illetően. Egyes értesülések szerint a kormány egy állami bankon keresztül messze a piaci érték feletti összeget ajánlott a nemrégiben a lap eladására kötelezett tulajdonosoknak.
„A lapstruktúra nem független a társadalmi rétegződéstől. Mivel Magyarországon a társadalom átalakulóban van, az írott sajtó erőtere is mozgásban van” - nyilatkozta lapunknak a Szonda Ipsos egyik médiával foglalkozó munkatársa. A Marketing Centrum által lapunknak készített korábbi felmérés azt mutatta, hogy a magyar lakosság 44 százaléka olvas napilapokat; a legolvasottabbak országos szinten ezen belül a megyei lapok, megelőzve olyan „lapóriásokat” is, mint a Népszabadság. Az azóta kétpólusúvá váló politika lassanként a napilap kínálatban is kezd megnyilvánulni: az Új Magyarország, a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet által megosztott konzervatív, jobboldali sajtó egyesítette erejét a Magyar Nemzet neve alatt - meg is nőtt a példányszám, mára mintegy kétszerese a palettán liberálisabb, baloldalibb helyet elfoglaló Magyar Hírlapénak. Igaz, mellette továbbra is ott magasodik a Népszabadság eladási görbéje, ami egyelőre a balközép olvasói szárnyat erősíti. A lap eladásával kapcsolatban felröppent legújabb híreket „sem megerősíteni, sem cáfolni” nem kívánta egyetlen illetékes sem, a vásárlási szándékkal „megvádolt” Ringier cég - a Magyar Hírlap és a Blikk svájci tulajdonosa - éppúgy, mint az eladásban érintett főszerkesztő, Eötvös Pál. Szocialista körökben mindenesetre aggódva tekintenek arra a forgatókönyvre, mely szerint a kormány különböző áttételeken - esetleg egy állami bankon - keresztül befolyása alá vonná a Népszabadságot.
Bár Eötvös Pál erre a variációra korábban úgy reagált, hogy egyetlen befektető sem vásárolna meg egy olyan lapot, melynek kialakult értékrendjét és munkatársi gárdáját nem tudná a maga érdekei szerint megváltoztatni, szocialista politikusok szerint a kormánynak már egy ilyen tranzakcióval kialakított bizonytalan állapot is a kezére játszhat fél évvel a választások előtt.
A lap eladására egyébként azért kerül sor, mert a törvény előírja a cégeknek, milyen arányban lehet részesedésük egyszerre az elektronikus médiában és az írott sajtóban, a Népszabadság részvényeinek többsége pedig annak a Bertelsmann cégnek a birtokában van, amely egyben az RTL Klub tulajdonosa is. Az RTL Klubot és a Népszabadságot a magyar sajtótörvényben megengedettnél nagyobb százalékban birtokló Bertelsmann cég a jelek szerint - szükség esetén - inkább az amúgy nyereséges vezető napilaptól válna meg. A törvényi összeférhetetlenség nem most állt elő, a törvény foganatosításának időzítésére viszont médiaelemzők sem tudtak egyebehangzó magyarázatot adni. A vevők között tartják számon egyébként magát a Ringier céget is, a tulajdonos azonban a Magyar Hírlap sajtótájékoztatóján az ezzel kapcsolatos kérdések mellőzését kérte az újságíróktól. Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője a Hetek kérdésére elmondta, nem tart a változástól, nem rendelkezik információval a tulajdonos Bertelsmann cég szándékairól, ezért egyelőre lelkileg sem készül a változásra. Médialemezők szerint az ő pozíciója valószínűleg valóban nem válik kérdésessé egy eladás során sem.
„Egy befektető nem változtat egy nyereséges cégen, márpedig a Népszabadság ilyen” - mondta lapunknak Kaposi Ildikó, a Médiakutató elemzője. Véleménye szerint a középre húzó, a mindenkori kormánnyal szemben kritikus sajtóorgánumok olvasói bázisa világszerte a legerősebb, bár nem tartaná szerencsésnek, ha Magyarországon emellett eltűnnének a kisebb, markánsabb véleményt képviselő lapok, „az nem lenne jó a demokráciának”. Bajomi-Lázár Péter, a Médiakutató szaklap főszerkesztője szerint az olvasók aránylag rugalmasan reagálnak a lapok változásaira. Kaposi szerint is reagálnak, bár szerinte nem olyan gyorsan, mindenesetre változtatnak olvasási szokásaikon, ha a megszokott lap nem a megszokott formáját hozza.
A Magyar Hírlap tulajdonosai sajtótájékoztatón jelentették be az imidzsváltást: Michael Ringier, a külföldön is több lapot működtető svájci cégtulajdonos „fontos lapot” szeretne, „minőségi újságírást” kíván szponzorálni, amelynek célközönsége az „intelligens olvasó”. Ennek érdekében a portfolió nyereséges tagjához, a Blikkhez hasonlóan hajlandó időt és anyagiakat áldozni, és további újságírók alkal-mazásást tervezi. A napilap piacon a megújult Magyar Hírlap mindazonáltal nem tör az élre, mintegy elismeri a Népszabadság elsőségét.
Adott tehát egy polarizálódó politikai napilappiac, amelyről elmondható, hogy minimum stagnál - maximum lefelé ível. Nem csupán Magyarországon, világszerte. A hetilapok valamivel biztosabb bázist tudhatnak magukénak, de közülük egyértelműen a HVG emelkedik ki, amely ráadásul ezekben az ínséges időkben is növelni tudta a példányszámát. Az 1998-as ígéretek ellenére a kormánypártoknak nem sikerült lényegesen változtatniuk a politikai lapok szerkezetén.
A kutatók szerint a magyar olvasó a napi eseményekről, a politikáról a biztonság kedvéért több forrásból is tájékozódik. Függetlenül attól, hogy ez a politikusoknak szavazott alacsony bizalmi index, vagy az újságírók iránt érzett bizalmatlanság következménye, a hírek mindenképpen eljutnak hozzájuk, és azoknak úgyis csak a felét hiszik el - derül ki a Sajtószabadság Központ megrendelésére készült Szonda Ipsos felmérésből. A felmérésben megkérdezettek 44-45 százaléka tartotta hitelesnek a napilapok és a tévéhíradók híradásait. A „józan paraszti ész”- faktort tehát talán nem is gyűri annyira maga alá a média, mint amennyire békétlen vele szemben sok esetben a politika.
A fogyasztónak valószínűleg igaza van, ha bizalmatlan, de a józan észre mindenképpen szüksége van, ha sajtóterméket választ. A médiában a tulajdonosi megfontolásokat ritkán vezeti kizárólag gazdasági érdek. Ez nagyban függ a tulajdonos személyétől, hogy mit vár egy adott pénzügyi befektetéstől, kiváltképp, ha annak révén politikai befolyásra is szert tehet. Van olyan tulajdonos is, akit ez természetesen hidegen hagy, de ha a játszma mégis megtetszik, pénzügyi befolyását könynyen érvényesítheti a politika világában is.
A paletta harmadik oldalát nézve azonban burjánzó bulvárpiaccal találjuk szembe magunkat. A Blikk - a tulajdonos Ringier cég legnagyobb megelégedésére - drámai mértékben növelte olvasói számát (mintegy 300 ezerre), de maga a bulvárpiac is hasonló fejlődést mutat. A napi bulvár terén egyeduralmat szerző Blikk mellett a heti bulvárlapok tudnak még a politikai és gazdasági lapok számára elérhetetlennek számító ma-gasságokba törni: a Kiskegyedet kétszázövenezren veszik (és még hányan olvassák!), a Story azonban még őt is veri a maga közel négyszázötvenezres táborával, de az élbolyhoz tartozik a Tina és a Meglepetés is.
Faji szintű médiapolitika
Aláírásgyűjtést indít a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) a „keresztény magyarság védelmében” - jelentette be Csurka István, a MIÉP elnöke. Az aláírásgyűjtési kezdeményezés szövegét ismertetve Csurka hangsúlyozta: „Elég volt a magyarság és a keresztény magyarság kirekesztéséből a saját hazájában, elég volt a balliberális sajtó folyamatos hazugságaiból, elég volt a néptömegek tudatos félrevezetéséből.” Csurka István követelte, hogy ne dolgozhassanak „volt ávósok, pártfunkcik, KGB-sek és most is idegen ügynökök” a sajtóban, elsősorban a közszolgálati rádióban és televízióban. „Fejezzék be a magyarság tetemrehívását, hatvan-hetven évvel ezelőtt történt háborús szörnyűségekért. Az áldozat utódjának fájdalmában lehet osztozni, de az áldozat leszármazottja semmilyen előnyt, megkülönböztetést nem élvezhet. Mindenki csak a tehetsége és a munkája, szorgalma révén érvényesüljön, semmilyen származás ne jelentsen előnyt, vagy hátrányt” - áll az aláíróíven, amit bárki aláírhat, majd neve mellett feltüntetheti lakcímét, foglalkozását és vallását is. Az aláírásgyűjtés céljáról szólva a pártelnök úgy fogalmazott: felmérik, hogy ez a gondolat hány emberben visszhangzik, viszont az aláíróíveket egyetlen hivatalos fórumhoz sem fogják benyújtani.
