Karl Pfeifer, Bécs
Együgyű kabaré

Az osztrák államvasutaknál a menetrendszerűen közlekedő járatokat általában nagy emberekről nevezték el, például Bartók Béláról és Liszt Ferencről. A salzburgi vonat neve azonban „Kabarett Simpl” lett. Alig ültem be a kupéba, a második Kis-Duna menti csúcstalálkozó sajtókonferenciájára tartva, máris jött a jegykezelő a járat menetrendjével és persze a bécsi Simpl Kabaré hirdetésével. A „simpl” szó az osztrák németben együgyűt jelent. Amikor aztán délután visszautaztam Bécsbe, megértettem: ez a név jelzés értékű.

Orbán Viktor kormányfő, Wolfgang Schüssel osztrák kancellár és Edmund Stoiber bajor miniszterelnök a melki apátságban. Kifelé hallgattak Fotó: Reuters

Annak is jelzés értéke van, hogy Wolfgang Schüssel kancellár a melki bencés apátságba hívta meg Magyarország, Bajorország és Baden-Württemberg miniszterelnökeit, hiszen mind a négy politikus előszeretettel hivatkozik a kereszténydemokráciára és a Dunára. Igaz, Szlovákia is a Duna mellett fekszik, de úgy látszik, politikailag nem illett ide.
A melki apátság impozáns épülete az osztrák barokk egyik legkiemelkedőbb alkotása a Duna mentén: az ellenreformáció válasza arra, hogy e táj lakóinak zöme Luther tanait követte.
A négy politikus majdnem egy óra késéssel érkezett a díszes terembe, ahol tévékamerák sora és néhány újságíró várta őket. Schüssel kancellár elmondta, hogy igenis demokráciára van szükség, és az egyesült Európát alulról kell építeni, a kompetenciákat pontosan meghatározva az EU keretein belül. Ugyanezt elmondta aztán Orbán Viktor, Erwin Teufel baden-württembergi és Edmund Stoiber bajor miniszterelnök is.
Az egyetlen konkrét hír, ami elhangzott: a jövő év szeptemberében Budapesten megkezdi működését egy új, német nyelvű egyetem. Orbán természetesen reméli, hogy tavasszal - valószínűleg a választások előtt - soron következő vendéglátóként meg tudja hívni Schüssel kancellárt és a két német tartomány miniszterelnökét a magyar fővárosba.
A sajtókonferencia végén kérdezni is lehetett, ám csak négy újságírónak engedte meg a sajtófőnök, hogy kérdést intézzen a politikusokhoz. A Hetek újságírója, habár másodiknak jelentkezett, nem kapta meg a szót. Az újságírók elhangzott kérdései inkább technikai jellegűek voltak, például, hogy van-e biztosítva pénz a budapesti német egyetem számára. Szerettem volna megkérdezni Orbán Viktort Kövér László kijelentéséről, mely szerint „ha Magyarország magyar ország akar maradni, akkor szellemi, erkölcsi értelemben nincs számára más alternatíva, mint a kereszténydemokrácia”. Vajon ez azt jelenti-e, hogy ha nem jönne létre egy Fidesz-MDF-MIÉP koalíció, és a baloldal kapna többséget, akkor Magyarország valóban nem maradna „magyar ország”? Erre az egyszerű kérdésre nem kaphattam választ, mert voltam olyan „együgyű”, hogy elhiggyem: ha már Bécstől nyolcvan kilométerre rendeznek sajtókonferenciát, akkor valami újságot is közölni akarnak a sajtóval. Tévedtem. Hiszen ennek a találkozónak nem az volt a célja, hogy informáljon, hanem hogy a megjelent politikusok a televízió nyilvánossága előtt dicsérjék magukat, a demokráciáról szólva néhány másodpercben.
A magyarokat természetesen inkább az érdekli, hogy a választópolgár lesz-e majd olyan „együgyű”, hogy elhiggye: ha a jobboldal a Csurka vezette párttal szövetkezve nem szerez többséget, akkor Magyarország valóban megszűnik magyarnak lenni. Erre a kérdésre majd 2002-ben fogunk választ kapni.