Kapsza Ágnes
Akinek nem inge
A Budapesti Divatnapok szervezői büszkék arra, hogy a vásár ötletének felröppenése után 10 évvel a kiállítók 40 százaléka külföldi. Az EXPO területén megrendezett szakvásárok között azonban a háromnapos Budapesti Divatnapok még így is szerényen meghúzódó eseménynek tűnik.
Aki szeptember 2-a és 5-e között laikusként látogatott el a vásárra, az „A” pavilonban nem annyira a nemzetközi trendek műholdas divatbemutatóinak érzéki kavalkádjával találkozott, sokkal inkább a magyar - vagy még inkább közép-európai - polgári öltözködési és lakáskultúra keresztmetszetével. A plázák fiatalos, uniformizált extravaganciája után felfrissülést jelentett a provinciális sokszínűség, amibe - ismert márkák mellett - belefért a dizájntermék éppúgy, mint a kommersz.
A divat világában elfoglalt, nem túl előkelő helyünk a legújabb statisztikai adatok fényében egyáltalán nem meglepő. A GfK Hungária felmérései alapján személyes háztartásunkban ruházkodásra az összes kiadásainknak mindössze 6 százalékát költjük el Magyarországon. (Ezt a számot - Romániát és Bulgáriát kivéve - minden környező ország túlszárnyalja.) Cipőt,
ruhát legtöbbször csak akkor vásárolunk, ha kimondottan szükséges - esetleg, ha kapunk jutalmat a munkahelyen. Az olcsó ruhaneműt már nem annyira a piacon, mint inkább a hipermarketekben szerezzük be; külföldön nemigen költünk öltözékre. A magas energiaárak, a lakáshitelek törlesztő részletei, autóvásárlási terveink súlyos anyagi tényezők, mindenesetre tény, hogy e területen nem jellemez minket tudatos, előre megtervezett vásárlás. (Hihetetlen, de tőlünk nyugatabbra vannak olyanok, akik minden szezon kezdetén lecserélik a ruhatárukat.) Odafigyelünk a divatra, viszont vásárláskor a jó minőség, a tartósság időnként elsikkad mint szempont… A kereskedők mégis bizakodók. Reményeink és a felmért adatok szerint a jövőben a turmixgépek, hűtőszekrények után a háztartásban is egyre fontosabb szerepet kap majd az öltözködés - hangzott el a kiállítás egyik szakmai előadásán. A trendeket illetően már a 2002-es szezonra készülnek az érintettek. A párizsi dizájnerek figyelemre méltóan sok ruhát terveznek a középosztálybeli, jól kereső, extra méretű hölgyeknek. A test kiemelése, a szexualitás hangsúlyozása a nőknél visszafogottabbá válik, viszont erőteljesebben jelenik meg a (fiatal) férfiaknál - adnak elemzést a szakértők. A mindent magába olvasztó, színes kavalkád, és az öltözékeken megjelenő különféle minták szimbiózisa 2003-ra lecseng, helyet adva a tiszta, finom árnyalatoknak - tudósít a Magyar Divat Intézet.
A lakástextilek alapanyagait éppúgy, mint a ruhákét - meghatározza a 60-as évek iránti, már több éve töretlen nosztalgia; természetesen megújult formában: kempingszékekről ismert, frivol színkombinációk, vagy a narancsvörös, műanyag gömblámpák hangulata; élénk színű, kötött és horgolt pulóverek. A klasszikus stílusok iránt vonzódóknak a pasztellszínekbe öntött rokokó-hangulat a kor könynyed-könnyelmű szellemiségét eleveníti föl, míg a „cafeteria” barnás-vörös színei a forró olaszországi nyaralások emlékeiből merítenek.
Az „etno” zenével párhuzamba állítható misztikus-egzotikus motívumok mellett még mindig népszerűek a természetben előforduló formák és színek. A kagyló, a fűfélék motívumai sokszor a víz színeiben és átlátszóságában jelennek meg, felhasználva a legújabb gyártási technológiák által létrehozott, különleges struktúrákat.
Ahogyan a 21. század elejére más művészeti ágakban is egyre fontosabbá vált a felületekkel való játék, úgy a textiltervezésben is sokszor szinte csak ezek az apró, közelről látható részletek emelik ki a polgári öltözékek sorából az igényes darabokat - diszkrét üzenetet közvetítve ezzel az öltözéket viselő kifinomult ízléséről a külvilágnak.
Magyar nők amerikai szemmel
A The Budapest Sun hetilap augusztus végi számában egy amerikai férfi turista elragadtatott véleményt tett közzé a budapesti ittléte alatt szerzett élményeiről. Bár legendás a magyarok vendégszeretete, és egy turista szemszögéből oldalakat lehetne írni fővárosunk építészeti remekműveiről és gátlástalan éttermi árairól egyaránt, a cikk mégis - ki gondolná?! - a női nem miatt született!
Még mielőtt a női hiúság és büszkeségérzés eltölthetné a cikk olvasóit, hogy lám, a szépségálmok fellegvárából egy amerikai vette a fáradságot, hogy tollat ragadjon Budapesten, és legmaradandóbb benyomásai közül elsőként a magyar nőkről írjon… íme a cikk apropója:
„Sok dolog megragadott Budapesten, de egy különleges dolog viszi a pálmát. Ez pedig a magyar nők öltözete. Pontosabban megfogalmazva: a magyar nők alulöltözöttsége. Öltözködésük elgondolkodtatott: vajon túl magasak az anyagárak Budapesten, és ily módon spórolnak a hölgyek, vagy strand helyett minden alkalmat megragadnak a teljes test barnítására, bárhol is vannak? Tény, hogy ennyi fedetlen testet egy átlagos méretű amerikai nudistastrandon sem láttam!” (Kőszegi Anita)
