Morvay Péter
Hazai meccseken épülhet az új Fradi
„Öt Lipcseire lett volna szükségünk a tizenegyeseknél” - sóhajtott fel az egyik ferencvárosi játékos csütörtökön hajnalban, a ferihegyi repülőtérre történt hazaérkezést követően. A magyar bajnokcsapat anélkül búcsúzott a Bajnokok Ligája (BL) küzdelmeitől, hogy ellenfele, a horvát Hajduk Split akár egyszer is bevette volna a 210 perces, két fordulóból álló párharc során Szűcs Lajos kapuját. Csank János edző szerint a „szerencse is elpártolt a csapat mellől”. Pedig a tizenegyes-párbaj előtt megvolt az esély a sikerre, ha néhány - utólag döntőnek bizonyult - pillanatban nem nyomták volna rá a bélyeget a játékra a mai Fradi gyengeségei.
A horvát Zvonimir Deranja és a ferencvárosi Balog Zoltán csatája. Meddő igyekezet Fotó: ReutersA müncheni olimpiai stadionra emlékeztető arénában szabadon engedett fehér sirályok, 35 ezer lelkes horvát szurkoló és a napközbeni 36 fokos hőségből estére is itt maradt forró mediterrán hangulat fogadta a BL előselejtezőjének visszavágóján pályára lépő csapatokat. A vérmes horvát reményeket némileg lehűtötte a budapesti gól nélküli mérkőzés. Bár Nenad Gracan, a Hajduk trénere a mérkőzés előtt győzelmet ígért, Vlatko Dolonga, a horvát csapat egyik védőjátékosa a HrSport című lapban elárulta, hogy a 0-0-ás eredménnyel is kiegyeznének, mivel tartanak attól, hogy ameny-nyiben a Ferencváros egy idegenben rúgott góllal előnyt szerez, nem lesznek képesek a továbbjutáshoz szükséges két találatot elérni.
A horvát sajtó is elsősorban a Ferencváros támadóira figyelt a mérkőzést megelőző híradásaiban. A legtöbb újságíró már a spliti repülőtéren Gera Zoltánra vadászott, akit a budapesti mérkőzés alapján a Vjesnik című napilap a Ferencváros „legveszélyesebb játékosa”-ként mutatott be. Meglepő módon a horvát újságírók pontos ismeretekkel rendelkeztek a 22 éves csatár hányatott tinédzseréveiről, és részletesen faggatták Gerát arról, hogy miként sikerült megszabadulnia a kábítószer-függőségéből. (Az érdeklődés azért is feltűnő volt, mert ez utóbbi Magyarországon az elmúlt fél évben a sportújságírók között úgy tűnt, hogy kimondhatatlan tabutémává vált. Igaz, a horvát kollégáknak nem kell fél szemmel elővigyázatosan Deutsch Tamás tetszését keresve írniuk a tudósításaikat.) A Vecerni List riportere megpróbálta a Gera Zoltán életében történt változások okairól megkérdezni a magyar csapat edzőjét is. Csank János a lap szerint mérgesen hárította el a kérdést, mondván, nem szereti, „ha Gera múltjáról faggatják”. Annyit azonban hozzátett, hogy a játékos „remek futballista és rendkívüli ember, aki a futball révén szabadult ki a kábítószer poklából”. Ahhoz képest, hogy Csank korábban többször a nyilvánosság előtt szinte megalázóan bírálta a fiatal játékost, mostani nyilatkozata már közelebb áll a Fradi szurkolótáborának véleményéhez.
Érdekes volt Sztanko Poplekovics, a Ferencváros 1998-
99 közötti edzőjének a kommentárja is, aki a mérkőzés magyar hősének - nem alaptalanul - Szűcs Lajos kapust tartotta. Poplekovics büszke arra, hogy a korábban Németországban játszó Szűcs az ő idejében került vissza a Fradihoz.
A három és fél órányi tiszta játékidő alatt szinte hibátlanul záró Fradi-védelem valóban mindent megtett a sikerért. Szűcs bravúrjai mellett nemcsak játékával, de az egész csapatot higgadt nyugalmával meghatározó Lipcsei Péter mind Budapesten, mind Splitben példamutatóan játszott. Jól segítette őt Hrutka János, illetve a budapesti mérkőzésen pályára lépő rutinos Keller József. A középpályán ugyanez mondható el a lelkesen és pontosan futballozó Szabó Tiborról és a főleg a visszavágón jeleskedő Szkukalek Igorról.
A csatárok esetében már vegyes a kép: a mai Ferencváros ugyanis gyakorlatilag nem rendelkezik befejező center játékossal, amit a legutóbbi három bajnoki és két kupamérkőzés csatárszempontból lehangoló mérlege is tükröz. Az öt mérkőzésen ugyanis egyetlen akciógólt ért el a Fradi, és azt sem támadó rúgta. Helyzete azonban annál több volt Splitben is a zöld-fehéreknek. Pinte, Gera, illetve egyre többször Gyepes megmozdulásai rendszeresen gólveszélyes helyzeteket eredményeznek, amelyek az utóbbi időben mégis legtöbbször kimaradtak. Többször a rossz helyzetfelismerés okozta az eredménytelenséget: a spliti mérkőzés elején egy védelmi hibából Gera törhetett be a tizenhatos jobb szélén, ám beadását a középen érkező Pinte lövésnek gondolva inkább átugrotta, így a labda veszélytelenül suhant el a kapu előtt. A második félidőben viszont Pinte a lövést választotta ahelyett, hogy a középen az üres kapuval szemben várakozó Gerához továbbította volna a labdát. Az pedig valóban balszerencsének tekint-hető, hogy Gyepes Gábor álomszép ollózása a kapufán csattant. Pedig ennél a váratlan helyzetnél a nagyszerű horvát kapus, Stipe Plentikosa méteres távolságban tehetetlenül szemlélte a kapura tartó lövést.
Végül a tizenegyesek döntöttek. A szemtanúk szerint a sorsdöntő rúgásokra a ferencvárosi játékosok közül nem
- az idegességét egy hazai bajnoki meccsen is alig leplezni tudó, Splitben pedig szinte némaságba temetkező - Csank János választott, hanem a tizenegy szóbajöhető játékos közül „ki vállaja” alapon került ki az első öt jelölt. Az önkéntesség nem jött be: az alig tíz percet játszó, és a futball helyett inkább pantomim alakításával feltűnő brazil cserejátékos, Alex Arruda flegmán a kapusba lőtte a labdát. A sírból ugyan Szűcs bravúrja még visszahozta a reményt, ám a második hiba, Dragóner részéről már a zöld-fehérek kupabúcsúját jelentette. Az elkövetkező egy évben tehát a bajnokság lehet a cél a Fradi számára, no meg az, hogy a megerősödött anyagi és szakmai háttérre támaszkodva nekilássanak egy több ponton megerősített új csapat építésének.
