Hetek - V. évfolyam, 31. szám, 2001. augusztus 04

A Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal csütörtökön feljelentéskiegészítést rendelt el Bognár László MIÉP-alelnök ügyében Bognár antiszemita kijelentései miatt. A politikus ellen többen - köztük több zsidó szervezet - feljelentést tettek a Fradi eladásával kapcsolatos megjegyzései miatt. Bognár július 25-én a Fotex tulajdonosait egy mohó, gátlástalan üzletcsoportnak nevezte, amelynek nincs semmi köze a magyarsághoz. Közölte: „A fradisták mindig is úgy érezték, hogy míg ők a nép egyszerű gyermekei, addig a társadalmi ranglétrán fölöttük állók a zsidó fogalomba tömöríthetők.”

Antiszemita transzparens az FTC-UTE mérkőzésen. Magyarország, amit a szívedbe rejtesz? Fotó: MTI

A MIÉP szerdai sajtótájékoztatóján Csurka István fenntartotta a párt álláspontját a Fradi eladásáról. Közölte: ha kijelentései miatt Bognár László alelnöknek börtönbe kell vonulnia, akkor vele mennek a többiek is. A nyomozóhivatal a sajtótájékoztató teljes, hiteles szövegét beszerzi, hogy a rendelkezésére álló tizenöt nap alatt megállapítsa, fennáll-e az alapos gyanú, miszerint a politikus törvénysértést követett el. Orbán Viktor szemmel láthatóan kínosan ügyel arra, hogy a választások előtt néhány hónappal a lehető legkevesebb szélsőjobboldali választópolgárt riasszon el magától és pártjától.
Mással ugyanis nemigen magyarázható, hogy szokásos szerda reggeli interjújában az FTC többségi tulajdonrészének eladásáról szólva nem határolódott el a MIÉP szélsőjobboldali állásfoglalásától, sőt, annak egy finomabb változatával rukkolt elő, kijelentette: azt hitte, csak egy rossz álom, hogy „emtékások” vették meg a Fradit. A múlt heti MIÉP-es hangulatkeltés egyébiránt a hét végén „meghozta” eredményét: a Fradi-Újpest mérkőzésen a lilák szurkolótáborának egy része náci jelszavakat kiabált és antiszemita üzenetet hirdető transzparensekkel „cukkolta” a Fotex Rt. befektetését egyébként belenyugvással, sőt többségében örömmel fogadó fra-distákat.
A MIÉP sajtótájékoztatója utáni napokban két magánszemély és több társadalmi szervezet is feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen közösség elleni izgatás miatt. Mivel az egyik magánszemély a feljelentést konkrétan a sajtótájékoztatót tartó Bognár László ellen tette, aki egyébként országgyűlési képviselő, az ügyet a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal vette át. A hivatal feljelentés-kiegészítést rendelt el, és várhatóan két héten belül dönt arról, hogy indít-e nyomozást az ügyben.
„Jogilag azért kényes ügy, mert az Alkotmánybíróság - én voltam a szövegezője - a régi Btk-nak az izgatásra vonatkozó paragrafusát hatályon kívül helyezte, megsemmisítette” - mondta lapunknak Szabó András, nyugalmazott alkotmánybíró. „Mikor megsemmisítettük az ide vonatkozó paragrafust, abból indultunk ki, hogy elvileg a véleménynyilvánításhoz való jog alkotmányos alapjog. Tehát a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja nem a tartalom önmagában, hanem a tartalomból következő uszítás. Sajnos a Büntető Törvénykönyv nincs teljes összhangban az Alkotmánnyal: az Alkotmány súlyosan büntetni rendeli a rasz-szizmust, a Büntető Törvénykönyvben viszont nincs egyértelmű következménye ennek.” Szabó szerint a legfőbb ügyésznek is állást kellene foglalnia abban a kérdésben, hogy parlamenti szinten megengedett-e az ilyen típusú rasszizmus.
Halmai Gábor alkotmányjo-gász ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta: a gyakorlatban a fentihez hasonló feljelentéseket a legtöbbször nem követi nyomozás, mivel a közösség elleni izgatás a nehezen bizonyítható bűncselekmények közé tartozik. A gyűlöletbeszédnek ugyanis vagy erőszakra való felhívást kell tartalmaznia, vagy olyan hatást kell kifejtenie, ami veszélyhelyzet kialakulásához vezethet, illetve vezet, ahhoz, hogy bűncselekményként egyértelműen büntethető legyen. A szakértő szerint azonban ennek megítélése igen nehéz, szubjektív dolog. A konkrét esetben például az ügyésznek azt kell megvizsgálnia, hogy van-e ok-okozati összefüggés a MIÉP sajtótájékoztatóján elhangzott kijelentések, illetve a hétvégi FTC-Újpest mérkőzés antiszemita felhangjai között. Halmai Gábor egyébként sajnálatosnak tartja, hogy Orbán Viktor, illetve a kormány nem határolódott el a MIÉP kijelentéseitől. Orbán ugyanis „sportrajongóként” arról is beszélt, hogy meglepődött a Ferencváros labdarúgó csapatának eladásán, és arról, hogy számára szokatlan volt az az egyhangúság, amellyel a Fradi küldöttgyűlése döntött a csapat eladásáról. „A miniszterelnök megdöbbenésének nincs üzleti logikája, ezért másfajta logikája kell legyen, ez a másfajta logika viszont engem döbbent meg” - mondta Halmai Gábor.
A kormánypártok közül senki nem határolódott el a MIÉP kijelentéseitől, ellentétben az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, az MDF elnöke például azzal hárította el a kérdést, hogy nem ért a futballhoz, miközben a homoszexuális szervezetek kontra Tarlós kérdésben fontosnak tartotta álláspontjának kifejtését. Az FTC-Fotex házasság létrejöttének üzleti vonatkozásaival kapcsolatban Furulyás János, az FTC elnöke az Index online fórumán egy kérdésre válaszolva világossá tette: azért fogadták el a Fotex egyedülálló ajánlatát, mivel ezzel az eladással lehet életben tartani és fejleszteni az FTC-ben a labdarúgást. A Fotex egyébként a klub nyolcvan százalékát vásárolta meg, 2,4 milliárd forintért. Furulyás elmondása szerint ebből az összegből rendezik az FTC adósságait, 1,6-1,7 milliárd forint pedig évente kamatozni fog: a kamatokból, illetve a szponzori szerződésekből befolyó összegekből működtetik majd a 11 szakosztályt.
Hasonlóképpen bizakodóak az FTC játékosai, illetve szurkolói is. Lipcsei Péter csapatkapitány a Heteknek elmondta: csapattársaival együtt úgy látják, mindenképpen előnyös a Fotex befektetése. „Az MTK játékosaitól tudjuk, hogy Várszegi úr mindig profi körülményeket biztosít a számukra, erre pedig nekünk is szükségünk van. Ráadásul ez a lépés életmentő is volt” - mondta. A tranzakció körül kialakult feszültségek, indulatok kapcsán Lipcsei hangsúlyozta: „Mi ezekkel nem foglalkozunk, nekünk az a dolgunk, hogy a pályán rend legyen. Nem azt nézzük, hogy ki a befektető, hanem azt, hogy biztos körülmények között, jól tudjunk játszani”.
Érdekes, hogy még a fradisták hírhedt törzsszurkoló gárdája is békésen fogadta a Fotex érkezését. „A többség a Fradi érdekeit nézi, még akkor is, ha egy zsidó a befektető - állította lapunknak egy törzsszurkoló, majd hozzátette: - Tíz évvel ezelőtt ezt nem lehetett volna megtenni, de ma már lejutott az agyba, hogy befektető nélkül nem lehet profi futballt csinálni.” Szerinte a MIÉP ízléstelen módon a saját javára akarja kihasználni a helyzetet.
A MIÉP szélsőjobboldali kijelentései nemcsak hazánkban váltanak ki sokakból ellenérzéseket. Horváth Ferenc, Izraelben légióskodó válogatott csatárunk, a Fradi egykori játékosa, a Nemzeti Sportnak elmondta: „Engem már itt Izraelben is kérdeztek erről az újságírók, és hát nem a legjobb az országunk megítélése ebből a szempontból. Csodálkozom, hogy felelős beosztásban lévő emberek nem látják át, hogy a Fradi haldoklott, és azt az embert, aki megmenti ezt a klubot, tisztelni, és nem megalázni kell. A legegyszerűbb semmit sem csinálni, hanem kívülállóként beleszólni a dolgokba, és leköpködni mindenkit. Ha olyan nagy fradista ez az úr (Bognár László, MIÉP- alelnök - a szerk.), akkor már biztos rengeteg pénzzel segítette a csapatot.”
Fradi törzsszurkolók lapunknak elmondták, hogy meglepődtek Bognár hirtelen jött aggodalmán, hiszen eddig sem az Üllői úti nézőtéren, és a Fradival kapcsolatos más esemény kapcsán sem találkoztak a civilben tornatanár MIÉP-politikussal.
Bajomi-Lázár Péter, a Médiakutató című lap főszerkesztője úgy véli, nehezen lesz bizonyítható a közvetlen összefüggés a MIÉP-sajtótájékoztató és az UTE-szurkolók tűrhetetlen magatartása között. „A hatás áttételes, és közvetetten érvényesül: az, hogy ezek a megjegyzések legitimizálódnak, nem egy hirtelen fordulattal történik, ennek meglehetősen hosszú előkészítettsége volt. Attól kezdve, amikor Kövér László arról beszélt, hogy Magyarországon igenis van zsidókérdés, a Magyar Fórum hosszú, évtizedes munkássága, a Pannon rádió műsorai, a MIÉP parlamenti megnyilvánulásai fokozatosan készítették elő a talajt a mostani eseményeknek.

Újnácik és szélsőjobb Németországban

Interjú dr. Ulrich Schneiderrel, a német VVN-BdA (Nácizmus Üldözötteinek Antifasiszta Szövetsége) szóvivőjével

- A nácizmus - a holokauszt tagadás hazugságával kiegészítve - a második világháború után sem szűnt meg létezni Európában és Németországban. Milyen okokat lát e jelenség mögött?
- Annak ellenére, hogy Németországban a második világháború után betiltották az ilyen jellegű pártokat, egyes szervezetek a náci és fasiszta eszmék jegyében titokban működtek tovább - a keleti és a nyugati oldalon egyaránt. Társadalmi méretekben a fő problémát a régi gondolkodásmód továbbélésében látom. Sokan úgy vélik ma is, hogy a náci ideológia jó célokat is kitűzött maga elé, csak rosszul kivitelezték azt. A radikális antiszemitizmussal nem mindenki ért egyet, Hitlerről mégis úgy gondolkodnak, hogy remek dolgokat vitt véghez például a munkanélküliség felszámolása érdekében, a háborúért és az elkövetett borzalmakért pedig csak egyedül ő a felelős.
- Azt mondta, hogy az ideológia tovább él. Ez hogyan jelenik meg az ország politikai térképén?
- Az elmúlt tíz évben több szélsőjobboldali szervezetet betiltottak az országban, jelenleg azonban három legálisan működik. A legrégibb a Német Nemzetidemokrata Párt (NPD), 1964-ben alakult, és országos befolyásra tett szert. Alapítóinak többsége korábban tagja volt az NSDAP-nek, Hitler náci pártjának. A Republikánusok (REP) 1983-ban alakultak egy volt SS tiszt, Franz Schönhuber vezetésével. Ők a határok újrarendezését, erős Németország kiépítését hirdetik, és jellemző rájuk a bújtatott antiszemitizmus. A harmadikat, a Német Népszövetséget (DVU) egy müncheni milliomos, Gerhard Frey alapította és pénzeli. Fantompártnak is hívjuk, mert nincs semmilyen szervezeti formája Bajorországon (Münchenen) kívül, mégis nagy befolyásra tett szert. A DVU és az NPD egyébként Csurkával és a MIÉP-pel is kapcsolatot tart.
- Mekkora politikai befolyással rendelkeznek az említett pártok?
- Az 1998-as általános választások alatt nem érték el az 5 százalékos parlamenti küszöböt, az egyes tartományokban azonban már nem így áll a helyzet. A Magdeburg központtal rendelkező Saxony-Anhalt tartományban - ahol a munkanélküliség a legnagyobb - sokak megdöbbenésére 1998-ban a DVU 12,9 százalékot, a második világháború óta a legmagasabb szavazati arányt érte el, amelyet szélsőjobboldali szervezet elkönyvelhetett magának.
- Ezenkívül még milyen szélsőjobbos jelenségekkel találkozhatunk Németországban?
- A politikai pártokon kívül mintegy hatvan szkinhed rock- együttes hirdeti a gyűlöletet az országban, és toboroz tagokat a szélsőjobboldalnak. Az egyik betiltott, ausztriai és svájci bőrfejűek közt is népszerűvé vált dal címe: „Döfjél kést egy zsidó testébe”.
- Ezek „csak” szövegek, vagy tettet is jelentenek?
- Berlini, más nemzetiségű barátaim azt mondják, hogy soha nem mennének ki Branderburgba, mert nem tudják, hogy épségben térnek-e majd vissza. De a külföldiekhez hasonlóan veszélyeztetettek a hajléktalanok és más kisebbségek is. Az atrocitásokat 1991-től regisztrálják az országban, azóta már több mint száz embert - törököket, afrikaiakat, vietnámiakat stb. - öltek meg szélsőséges bandák.

Visszájára fordított tanulmány

A MIÉP-logika szerint - mint az Bognár Lászlónak, a párt alelnökének múlt heti sajtótájékoztatóján kiderült - azért „sötét és nemzetellenes” lépés, hogy a Fradi többségi tulajdonosa a Fotex Rt. lett, mert a „nemzeti jelkép” FTC-t ezzel a „mindenkor tehetős pesti zsidó polgársághoz kapcsolt MTK” tulajdonosa szerezte meg. Bognár szerint az önmagát magyarnak érző kispolgár - „rendes magyar ember” - identitása áll szemben az MTK-t pártoló, „üzleties szellemű, idegen gyökerű” nagypolgárral. A kódolásra sem igen törekvő alelnök szavai mellett később Csurka István pártvezér is lándzsát tört, és állításai alátámasztására Hadas Miklós és Karády Viktor szociológusok Futball és társadalmi identitás című, „kizárólag tényeket tartalmazó” tanulmányára hivatkozott. Nézzük meg, mit ír a két nagy múltú labdarúgócsapatról Hadas és Ka-rády.
Amíg a MIÉP olvasatában a Fradi velejéig magyar, az MTK pedig eredendően „idegen gyökerű”, addig a tanulmány a következőket állapítja meg: az FTC-t 1899-ben többségében svábok alapították; a klub a főváros - akkor még túlnyomó többségében német ajkúak lakta - IX. kerületéhez kötődik, a Fradi elnevezés pedig ezen városrész német rövidítésére (Franzstadt) utal; a sportegyesület - nemzeti zászlót idéző - színei ugyanakkor az alapítók asszimilációs törekvéseit volt hivatott kifejezni. Ami az MTK-t illeti, igaz, hogy a Magyar Testgyakorlók Körét 1888-ban túlnyomórészt zsidó polgárok alapították, ugyanakkor azonban a névben szereplő „magyar” jelző kifejezi a magyarosodás útjára lépő zsidóság asszimilációs késztetéseit, valamint „partikularizmusoktól és helyi patriotizmusoktól mentes »univerzális magyarságra« utal”. Nem érdektelen továbbá megjegyezni, hogy - amint a tanulmány is írja - kezdetben nemcsak az MTK játékosainak fele, de az FTC focistáinak negyede-harmada is zsidó származású volt, csakúgy, mint a Fradi egyik alapítója, Springer Ferenc. A tanulmány nem tagadja, hogy a két csapat alapítói és szurkolói között léteztek/léteznek szociológiai különbségek, viszont ennek zsidó-nem zsidó vonatkozása csak a Horthy-korszak egyre keményedő és intézményesülő antiszemitizmusának erőterében kezdett egyre fontosabb szerepet játszani. Ennek kicsúcsosodása az MTK 1940-ben történt feloszlatása.