Hechs László
Aktív önvédelem

Miközben a Közel-Keleten a politikusok tűzszünetről beszélnek, Arafat már úgy döntött, hogy a tűzszünethez vezető egyhetes időszak lejárt, és kezdetét veheti a hathetes nyugalmi időszak, amelynek végén folytatódhatnának az izraeli-palesztin konfliktus végleges lezárására irányuló béketárgyalások. Az izraeli oldalon súlyos viták zajlanak a kormányon belül. A jobboldal katonai megoldást sürget, míg a baloldal Simon Peresszel még egy esélyt adna Jasszer Arafatnak. Ám az egymástól eltérő álláspontok egyben megegyeznek: a jelenlegi helyzet tarthatatlan, hiszen mindennek mondható, csak éppen tűzszünetnek nem. Időközben Ariel Saron az egyik belgiumi bíróságon ellene indított eljárás miatt lemondta európai körútjának brüsszeli állomását.

Gerhard Schröder német kancellár és Ariel Saron izraeli miniszterelnök a berlini kancellária udvarán. Törékeny támogatás Fotó: Reuters

Az izraeli kormánynak fel kellett újítania az aktív önvédelem politikáját. A biztonsági erők és a hadsereg teljes felhatalmazást kapott, hogy az izraeli polgárok biztonsága érdekében leszámoljon a terroristákkal. Az izraeli légierő vadászgépe rakétával lőtte ki azt a gépkocsit, amelyben három terrorista utazott, hogy Izraelben merényletet hajtson végre - egy a Fatah, egy a Tanzim, a harmadik pedig az Iszlám Dzsihád tagja volt. 
Az izraeli vezetésnek más eszköze nem maradt. Saron a múlt héten Bushsal találkozva megígérte, hogy elejét veszi a helyzet további eszkalálódásának, és nem indít totális háborút a palesztin vezetéssel szemben. Cserébe eldöntheti, mikortól kezdődik az a hathetes „nyugalmi periódus”, amelynek végén a politikai tárgyalások is megindulnának Izrael és a palesztinok között. Erre azonban a jelenlegi helyzetben semmi esély sem maradt.
Az izraeli egységkormányon belül is kiéleződtek az ellentétek. Súlyos bírálatok érték Simon Pereszt, amiért a múlt héten Portugáliában találkozott a Palesztin Hatóság vezetőjével, akit Saron „a mi bin Ladenünk”-nek nevezett.
Peresz még mindig nem hajlandó elismerni, hogy a Munkapárt óriási történelmi tévedést követett el, amikor az Arafat-klánt beengedte Gázába és Jerikóba. Még mindig abban bízik, hogy Arafat jobb belátásra tér, beszünteti a folyamatos uszítást és a fegyvertelen polgári lakosság elleni gyilkosságokat. Természetesen erre nagyobb esély lenne, ha az Egyesült Államok és az EU határozottan sarokba szorítaná Arafatot. Ehelyett azonban az áprilisban Izraelbe látogató Louis Michel, a belga külpolitika irányítója Izraelre támadva emberiességi megfontolásból követelte, hogy a zsidó állam adjon pénzt a palesztinoknak, és tömegesen engedje be őket dolgozni izraeli munkahelyekre - miközben rendjén valónak találja, hogy a palesztin terrorszervezetek az érvényes békeszerződés ellenére az izraeli polgári lakosságot gyilkolják.
Nem véletlen az sem, hogy ugyanaz a Belgium, amely 1973-ban megtagadta a segítséget a négy arab állam intervenciós hadserege által hátba támadott zsidó államtól, új ötlettel állt elő. Egy libanoni ügyvéd kereste meg a belga államügyészséget, hogy indítsanak büntető eljárást emberiség elleni és háborús bűncselekmények elkövetése miatt a jelenlegi izraeli miniszterelnök, Ariel Saron ellen. Az ügyvéd megbízója két palesztin, akik 1982-ben a sabrai és satillai menekülttáborban túlélték a falangista milíciák vérbosszúját. Saron mindenesetre lemondta a jövő hétre tervezett belgiumi útját, annak ellenére, hogy Belgium adja az unió soros elnökét az elkövetkezendő hat hónapban. A belga vezetés arra hivatkozott, hogy az országban az igazságszolgáltatás független. Az ügyészség elrendelte a nyomozást az ügyben, s megbízott egy vizsgálóbírót az ügy körülményeinek tisztázásával. Ez nyilvánvaló politikai manőver Izrael nemzetközi elszigetelésére és annak kikényszerítésére, hogy Izrael - dacára annak, hogy a palesztin felőrlő háború folytatódik - mégis leüljön a tárgyalóasztal mellé.
Az eljárásnak ugyanis semmiféle jogi és valóságos alapja nincsen. Az 1982-es ügyet megvizsgáló, legfelsőbb bírósági bírákból álló Kahane-bizottság már felmentette a vád alól Amosz Jaron vezérkari főnököt és Ariel Saron akkori belügyminisztert. Jogi felelősségüket kizárta, mivel semmilyen formában nem játszottak szerepet a gyilkosságokban, nem voltak sem felbujtói, sem bűnsegédei a valódi gyilkosoknak. Igaz, felbujtóra nem is igen volt szükség. A keresztény milíciák „igazi felbujtója” a Jasszer Arafat irányította PFSZ volt, amely a tömeggyilkosságot megelőzően elrendelte és végrehajtatta Libanon demokratikusan megválasztott államfőjének, a kormány több tagjának és a falangista párt 
teljes vezérkarának a lemészárlását. A sabrai és satillai mészárlás az erre következő vérbosszú volt, amelyhez az izraelieknek semmi közük nem volt. A bizottság közvetett, azaz erkölcsi felelősséget állapított meg, és abban marasztalta el Saront, hogy nagyobb gondossággal talán előre láthatta volna, hogy a menekülttáborba belépő falangisták mészárolni kezdenek. 
A kereset az ügynökségek anyagának központi híre lett. A magyar közszolgálati rádió is lehozta, egy sorba állítva Saront a ruandai tömeggyilkosokkal és Szaddám Huszeinnel. Megtudjuk belőle, hogy Saront egy izraeli vizsgálóbizottság felelősnek találta a mészárlásban, de bírói ítélet nem született az ügyben. 
Az izraeli Haim Asulin is keresettel fordult ugyanahhoz a bírósághoz Jasszer Arafat ellen - ő túlélője az 1974-ben történt maaloti mészárlásnak, melynek során Arafat utasítására a Demokratikus Front Palesztina Felszabadítására különítménye húsz izraeli középiskolás diákot mészárolt le. Közöttük volt a panaszos is, aki fél karját veszítette el, de életben maradt. Az áldozatok nevében egymilliárd dollár anyagi kártérítést, valamint a palesztin vezető letartóztatását és bebörtönzését követeli emberiség elleni és háborús bűnök miatt - nem minden alap nélkül.
Louis Michel belga külügyminiszter a Jediot Ahronotnak adott interjújában kilátásba helyezte, hogy törvénymódosítással megszüntetik ezt a jogi lehetőséget, mivel az megronthatja Belgiumnak más országokhoz fűződő viszonyát, külpolitikai bonyodalmakhoz vezet, és veszélyezteti azt, hogy Belgium az unió soros elnökeként pártatlanul közvetítsen a közel-keleti konfliktusban.
Egy belga vezetésű unióra Izrael nem számíthat abban, hogy határozottan fellép majd a palesztin terrorháborúval szemben, és rákényszeríti Arafatot a saját maga által aláírt egyezmények, elsősorban is a tűzszünet tiszteletben tartására. Így, még ha matematikai esély lenne is a békés rendezésre, az fél évvel minden bizonnyal eltolódik. Az izraeli kabinetben egyre erősödnek a katonai megoldást pártoló hangok. Még a korábban semleges Sasz párt is azt követeli, hogy a hadsereg lépjen be a Palesztin Hatóság területére, és számolja fel Jasszer Arafat terrorista rendszerét. Tekintettel arra, hogy a palesztinok - úgy tűnik - nem képesek visszavonulót fújni, a tűzszünetnek gyakorlatilag semmilyen esélye nincs.

---

A „tűzszünet” krónikája

Június 22. Két őrjáratozó izraeli katona halt meg Dugit közelében, a Gázai övezet északi részén egy bombát tartalmazó autót vizsgálva. A Hamasz magára vállalta az öngyilkos merényletet, amely aznap a második út menti bombarobbantásos merénylet volt. Ugyanaznap este terroristák tüzet nyitottak a Sanur nevű település bejáratánál, ahol nem sérült meg senki. 
Egy izraeli felderítő osztag sikeresen meghiúsította három fegyveres terrorista bejutását Izraelbe egy átkelőpontnál. 
A hétvége folyamán palesztinok gránátokkal lőttek egy katonai állást az egyiptomi-izraeli határ közelében. A palesztinok összesen harminchét bombát dobtak katonákra Hebronban, de senki sem sérült meg. 
Június 24. Nabluszban, egy utcai telefonfülkében felrobbantották a Fatah egyik vezetőjét, a 29 éves Oszama Javabrit. A palesztinok szerint Javabri az Aksza Mártír Brigád tagjaként felelős volt zsidó telepesek haláláért, ezért az izraeliek régóta szerették volna likvidálni őt. 
Június 25. Palesztin fegyveresek támadásokat intéztek zsidók ellen Júdeában és a Gázai övezetben. Hat ember sérült meg, köztük egy hétéves kisfiú is. Hebronban is súlyos összecsapások voltak, melyek eredményeképpen egy izraeli katona és tizenkét palesztin fegyveres sérült meg.
Betlehem közelében tüzet nyitottak egy izraeli autóbuszra, ahol két asszony sérült meg. Jóllehet a busz golyóálló volt, a kitört szilánkdarabok és fémdarabkák megsebesítettek egy hatvanéves jeruzsálemi asszonyt és egy tizenöt éves lányt is.
Június 27. Palesztin erők tüzet nyitottak egy izraeli járműre Nablusz közelében. Az autó megrongálódott, de senki sem sérült meg.
Egy palesztin orvlövész a Kán Junisz menekülttábor egyik háztetőjéről tüzet nyitott egy izraeli mentőautó sofőrjére. 
Június 28. Palesztin terroristák Szamáriában lelőtték a 24 éves Ekaterina Weintraubot, aki egy orvosi vizsgálatról haladt hazafelé autójában, négyéves kisfiával. A terroristák egy parkoló autóból támadtak, majd elmenekültek a palesztin hatóság által ellenőrzött Jeninbe.
Június 29. Ciszjordániában kövekkel megsebesítettek két izraeli határőrt.
Palesztinok hat ágyúlövést adtak le zsidó településekre a Gus Katif körzetben. Katonákra lőttek, és összesen 14 gránátot dobtak izraeli katonai állásokra Rafah közelében.
Marcello Stakman tizedes súlyos fejsérülést szenvedett, amikor Hezbollah-terroristák rakétákkal és ágyúkkal lőttek két katonai állást a Dov-hegység körzetében. Az izraeli hadsereg válaszul tüzérségi támadást intézett a feltételezett Hezbollah-állások ellen Dél-Libanonban. 
Június 30. Az izraeli hadsereg hosszú tűzharcban megölt két palesztint, a Hamasz terrorszervezet tagjait. A két férfi éppen bombákat rakott le az úton, amikor egy izraeli őrjárat rájuk talált. 
Július 1. Reggel izraeli harci gépek lebombáztak egy szíriai radarállomást a libanoni Bekaa-völgyben. Három szíriai és egy libanoni katona sérült meg a támadás során, amikor a gépek két rakétát lőttek ki az állomásra.
A Hezbollah válaszul ágyúval és rakétával lőtte a libanoni határon lévő izraeli katonai állásokat, mire Izrael helikopterről lőtte a Hezbollah-támaszpontokat.
Este az izraeli légierő helikoptere Jenin közelében megtámadta és megölte az autójában utazó Ahmed Mohammed Bisaratot, aki Hamasz-vezér, és a Palesztin Rendőrség tagjaként számos halálos kimenetelű akciót hajtott végre izraeliek ellen az elmúlt hónapokban. A helikopteres támadás során életét vesztette a vele egy autóban utazó Valid Bisarat, az Iszlám Dzsihád mozgalom tagja, és Sama Abu Zaid Fatah-tag is. 
Július 2. A Tel Aviv közelében fekvő Jehudban tíz perc különbséggel két autóban elhelyezett bomba robbant. Hatan könnyebb sérülést szenvedtek. 
Palesztinok bombát robbantottak a Júdeai-sivatagban izraeli katonai állások közelében, és megsebesítettek egy izraeli katonát.
Nablusztól keletre, Itamarban izraeli katonák súlyosan megsebesítettek egy palesztin férfit, aki éppen robbanószerkezetet akart elhelyezni.
Palesztin terroristák megöltek egy izraeli férfit, aki éppen a kocsijából szállt ki egy piacnál.
Július 3. Hajnali háromkor megtalálták Jair Har-Sinai 51 éves izraeli juhpásztor holttestét Hebron közelében. A kilencgyermekes férfi a támadáskor nem viselt fegyvert, hátba és fejen lőtték.
Július 4. Hebronban meggyilkolták a 22 éves palesztin Fatah-vezetőt, Azzam Anatchet.