Györök Orsolya, Pálinkás Csilla
Milosevics a vezéráldozat

Az új szerb vezetők beáldozták a „nagy vezért”: a múltat a jövőért. Milosevics egy hete a hágai börtönben van, szebb jövőben azonban „hűtlen népe”, és nem ő maga reménykedhet. 

Szlobodan Milosevics a bírósági meghallgatás előtt. Mások mozgatják Fotó: Reuters

A Nyugat 1,28 milliárd dollárral honorálta a térség erős emberének elmozdítását. Szemmel láthatóan nem elégedett meg a nemzetközi közösség Milosevics tavaly őszi megbuktatásával, sem azzal, hogy korrupciós ügyek miatt szerb bíróság elé állították. A Nyugat - amely két évvel ezelőtt még Jugoszlávia ellensége volt az emlékezetes NATO-bombázások kapcsán - ma segítségére siet a lebombázottnak, amely szemlátomást azon töri magát, hogyan tehet kedvére a farkasból báránnyá vedlett új barátnak. Változnak az idők.
Közel ötven ország és negyven nemzetközi szervezet tette le ajánlatát a napokban, így hirtelenjében 1,28 milliárd dollár újjáépítési segély illette Jugoszláviát. Ez az összeg egy négyévesre tervezett gazdasági és újjáépítési program elsőéves forrásigénye, a teljes öszszeg 4 milliárd dollárra rúg. 
Washington és Brüsszel teljes egyetértésben volt a tekintetben, hogy a Nyugat a gazdasági segítséget csak abban az esetben adja meg, ha Milosevicset kiadják a hágai törvényszéknek, és ebben nem voltak hajlandók semmiféle kompromisszumra. Nem meglepő tehát, hogy Milosevics kiadását szinte egyöntetűen üdvözölték a nemzetközi politika szereplői. Wesley Clark tábornok szerint - aki a NATO 1999-es légi hadjáratakor az európai haderők főparancsnoka volt - a bombázások jogosultságát igazolja az egykori elnök kiadása, hisz a NATO beavatkozásának egyik legfontosabb célja volt Milosevics elmozdítása a hatalomból, ami most valósult meg igazán. A gazdasági élet szereplői is úgy vélekednek, hogy ezzel megkezdődhet Jugoszlávia gazdasági felzárkóztatása és Európa gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolása, így a segélyeket inkább hosszú távú befektetésnek tekintik.
A jugoszláv gazdaság talpra állítása nem lenne lehetséges külföldi segélyek és befektetések, valamint az elavult gazdasági szerkezet megreformálása nélkül. A Djindjics vezette kabinetnek nemigen volt más választása, mint kiadni a volt jugoszláv elnököt, még ha most a belpolitikai és kormányválságot vállalniuk is kellett, és elkötelezni magukat a gazdasági reformok, a piacgazdaság mellett, amelyeket a segély előfeltételéül szabtak. „Tíz év háború után nincs forrásunk a gazdaság helyreállítására” - ismerte el Zoran Djindjics kormányfő. 
A háború sújtotta országban gyakorlatilag megszűnt a gazdasági élet: a gyárak egy része a nemzetközi embargó miatt ment csődbe, más része azért, mert a lakosság 70 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, tehát nincs kereslet, az árukat nem tudják megvásárolni. A mégis működő vállalatok többnyire a hadiipart szolgálják ki. Fellendült a szürke- és a feketegazdaság, virágzik a cserekereskedelem, a lakosság több mint fele mára munkanélküli lett, az infláció pedig a 150 százalékos küszöböt döngeti. 
Felmerül a kérdés, hogy a felajánlott segély mire elegendő. Novák Tamás, a Világgazdasági Kutató Intézet tudományos főmunkatársa lapunknak elmondta: első ránézésre nagynak tűnik az összeg, valójában azonban jelentéktelen - persze ahhoz képest, amenynyire szükség lenne. A Financial Times szerint a segély egy részét a költségvetés kiadásainak finanszírozására, a munkanélküli segélyek, a pedagógusok és az egészségügyi alkalmazottak béreinek kifizetésére költik. Közel félmilliárd dollár jut az infrastruktúra - utak, hidak, víz- és energia-ellátás, távközlés helyreállítására. További 130 millió dollár a gazdaság beizzítására: elsősorban vállalkozói hitelekre és a mezőgazdaságra fordítják. Novák Tamás hozzátette, tetemes részt emészt majd fel a külföldi szakértők, tanácsadók fizetése is. A nyitás nyomán a segélyeken kívül Jugoszlávia számíthat a működő tőke beáramlására és a külföldi befektetésekre, elsősorban német, olasz, osztrák cégekre. 
A Nemzetközi Valutaalap közelmúltban készített jelentése szerint a jelenlegi jugoszláv kormány elkötelezett a fontos szerkezeti reformok végrehajtása iránt - már megtörtént a rendkívül szigorú devizapolitika és a kereskedelem liberalizálása, az árak felszabadítása, elkezdődött az adórendszer reformja is. Kérdéses ugyanakkor, hogy a 18 párt koalíciójából álló jelenlegi kormány képes lesz-e meghozni a népszerűtlen intézkedések sokaságát a gazdaság reformja érdekében.