Kánai András
Hobbitok, varázslók, szerepjátszók

A hatvanas évek közepén - egy angol professzor jóvoltából - új irodalmi irányzat született: a fantasy.

John Ronald Reuel Tolkien fantáziavilágot teremtett. Nyelvészként nagyon izgatta a lehetőség, hogy a mesebeli lényeknek saját nyelvet alkosson

Az 1892-ben, a Dél-Afrikai Köztársaságban született J. R. R. Tolkien korán elvesztette szüleit, s testvérével együtt egy katolikus pap nevelte fel őket. A későbbi író az első világháborúban a lövészeknél szolgált, de egészen más érdekelte: 1925-ben az oxfordi egyetem angolszász-óangol nyelv és irodalom professzorává nevezték ki, miután már a leedsi egyetemen viselte ugyanezt a címet.
Egy dolgozatjavítás közben kezdte el írni első, a világhír felé vivő regényét, A hobbitot (magyarul A babó címen jelent meg). A siker hatására, no meg kiadói biztatásra fogott bele A Gyűrűk Urába. 
Ez a regény először is nagy számokat takar. Tolkien kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem tíz évig dolgozott rajta, az elkészült mű pedig több ezer oldal lett. A Gyűrűk Ura egy elképzelt, minden ízében kitalált mitikus világban játszódik, ahol egy Frodó nevű hobbit azt a feladatot kapja, hogy otthagyva kényelmes otthonát, a világ feletti hatalmat adó három gyűrűt vigye el, és semmisítse meg a gonosz Szauron varázsló várában. Tolkien elképzelt világa a szó szoros értelmében vett világ: az író térképet, nyelvet, írásmódot, hosszú történelmet alkotott meg művéhez. Sokat segített az alkotásban, hogy előtte már tüzetesebben foglalkozott a kelta mitológiával és nyelvvel. A trilógiává bontott regény így telis-tele van kitalált lényekkel: elfekkel, törpökkel, trollokkal, sárkányokkal, fehér és fekete varázslókkal, tündékkel. A Gyűrűk Ura - bár nagy része a közép-angliai, Tolkien által igen kedvelt vidéken játszódik - nem kapcsolódik a földi világhoz; az író később mindig is ellenezte, hogy regényének allegórikus értelmezést adtak.
A Gyűrűk Ura 1954-55-ben jelent meg. Néhány évvel később a Ballantine kiadta Terry Brooks Shannara kardja című regényét, és ezzel elkezdődött az új irodalmi tematika, a fantasy térhódítása. 
Kezdetben, A Gyűrűk Ura előtt a science fiction műfajon belül léteztek olyan irányzatok, amelyek a fantasy ősének nevezhetők. Olyan írók tartoznak ide, mint például a misztikus-horrorszerző H. P. Lovecraft, Tarzan alakjának megteremtője, Edgar Rice Burroughs vagy a Conant kitaláló, harmincévesen elhunyt Robert E. Howard. Miután a fantasy kilépett a science fiction keretei közül, meg kellett húzni a határt az immáron kétféle irányzat között. Az egyik amerikai író szerint a science fiction az általunk ismert univerzum törvényeit veszi alapul; ha nem ezt teszi, akkor fantasy. Más értelmezésben: a science fiction arról szól, ami lehetséges lenne, de mégsincs úgy, a fantasy arról, ami nem is lehetséges.
Az új irányzat számos ágra bomlott szét: létezik klasszikus (tolkieni) fantasy, mitológiai (Xena és társai), dark fantasy (a horrorirodalomhoz közelítve) és science fantasy, amely a tudományos-fantasztikus irodalom és a fantasy határmezsgyéjén helyezkedik el. Mivel a fantasy sokkal szélesebb olvasóréteget ér el, mint a science fiction, nem véletlen, hogy egyre többen írnak fantasyt - például a horrorszerző Stephen King is -, de az elmúlt év legzajosabb nemzetközi bestsellere, a Harry Potter-sorozat is ebbe a kategóriába sorolható.
A mesékért lelkesedő, élete végéig buzgó katolikus angol professzor trilógiájának másik folyománya az RPG, vagyis a role playing games (szerepjátékok) megjelenése volt.
A TSR cég 1973-ban dobta piacra a fantasy elemeire épülő Dungeons & Dragons (Börtönök és Sárkányok) elnevezés játékrendszerét. Ebben a játékosok - egy mesélő, a játékmester segítségével - egy-egy fantasy-alak bőrébe bújva élhettek át különféle kalandokat. A játék szóban történik, a segédeszközök a szereplők alaptulajdonságait rögzítő kártyák és a kiegészítő könyvek, a játékmenetet meghatározó hat- és többoldalú kockák. A szerepjátékok általában egy-egy gondosan felépített fantasyvilágban játszódnak, ilyenek például a magyar szerzőktől született M.A.G.U.S. vagy Ynev. A szerepjátékok nemcsak a fantasy, hanem a science fiction világából is merítenek: külföldön rendkívül népszerűek a Csillagok háborúja-szerepjátékok. (Egyes becslések szerint Magyarországon körülbelül tízezer játékos van, akik közül legfeljebb néhány százan jutnak el a legmagasabb szintre, ami lényegében már egy megkettőződött személyiséget takar.)
A főként tizenéves fiatalok körében népszerű, piaci nézőpontból pedig kifizetődő RPG-k „világnézeti” semlegességét azonban nem mindenki osztja. Egy keresztény hitre tért fiatalember az interneten közzétett vallomásában leírja, mi az a három ok, ami miatt abbahagyta a játékot:

1. A játék során a résztvevők ölnek, átkoznak, kincseket keresnek, pogány isteneknek áldoznak, a fantasy világának sosem létezett szereplői töltik be tudatukat, és bibliai nézőpontból erkölcstelen figurákkal kell azonosulniuk.

2. A szerepjátékok számtalan kapcsolódási pontot kínálnak fel különféle okkult praktikákhoz: fekete mágia, varázslás, részletesen megrajzolt és leírt démonok, amelyek sokszor okkult könyvekből származnak.

3. Végül a vallomás írója igyekszik megcáfolni azt a védekezést, hogy ez az egész csak játék, tettetés. A kérdés: Ugyan mi öröm lehet egy olyan világban, ahol szinte az egyetlen cél a gyengébb megölése, a kincsek megszerzése? Szívesen élne bárki is egy olyan helyen, ahol a gyengébb bármikor meghalhat?