Jan Hirscmann, a Washington Egyetem kutatója, egy orvosi szaklap, az Archives of Internal Medicine legutóbbi számában meglepő cikket publikált Mozart halálának körülményeivel kapcsolatban. Szerinte, Mozart harmincöt évesen, egy kissé romlott sertésszelettől halt meg, ellentétben a sokak által Antonio Salierinek, Mozart nagy riválisának tulajdonított mérgezéses merénylettel szemben.
A kutató úgy találta, hogy Mozart betegségének tünetei megegyeznek a trichinosis nevű, fertőzött sertéshúsban élő parazita féreg okozta problémákkal. A féreg, behatolva az emberi szervezetbe, illetve a testszövetekbe, magas lázat vált ki. Ezt támasztja alá Mozartnak két hónappal halálát megelőzően, 1791. október 7-én írt levele, felesége, Constanz számára. A levélben a zeneszerző nagy élvezettel emleget egy finom sertésszeletből álló vacsorát. „Minek az illata terjeng itt? … Sertéshús! Milyen gusztusos! A te egészségedre fogyasztom el!” A trichinosist sajnos csak mintegy ötven évvel később fedezték fel. Hirschmann szerint csak tetézte a bajt, hogy Bécs legjobb orvosai nem a megfelelő kezelési módot választották, Mozarttól vért vettek, lázát pedig prizniccel próbálták csökkenteni. A kutató az újságban Mozart korai halálának okáról, valamint különböző betegségeiről terjengő pletykákról, összeesküvésekről is megpróbálta lerántani a leplet. Bizonyítékokkal döntötte meg azt a szóbeszédet, miszerint az udvari zeneszerző, Salieri, halálos ágyán egyik tanítványának bevallotta volna, hogy ő mérgezte meg féltékenységből jóval tehetségesebb vetélytársát. Salieri maga azonban az ellenkezőjét állította még életében, saját tanítványainak a mérgezésről szóló pletykát abszurdnak nevezte. Hirschmann azt az állítást is cáfolta, miszerint Mozart higany-túladagolásban halt volna meg. A higanynyal akkoriban a szifiliszt gyógyították, csakhogy Mozartnak nem voltak ilyen betegségre utaló tünetei. A kutató felfedi az utókor előtt az eddig ismeretlen patrónust, a Requiem megrendelőjét. Sokan úgy vélik, a megrendelőt Salieri vagy valamelyik más udvari cselszövő küldte, hogy a zeneszerzőt a végkimerülésbe hajszolja. Valójában gróf von Walsegg-Stuppach, az amatőr zeneszerző volt a titkos megrendelő, aki elhunyt felesége tiszteletére rendelte meg a művet. Összegzésképpen a tudós hozzátette, hogy soha nem nyerünk teljes bizonyosságot, mi okozta valójában Mozart halálát. A zeneszerző sírját felásták, és földi maradványait szétszórták, mivel akkoriban nem volt más lehetőség arra, hogy az újabb halottaknak más módon készítsenek nyugvó helyet. (Reuters)