Laudancsek Katalin
Pórul járt bankrablók
Valószínűleg senki sem mondhatja el magáról, hogy soha nem rontott el semmit - talán ezért némileg vigasztaló lehet, hogy nagy tétek esetén is becsúszhat egy-egy porszem a gépezetbe, és összedőlhet minden. A legnagyobb üzleti ballépésekről már írtunk korábban (, Hetek 2001. március 17.), ezúttal néhány emlékezetes, menet közben balul elsült bűncselekményről készítettünk összeállítást a Vlaszty című orosz hetilap írása alapján.
Bankrablás után. A bűnözők néha szórakozottak (képünk illusztráció) Fotó: ReutersHelyszín: Long Beach, Kalifornia, az elkövetők pedig: a McDonnell-Douglas cég három munkatársa. Ők elég okosak voltak ahhoz, hogy megértsék: az akció sikere nagyban múlik azon, hol tudnak meghúzódni a tett utáni első néhány órában. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a bankrablásra legmegfelelőbb időpont a saját ebédidejük. Dolguk végeztével szépen visszatérnek majd munkahelyükre, a szigorúan őrzött űrkutató központba, ott bizonyára senkinek sem jut eszébe keresni őket. Néhány héten át stopperórával felszerelkezve gyakorolták az álarc fel- és levételét, a pisztoly előrántását és a kulcsmondatot, miszerint: „Bankrablás, mindenki maradjon a helyén!”, és efféléket. Meggyőződvén, hogy már minden automatikusan és profin megy, a három jómadár a tettek mezejére lépett. A bankrablás sikeresen lezajlott, nem volt semmi fennakadás. Talán éppen ezért döbbentek meg leírhatatlanul, mikor cégük ebédlőjében kisvártatva rendőrök jelentek meg, és egyenesen feléjük tartottak. Pedig az ok egyszerű volt: a rendőrségnek nem okozott túl nagy gondot az ügy. A bankban lévő videokamera a bűntett minden egyes részletét rögzítette - beleértve a maszkokat, az ijedt látogatókra szegezett pisztolyokat, valamint a gyári belépőkártyákat is, melyek ott virítottak a bankrablók mellén…
Űrlapot kért a betörő
A 27 éves Paul A., San Francisco munkanélküli lakója is már éppen elegendő akciófilmet látott ahhoz, hogy tudja, hogyan zajlik le egy bankrablás. Be kell menni a bankba, ráirányítani a pisztolyt az ijedt pénztárosra, közben feltűnés nélkül átnyújtani neki egy cédulát, rajta a követeléssel, majd a pénzt átvenni, és angolosan távozni. Így is tett. Besétált a Bank of America egyik kirendeltségébe, és mindent úgy csinált, ahogy a filmekben: elvett az asztalról egy űrlapot, a hátoldalára írta, mit akar, és beállt a sorba. Ahogy ott nézelődött, egyszer csak ijedten konstatálta, hogy a videokamera pontosan az asztal fölött van, ahol ő írt. Meggyőződve, hogy szándéka nyilvánosságra került, és bármelyik pillanatban letartóztathatják, Paul kisietett a bankból, és inkább a szemközti Wells Fargo Bankban folytatta az akciót. Ott rövid sorban állás után átnyújtotta a pénztáros kisasszonynak a már előbb megírt üzenetet, amely valahogy így festett:
„Esz bakrablás. Tegyé minden pézt a zacskoba!” A kisasszony elolvasta az üzenetet, és mosolyát udvariasan viszszatartva elmagyarázta neki, hogy nem teljesíti a megbízást, mert ez nem az ő bankjuknak az űrlapja; vagy töltsön ki egy itteni űrlapot, vagy forduljon kérésével a Bank of Americához. Paul szintén udvariasan elnézést kért, és viszszasietett az első helyre, ott is tartóztatták le néhány perc múlva, miközben sorban állt, a követelését szorongatva.
Felgyújtották a „mackót”1991-ben történt, hogy hat brit fiatalember elhatározta, véghezviszi az évszázad bankrablását: kirámolnak egy teli pénzszállító kocsit. Először nem is volt fennakadás: kocsi feltartóztatva, őrök lefegyverezve el. A banditák meg sem álltak a közeli kiserdőig, ahol végre magukra maradtak a mintegy 12 milliónyi fontot (4,8 milliárd forint) tartalmazó páncélszekrénnyel. Ekkor derült fény elméleti „szakismeretük” némely hiányosságára is - a páncélszekrény kinyitásáról ugyanis igen kevés használható információval rendelkeztek. Annyi azért rémlett nekik, hogy ilyenkor lángvágót szokás bevetni, így először azzal próbálkoztak. A vasszekrény azonban szétnyílás helyett inkább hatalmas lángra lobbant, és nem is akart kialudni. A rablók - mind a hatan - hiába próbálták kiszabadítani a pénzt, az eredmény csak néhány egészen komoly égési sérülés lett, melyeket orvosolandó mindanynyian bevonultak a helyi kórházba, ahonnan - hála a gyanakodó ápolóknak - hamarosan a rendőrség kezére kerültek. Eggyel vigasztalódhattak csupán, valamiben azért sikerült nagyot alkotniuk: ők rakták meg az évszázad legdrágább tábortüzét, melynek során mintegy egymillió fontnyi bankjegy vált a lángok martalékává.
Burleszk a bankban
A következő eset három francia főszereplője nemcsak észnek, hanem humorérzéknek is erősen híján lehetett, annak ellenére, hogy „produkciójuk” felért egy burleszkjelenettel. A csapat elszántan berontott a bankba - ám nem sikerült elbánniuk a forgóajtókkal: rövid, de hősies küzdelem után kirohantak, és csak pár perc múlva nyertek bátorságot a másodszori, immár sikeres behatolásra. Bejutván, egyikük fennszóval százezer frankot követelt. Az ott tartózkodó ügyfelek és munkatársak azonban hatalmas hahotában törtek ki, mivel azt gondolták, az előbbi villámtréfa folytatásáról van szó. A meghökkent banditák azt hitték, a derültséget az összeg irreális nagysága okozta, így hát a szűnni nem akaró nevetés mellett elkezdték csökkenteni, és pár perc múlva már egészen ezer frankig „licitálták” le. Azonban a nevetés továbbra sem akart abbamaradni, a banda vezére felugrott hát a pénztáros előtti pultra, és bőszen rászegezte pisztolyát. Balszerencséjére a pult túl magasnak és igen-igen csúszósnak bizonyult: akcióhősünk leesett, és eltörte a lábát. Két cimborája ekkor jobbnak látta menekülőre fogni - ám újra elakadtak a forgóajtóban…
Elcsúszott a whiskyn
A huszonkét éves S. B. tisztában volt azzal, hogy minden valamirevaló bankban működik videomegfigyelő-rendszer és riasztóberendezés - ezért ő inkább egy benzinkút non-stop üzletét célozta meg. Belépve a boltba egyből rászegezte revolverét a tulajdonosra, aki azonnal és készségesen átadta az aznapi bevételt. Nem is lett volna semmi gond, ha az ifjú bűnözőnek nem akad meg a szeme az egyik polcon kitett drága skót whiskyn. Úgy döntött, az is kell neki - az eladó azonban ezt már kerek perec megtagadta, arra való hivatkozással, hogy nem szolgálhat ki fiatalkorúakat alkoholt tartalmazó áruval. Hiába esküdözött becsületszavával a „vevő”, hogy nemsokára huszonhárom éves lesz, csak azzal sikerült meggyőzni a hitetlenkedő eladót, hogy megmutatta neki a jogosítványát. Két óra múlva a rendőrség a megadott név és lakcím alapján becserkészte a tettest.
A texasiak sem maradtak balek bűnöző nélkül: John E.-t bíróság elé állították azzal a váddal, hogy lopott egy raktár értékes árukészletéből. Egy jó ügyvéd segítségével azonban sikerült elérnie, hogy változtassák az ítéletet pénzbírságra, vagyis visszafizethette az okozott kárt. El is ment a bankba, hogy felvegye a szükséges 9600 dollárt - hamis csekkre. A bökkenő csak annyi volt, hogy az őt kiszolgáló pénztáros személyesen ismerte azt az embert, akinek az aláírását utánozni próbálta.
Végül a 26 éves Gerald Dicksont azzal próbálta védeni az ügyvédje, hogy védence ostobasága minden képzeletet felülmúl. Szavai szerint „kliensemet távolról sem lehet okosnak nevezni. Amikor elhatározta, hogy kirabolja a montreali bankot, eszébe se jutott, hogy egy sísapka vásárlása az augusztusi hőségben szemet kell hogy szúrjon az eladónak, minthogy az is, hogy rögtön fel is vette a fejére. Bárki egyből rájön, hogy az eladó rögtön leadja a drótot a rendőrségnek azt hallva, hogy egy sísapkás ember kirabolt egy bankot, és a rendőrség rögtön azonosítja a vásárlót a sportbolt videofelvétele alapján. Azonban, bíró úr, a kliensem butaságának mértékét nem is ez a tény mutatja, hanem inkább az, hogy a rablás után néhány órával visszatért a bankba, hogy számlát nyisson. Arra a kérdésre, mennyit szándékozik betenni, megmutatta ugyanazt a táskát, amelybe a pénztáros néhány órával ezelőtt betett 2600 dollárnyi bevételt, és azt mondta: 2600 dollárt készpénzben.” A bíróság helyben hagyta az ügyvéd véleményét.
Bombateszt
A bűnözők gyakran annyira naivak, mint a gyermekek. Ausztráliában már egészen jól megtanulták kihasználni a bűnözők ostobaságát. Néhány évvel ezelőtt az ausztrál rendőrség egyik antiterrorista csoportja kidolgozott egy speciális kérdőívet 12 kérdéssel, amelyeket bombariadót bejelentő személyeknek kellett megválaszolniuk.
1. Mikor kell felrobbanni a bombának?
2. Hol helyezte el a bombát?
3. Mikor helyezte el a bombát?
4. Milyen robbanószer okozza majd a robbanást?
5. Hogy néz ki a bomba?
6. Milyen típusú bombát használ?
7. Mi okozza majd a robbanást?
8. Miért helyezett el bombát?
9. Mi az Ön neve?
10. Hol tartózkodik Ön jelen pillanatban?
11. Mi a lakcíme?
12. Pontosan ismételje el bejelentését!
A kérdőíven sokan jót mulattak a kollégák közül, azonban kiderült, hogy valóban nagyban hozzájárul az elkövetők becserkészéséhez. Még ha nem is válaszolnak a 9-11. kérdésekre, az az idő, amit a többi kérdésre való válaszadással eltöltenek, bőven elég, hogy megállapítsák a hollétüket, és elkapják őket.
