Hazafi Zsolt
Küzdelem a gagyi ellen

Könnyű lenne legyőzni a választásokon a Fideszt, hiszen abból, amit 1998-ban meghirdetett, szinte semmit nem teljesített - állítja Ripp Zoltán történész. Elmaradt eddig az autópálya-építés, nem történt adócsökkenés, a mezőgazdaság romokban hever, az egészségügyben csak most kezdenek reformba, ugyanakkor elképesztő méreteket öltött a közpénzek lenyúlása. Ennek ellenére az MSZP az elmúlt negyedévben elvesztette korábbi előnyét a Fidesszel szemben. Mi állhat ennek a sok politológus szerint is zavarba ejtő ellentmondásnak a hátterében? 
Beszélgetés Ripp Zoltán történésszel, aki több tanulmányában is elemezte az MSZP belső életét. 

Kovács-Németh. Lehet, hogy más lesz a főszereplő? Fotó: Archív

- Mi a gond az MSZP-ben?
- Az MSZP-nek mindig is volt kormányképes programja, soha nem az volt gond, hogyha kormányra kerül, akkor mit fog tenni. Két dologgal volt gond, az egyik, hogy ezt miként tudja kommunikálni, másrészt, hogyan építi fel a politikát, ami a győzelemhez szükséges. Ehhez számos kérdést egyértelműen el kellene döntenie, amelyek a feltételei annak, hogy egyértelmű stratégiát alakítson ki. Ilyen például a szövetségi politika, amely korábban gyakran okozott feszültségeket a különböző platformok között. De azt is egyértelműbben kellene meghatároznia, hogy mely társadalmi csoportokat kívánja elsősorban megszólítani, és hogyan kapcsolja ahhoz a „kiegészítő” rétegeket. Középre nyitott pártot akar, vagy inkább olyat, amely erősen összpontosít az átalakulás veszteseire? A prioritásokat is el kell dönteni, hogy milyen területekre koncentrál, például a szociális kérdésekre, az oktatásra, a demokratizálásra, a modernizációra vagy egyébre, s miként strukturálja mondanivalóját. 
Az MSZP kommunikációja középpontjába az elmúlt hónapokban szinte csak azt állította, hogy ilyen vagy olyan kabineteket állít fel, hogy készül ez vagy amaz a program, illetve miként választják ki a miniszterelnök-jelöltet stb. Ezek fontosak, de egy kívülálló, a politikát figyelő polgár számára érdektelen dolgok. Konkrét problémákra konkrét válaszokat kellene adni. A most zajló személyi küzdelmekkel nem az a baj, hogy vetélkedés zajlik, ez még jól is elsülhet, hogy a legjobb jelöltet sikerül megtalálni; leginkább azt hiányolom, hogy nem látszik, milyen alternatívákat jelenítenek meg a riválisok. 
- Mi ennek az oka?
- A választási vereség után volt egy nagy elszánás a vezetés korábbi autokratikus jellegének demokratizálására. Ez meg is történt, és meg is lett az eredménye: soha baloldali párt Magyarországon akkora támogatottságot nem ért el, mint az MSZP az elmúlt években. A demokratikus jelleget és a hatékonyságot viszont nem igazán sikerült összerendezni, ilyenkor megvan a veszélye, hogy csapatmunka helyett diffúzzá válik a vezetés, ami különösen akkor nyilvánul meg élesen, amikor pánikreakciók jelennek meg, és sokan a személyi kérdések újratárgyalásában látják a megoldást.
- A sok jelölt közül ki lehet a befutó?
- Igazából nagyon nehéz átlátni a belső folyamatokat. Sokan mondják azt, hogy az MSZP rosszul tette, amikor nem hozta meg a miniszterelnök-jelöltről a döntést tavaly novemberben. Valójában a kongresszusra már nem is volt döntési helyzet, akik ki akarták kényszeríteni, rossz módszert választottak. Ezután mindenki meg volt nyugodva, amíg az MSZP népszerűsége magasan állt, decemberben 10-15 százalékkal vezetett. A közvélemény-kutatási adatok változása, a trend megfordulása azonban először értetlenséget, majd fölösleges riadalmat keltett. Az ilyen hangulat alkalmas arra, hogy a hatalmi ambíciókat táplálók saját igazolásukra használják ki a vezetés vélt vagy valós hibáit. Ezzel azonban könnyen beindulhat egy pótcselekvésekben kimerülő folyamat ahelyett, hogy a valóságos problémákra figyelnének. Könnyen előfordulhat, hogy véletlenszerűen, a hangulati tényezőktől befolyásolt erőviszonyok alapján dőlnek el a személyi kérdések, nem feltétlenül aszerint, hogy hogyan lehet megnyerni a választást.
- Nem okozhat ez károkat az MSZP-nek?
- Jó is kisülhetne a jelöltállítási folyamatból, ha tisztázódnának a nyitott problémák, és ezek megoldására is marad energia. Másrészt, ha a személyi döntések nem arra irányulnak, hogy egymást, hanem hogy a Fideszt győzzék le. Optimális megoldás az volna, ha a potenciális miniszterelnök-jelöltek a döntés megszületése után sértődés nélkül képesek volnának a közös célért egy csapatban dolgozni. Ha azonban rossz döntést sikerül hozni - ez is benne van a pakliban -, ez vereséghez is vezethet, ami azért döbbenetes felelőtlenség, mert a Fideszt nem lenne olyan nagy kunszt megverni - annyi hibát követ el és oly sok ember érdekeit, értékrendjét sérti. 
- Még ha van is a Fidesznél belső ellentét, az elmúlt években nem láttam, hogy elmegy valaki és lenyilatkozza azt, akár a nyilvánvalóan ellenérdekelt újságnak. 
- Régóta gond, hogy minden kiszivárog a szocialista pártból, mert így nem lehet tervszerűen politizálni. A Fidesz óvakodik attól, hogy ellenfelei idő előtt megtudják, mit akar csinálni. Hogy mikor csinálja, úgyis kiderül, ráadásul nem is olyan bonyolult a stratégiája, hogy politikája irányát ne lehetne előre kalkulálni. Ha az MSZP ezen nem tud változtatni, akkor nagyon magas labdát ad fel a Fidesznek, mert ha mindig kiszámítható lesz, könnyen megelőzhetik, továbbra sem tudja tematizálni a közéletet.
- Miből adódik, hogy ellentétben az összes parlamenti párttal az MSZP-ben még mindig három-négy miniszterelnök-jelölt van?
- Sokáig az volt a kérdés, hogy Németh Miklós vagy Kovács László. Mikor Németh hazajött, mindenki azt várta, bekapcsolódik az MSZP munkájába, és kiderül, hogyan tud együtt dolgozni a párt és ő. Erre sosem került sor.
- Pedig létrehoztak számára egy elnökhelyettesi posztot.
- Felkínálták neki, hogy vigye a vidékpolitikát, azt mondják, ezen a területen van a legnagyobb vonzása, bebizonyíthatta volna, hogy tud hozni plusz szavazatokat. Ehelyett a párton kívülről, megkerülve a párt hivatalos struktúráit, próbálta megszerezni a vezetést. Ez zajlott a kongresszus előtt. Miután ez nem sikerült, semmilyen pozíciót nem vállalt, a programalkotásban való részvételt sem vállalta, azt sem lehet tudni, mit csinált, miről mi az álláspontja. Azután egyszerre csak megjelent, mint jelölt. 
- Esélyes?
- Erős támogatottsága van a párton belül. Hasonló csodavárás érezhető vele kapcsolatban, mint mondjuk Demszky iránt volt az SZDSZ-ben. Ha frusztrálva érzi magát a párt, könynyen keresztül lehet vinni valakit alaposabb megfontolás nélkül is. Azt nem tudom, hogy jó elképzelései vannak-e. Talán jó miniszterelnök lehetne, de nem derült ki róla, sohasem mondta el pontosan, mit akar. Nem próbálta ki magát a többpártrendszer körülményei között, nem tudni, hogy a mai kommunikációs követelményeknek eleget tud-e tenni. Nem tudni, ha nagy nyilvánosság előtt kezd el szerepelni, nyilvános vitákban vesz részt, szabadon kell rosszindulatú vagy csak kemény kérdésekre válaszolni, akkor mit produkál, s ez milyen következményekkel jár. Elsősorban vele kapcsolatban merült fel, hogy ha valaki csak egy bizonyos pozíciót hajlandó vállalni, az nem tesz lehetővé optimális döntést, munkamegosztást. 
- A Fidesznek 1998-ban sikerült olyan programot írni, amelyre felfigyeltek az emberek. A Fidesz beleérzett az emberek igényeibe.
- Egy fideszes politikus jelentette ki a választások után, hogy más a választási program és más a kormány tevékenysége. Az MSZP-ben ilyen cinizmus nemigen képzelhető el. Az igaz, hogy valamennyire minden párt túlígér, már csak azért is, mert többet szeretne teljesíteni, mint amennyit a realitások megengednek, nem mindig lehet fölmérni, mennyit tud véghezvinni a terveiből. De az a fajta megalapozatlan ígéretdömping, amit a Fidesz csinált, sosem volt jellemző az MSZP-re, 94-es győzelme idején sem, elegendő elolvasni a Békesi-programot. Viszszatérve a már említett problémára: a Fidesz erőssége az, hogy jól felépített stratégiája van, márpedig a hatalomért folyó harcban ez döntő lehet. Jobban megtervezi a folyamatokat, és amit elhatároznak, teljesen egységesen végre is hajtják a fideszes politikusok. 
A legkézenfekvőbb példa: kezdettől a Fidesz egyik alapvető stratégiai célkitűzése volt, hogy megteremti a jobboldali egységet, mégpedig abszolút fideszes dominancia mellett. A kisgazdapárt fölszámolódásának folyamatában mindenütt nagyon világosan látható, hogy a Fidesz mely pontokon lép be, hogy próbálja meg „lenyúlni” a kisgazdapárt bázisát. Egyébként ennek meg is van már az eredménye. Ha az MSZP-nek lett volna stratégiai elképzelése, hogy ilyen válsághelyzetben hogyan politizál, akkor a Fidesz kevésbé tudott volna jól kijönni a botrányok sorát felvető helyzetből, egyértelmű lett volna a felelőssége a „kisgazdavircsaft” szabadon engedéséért. Egyidejűleg offenzívát kezdhetett volna az agrárszférában, hiszen a korábbiaknál jobb esélye nyílt a vidéki bázis növelésére.
- Milyen program várható most a Fidesztől? 
- Erre én is kíváncsi leszek, mert amit meghirdettek, abból nagyon keveset teljesítettek, az „imidzs” csodálatos, de a Fidesz effektív teljesítménye enyhén szólva szánalmas. Elmaradt eddig az autópálya-építés, a megígért radikális adócsökkentés, a mezőgazdaság romokban hever, az egészségügyben most kezdenek reformba - már amennyire komolyan vehetők Mikola miniszter ígéretei - amit biztos nem lehet a hátralévő idő alatt megcsinálni. Az oktatásban, amit Fodor Gábor és Magyar Bálint elkezdett, azt Pokorni szisztematikusan visszaépítette, de helyette nem indult semmi komolyan vehető program. A Fideszt tehát nem volna nehéz legyőzni, mert mindezek mellett elképesztő méreteket ölt a közpénzek lenyúlása, botrány botrányt ér, s hibát hibára halmoznak. Nem bizonyították be, hogy alkalmasak a valóságos, építő jellegű kormányzásra. Csak ennek látszatát sikerült kialakítaniuk. 
- Éppen a napokban olvastam el a híres-neves Happy End PR-szövegét, ami nem valami komoly munka.
- Ez jellemzi a Fidesz egész tevékenységét, hogy ilyen gagyi dolgokat adnak el. Ez látszattevékenység, amit a Happy End is leír, arra jó, hogy sok pénzt vegyenek fel rá. Az más kérdés, hogy lehet ezt a társadalomban elfogadtatni. A politika rémes morális állapota, valamint a szélsőjobboldal megerősödése mellett szerintem ez a legszomorúbb vonatkozása az egésznek.