A Sacra Corona annak a politikai akaratnak a propagálását szolgálja, amely már három éve erőteljesen törekszik arra, hogy a magyar királyi koronát kiemelje történelmi emlék, múzeumi tárgy mivoltából, és bekapcsolja az aktuális politikai küzdelmekbe. A koronához kapcsolódóan olyan ideológiákat és szerepeket kívánnak visszahozni a magyar közéletbe, amelyek nem összeegyeztethetők a köztársasági államformával, még kevésbé a modern polgári gondolkodásmóddal, értékrenddel. Ilyen például az úgynevezett Szentkorona-tan, amely szerint minden közhatalom, minden jog forrása a korona. Ennek megfelelően 1999-ben a kormánypárt kísérletet tett - az igazságügy-miniszter vezetésével -, hogy a magyar alkotmányba beilleszszék a Korona-tant. Ennek kudarca után a millenniumi év első jogalkotási aktusaként külön törvényt fogadtattak el a Szent Koronáról. A koronát látványos ünnepség keretében szállították át a Nemzeti Múzeumból az Országház épületébe. A költségek jellemző módon nem számítottak. Hiszen korábban 100 millió forintért építették ki a Múzeumban a korona őrzésére szolgáló helyet, a Parlamentben 150 millióért építettek ki egy új biztonsági rendszert.
A törvény vitájában is megjelent az a politikai érzékenység, ahogy a koronatisztelő politikusok reagálnak arra, ha bármely más politikus esetleg nem nevezi szentnek e nevezetes ötvöstárgyat. A film tehát címében is hangsúlyozza: a korona szent (Sacra Corona). Bár a néző kétórás kitartó figyelés után sem kap választ, hogy vajon mitől? Talán Istvántól? Az már a filmből is egyértelmű, hogy első királyunkat nem a jelenlegi koronával koronázták meg 1000-ben. Nem ez az, amelyet a pápa küldött számára. Sőt István egyetlen hiteles korabeli ábrázolása, a néhány évvel halála előtt készült koronázási palást kifejezetten más formájú koronával ábrázolja őt. Ezért kizárható, hogy e korona István uralkodói fejéke lett volna.
A korona mindmáig legvitatottabb kérdése, hogy mikor állították össze a görög feliratos bizánci zománcképekkel díszített alsó abroncsot (corona graeca) a latin betűs, nyolc apostol képmását tartalmazó felső keresztpánttal, az úgynevezett latin koronával (corona latina). Az összeillesztés problematikusságát jelzi, hogy ezáltal a koronán két trónoló Krisztus is látható, bár a felső pánt zománc Krisztusa a hasán át lett fúrva, a később durván a koronára csavarozott ferde kereszt kedvéért. Sajátos elem, hogy a szent koronán olyan szent képe is látható, Szent Györgyé, akit az illetékes vatikáni bizottság 1969-ben törölt a hivatalos szentek listájáról, mivel világi kutatók kiderítették, hogy ilyen szent sosem élt, legendája egy kisázsiai pogány mitikus hős története.
A forgatókönyv írója az a millenniumi kormánybiztos, aki évek óta a koronával kapcsolatos politikai küzdelmek egyik vezetője. Már Zétényi Zsoltnak 1997-ben a Püski Kiadónál megjelent könyvéhez (A Szentkorona-eszme mai értelme) írt előszavában hangsúlyozta: „a Szent Korona több, mint királyi dísz vagy jelvény (…). A Szent Korona: a magyar nemzet, a magyar nép, hazánk”. Két évvel később egy interjúban már azt állította, hogy „minden magyar állampolgár mintegy a Szent Korona tagja is”. Sőt nem a korona a nemzet tulajdona, hanem fordítva: „a nemzet a Korona tulajdona”.
Nemeskürty István indítványozta a Fidesz 1999. január végi frakcióülésén, hogy alkossanak törvényjavaslatot a korona jogállásáról, majd februárban ő kezdeményezte, hogy a Nemzeti Múzeumból vigyék át a Parlamentbe.
A film hangsúlyozottan törekszik a minél nagyobb történeti hűség látszatára. Érezhető, hogy a forgatókönyv öszszeállítását a korszak történetének beható tanulmányozása előzte meg. Nemeskürty több eredeti forrást is felhasznált, ezért annál különösebb, hogy épp a film központi témájával, a korona történetével kapcsolatosan tér el tudatosan az általa egyébként mindenben követett forrásoktól. Olyan képet fest a korona történetéről, amiről épp a források alapján tudható, hogy biztosan nem igaz. Esztétikai szempontból sem lett volna például túl felemelő látvány, ha a legenda eredeti leírásának megfelelően megjelenítik, ahogy előveszik a székesfehérvári királyi bazilika járószintje alá, kőkoporsóba eltemetett István csontjait. László parancsára a magasan álló talajvízből darabonként szedték fehér gyolcsba, majd amikor a jobb kezét a híres gyűrűvel hosszas keresés után sem találták a „kissé vöröslő, szinte olajjal kevert vízben, amelyben mint olvasztott balzsamban nyugodtak a csontok”, hozzáláttak a víz hordókba meréséhez, de a legenda szerint így sem boldogultak. Koltay filmje ezzel szemben egy szarkofágban mumifikálódott tetemet mutat. A legenda egyébként sem említi, hogy bármiféle koronát találtak volna a sír felnyitásakor.
A forgatókönyv írója egy teljesen új teóriát is kidolgozott a korona összeillesztéséről. Nemeskürty szerint ezt László végezte el, amit azonban maguk a történeti források cáfolnak. A kutatók leginkább valószínűsíthető hipotézisei legalább egy évszázaddal László kora után, III. Béla uralkodásának idejére, vagy még későbbre, a 13. század végére teszik a két koronarész összeillesztését.
A film által képviselt azon elképzelést, hogy a korona felső része esetleg István koponyamaradványai számára készült, több kutató is feltételezi. Igaz, a film verziójával szemben - miszerint halotti korona lett volna - a kutatás egyértelműen azt állítja, hogy a szóban forgó felső koronarész nem lehetett önálló korona, legfeljebb ereklyetartó. Ebben az esetben már érthető az a különös vallásos tisztelet, melyben a koronát katolikus részről évszázadok óta részesítik. Katolikus felfogás szerint ugyanis az ereklyetartó, amely egy szent holttestének valamely darabját tartalmazza vagy tartalmazta, maga is ereklyévé válik mint „érintéses”, másodlagos ereklye. Az ereklyékről pedig az a katolikus tanítás, hogy ahol az ereklye, ott az adott szent szelleme jelen van (praesentia), ráadásul teljes cselekvőképességében (potentia). A katolikus teológusok ezzel magyarázzák az ereklyék jelenlététől várt és elnyert természetfeletti beavatkozást. Ezért is mondhatta a miniszterelnök a korona parlamenti elhelyezésekor, hogy „itt van velünk Szent István király”.
(a szerző történész)