Polovitzer Edina
Tudni kell a toronyból kiesni

Milyen a kaszkadőrök élete? Más, mint a többségé, akik semmi pénzért nem tennék kockára nap mint nap az életüket, de eltér az extrém sportok kedvelőinek az életétől is. Hogy miért, az kiderül az alábbi beszélgetésből, melyet Gulyás Kiss Zoltánnal, az 1990-ben alakult Magyar Kaszkadőr Szövetség egyik alapító tagjával folytattunk. A szakmájában nemzetközileg is ismert Gulyás Kiss Zoltán idáig több mint 250 hazai és külföldi filmben, show-ban és színházi produkcióban vett részt kaszkadőrként és dublőrként egyaránt.

Zuhanás közben Fotó: Maklári Péter

- Kezdjük az elején: hogyan lettél kaszkadőr?
- Eredetileg lovassporttal foglalkoztam, majd 1977-ben kapcsolatba kerültem a filmforgatással, s ezután lettem kaszkadőr. Sportolói múlt mindenképpen szükséges hozzá, hiszen egy alapszintű mozgásintelligenciával rendelkeznie kell annak, aki ilyesmire vállalkozik. Persze ehhez az egészhez nyilván kell egy jó adag kalandvágy, sportszeretet és szereplési vágy is. 
Kezdetben csupán élsportoló öttusázók voltak kaszkadőrök, mert ők többféle dolgot is űztek egyszerre, és volt kondíciójuk. Az említett sportolók aztán alakítottak egy klubot, és elkezdték gyakorolni a filmes szituációkat. Hiszen a jó bunyós nem találhatja el a másikat, és a lóról is tudni kell leesni. Szükséges a sport mint alapozás, de többről van szó, ezért külön szakma a kaszkadőrség.
- Ez egy férfifoglalkozás?
- Egyáltalán nem, hiszen a női és néha gyermekszereplők esetében ugyanúgy szükség van ránk. Hiszen csak begyakorolt helyzetek, speciális fogások ismeretében lehet biztonságos keretek között eljátszani mondjuk egy motoros száguldást vagy egy tűzesetet. 
- Mihez kell értenie egy teljes állású kaszkadőrnek? 
- Mi éppenséggel mindent csinálunk: Magyarországon rá vagyunk kényszerülve arra, hogy univerzálisak legyünk. Amerikában, ahol fantasztikusan sok filmet forgatnak, megteheti a kolléga, hogy szakosodjon: csak lovas, csak autós vagy csak alpinista munkát vállal, és megél. Ugyanakkor külföldön éppen azért szeretik a magyar kaszkadőröket, mert sokoldalúak. Részt vettünk olyan forgatáson, ahol alpintechnika, vívás, lovaglás meg vízbe zuhanás kellett - ebben mi olcsóbbak vagyunk. Ugyanazt a gázsit kaptuk, viszont kevesebb embert kellett foglalkoztatni. Persze a rezsi sem kevés: nekem például van saját lovam, krosszmotorom, lószállító teherautóm, utánfutóm, tehát egy csomó olyan dolog, aminek komoly fenntartási költségei vannak akár van film, akár nincs. 
- Gázsi? 
- Az egy kialkudott dolog, amenynyiért el tudod adni magad. Magyarországon jelenleg körülbelül tíz hivatásos kaszkadőr tud rendesen megélni.
- Gyakorlás?
- Szervezett keretek között heti két alkalom, plusz az ember maga is sokat gyakorol.
- Színészi képességek mennyire szükségesek? 
- Igazából azt gondolom, hogy forgatáskor a mi részünkről a nyugalom a legelengedhetetlenebb. Persze az is nagyon fontos, hogy az ember fel tudja magát pörgetni egy másfajta lelkiállapotba. Például előfordult, hogy egy égési jelenetben szerepeltem, és ordítanom kellett. Olyan meggyőzően sikerült, hogy a többiek azt hitték, valóban baj történt. 
- Sok színész nem igényel kaszkadőrt. Könnyű megegyezni velük?
- Igen, hiszen közös érdekünk a balesetmentes munka. Bármilyen sportos is az adott színész, a filmkészítők nem nagyon kockáztatják meg, hogy játék közben lesérüljön, mert akkor lőttek a forgatásnak. Ilyenkor milliókról van szó. Ezért kell a dublőr, „abból több van”. A dublőr olyan személy, aki nemcsak kaszkadőri, hanem színészi feladatokban is helyettesít. Kisebb dolgokat meg lehet színésszel csináltatni, ez a kaszkadőrszakértő és a rendező kompromisszumkészségén múlik. Az előbbinek szinte mindenhol ott kell lennie, hogy megmondja, miként biztonságos a jelenet. Előfordult például olyan helyzet is, amikor egy operatőrt kellett felvinnem és kikötnöm egy sziklára, hogy onnan fotografálhasson. 
- Milyen produkció kapcsán kaptad a legnagyobb elismerést?
- Egy nagyon komoly ugrásom volt a Dragonheart című filmben, Zólyom várában Szlovákiában. Ebben a filmben harminc méter magasból kellett leesnem a vár tetejéről. Senki sem vállalta. A feladat fő nehézsége az volt, hogy éjszakai jelenetet forgattunk, vívó mozdulatból kellett kiesni. Egy hat méter széles felfújható légzsákra estem, ami éppenhogy befért a várfal és maga a torony közé. 
- Milyen védőeszközöket használtok a biztonságotok érdekében?
- Ezt az utóbbi időben már elég jól kitaláltuk, hiszen fontos, hogy bizonyos eszközök védjenek is, ugyanakkor ne látszódjanak. Mert egy jéghokis szerelése biztos védelmet adna, csak hát nem nézhet ki az ember folyton úgy, mint egy gorilla. Használjuk a motokrosszosok vagy jéghokisok nadrágját, vagy lányoknál a karatés mellvédőt. Első a biztonság. 
- A kaszkadőrök köthetnek életbiztosítást?
- Nem, feketelistások vagyunk. Illetve volt egy társaság, aki vállalkozott volna rá, de olyan magas alappal, hogy ennivalóra nem maradt volna. Egyébként annyira kigyakoroljuk a jeleneteket, hogy nemigen szoktunk megsérülni. Nagyon fontos, hogy ismerjük egymást, és bizalom legyen köztünk. Akin azt látom, hogy bizonytalan, azt eleve nem engedem a felvételre.
- Manapság milyen filmek készítéséhez hívnak? 
 Igazából ez nagyon változó, hiszen Magyarországon az csinál filmet, aki tud rá pénzt szerezni. Most éppen a Széchenyit csináljuk, amire öt évvel ezelőtt nem kaptak volna a készítői egy fillért sem. 
- Az erőszakfilmek kultusza, gondolom, másfajta felkészültséget igényel tőletek, mint a hagyományos kalandfilmek. Könnyű ezekhez az igényekhez alkalmazkodni?
- Nem igazán tehetjük meg, hogy válogassunk. Igaz, ami igaz: a közönség ma már nem ijed meg attól, ha valakit egy filmben lelőnek, az emberek hozzászoktak az erőszakhoz. A brutalitás igencsak jelen van a mai világban, és egyes filmek csak erősítik ezt az irányt. Némely alkotás sajnos rendkívül negatív szereplőkből, például drogosokból csinál hősöket. Nos ezeket a filmeket én is betiltanám. 
- Ha, valakiben spontán vágy támad arra, hogy kaszkadőr legyen, mit kell tennie?
- Az első lépés az, hogy lejön hozzánk edzésre a Honvéd Sportcsarnokba. Ide tizenéves kortól, néha még korábbtól lehet lejárni, ám a gyerekekkel nagyon kell vigyázni, hiszen alig van bennük veszélyérzet. Minden tekintetben nagyon körültekintőknek kell lennünk, hiszen az a legfőbb funkciónk, hogy a filmesek és persze a saját magunk biztonságát is szavatoljuk.