Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Azbeszt a város közepén

Eltűnik végre a tűz szomorú mementója, a több mint egy éve leégett Budapest Sportcsarnok. Óriási munkagép bontja a kormos falmaradványokat - és ugyanezzel a lendülettel az azbesztet is. Az épület küzdőtere alatt található alagsor mennyezetét ugyanis az egyik egészségre leginkább veszélyes szórt azbeszt borítja. Az azbeszt tartalmú réteg megbontásával veszélyes azbesztpor került vagy kerülhet a város amúgy sem tiszta levegőjébe, de veszélyt leginkább az ott dolgozókra jelent. Úgy tűnik, nálunk még mindig nem veszik komolyan az azbeszt egészségkárosító hatásait. Európa nyugatibb felén talán nem fordulhatna elő, hogy egy kétmilliós metropolisz közepén úgy bontanak egy azbesztet tartalmazó épületet, hogy semmibe veszik az alapvető környezetvédelmi, munkaegészségügyi előírásokat, már ha egyáltalán léteznek, mivel Magyarországon még mindig nincs ezzel a veszélyes, egészségre ártalmas anyaggal kapcsolatos egységes szabályozás. 


Szakszerűtlenül bontják a BS-t? Szabadon száll a városban az azbesztpor Fotó: Somorjai L.

A sportcsarnok küzdőtér alatti teréből az azbeszt szakszerű eltávolítása megoldható lett volna, ha a födémet nem bontják meg a sportminiszter tévés felvételének kedvéért. Szakszerű azbesztmentesítéskor ugyanis a munkaterületet teljesen légmentesen le kell zárni, hogy a külső levegőbe azbesztpor ne kerülhessen, illetve a munkát végzőknek is szigorú munkavédelmi előírásoknak kell megfelelniük, speciális légzőkészülékben, ruházatban kell dolgozniuk. Az azbesztpor belélegzése ugyanis tüdőbetegséget, végső esetben halált okoz. Mivel ennek az azbeszttel szórt helyiségnek a födémje beszakadt és több tíz tonnányi betontörmelék keveredett a veszélyes anyaggal, így nem csak a mintegy 2300 négyzetméternyi azbeszt eltávolítása, de a becslések szerint 100 tonnányi azbeszttel keveredett, emiatt veszélyes hulladéknak minősülő és speciális (értsd: nem olcsó) elhelyezést igénylő azbesztes betontörmelék kezelése csak rendkívül nagy költségekkel lenne megoldható. Az azbeszt eltávolításakor az ellenőrzést és a felügyeletet az ÁNTSZ és a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelet végzi, így most ezeknek a hivataloknak lesz a feladata, hogy ezt a korántsem egyszerű feladatot megoldassák a kivitelezőkkel.
A függetlennek és szabadnak mondott média eddig nem akart, nem mert ráharapni a témára, túl sok érdeket sértene. Holott a fejlett világban épp a média karolta fel és adott hangot a lakosság félelmeinek évtizedekkel ezelőtt, kikényszerítve az illetékesek intézkedéseit, az egységes és szigorú szabályozást, betiltást, az azbesztmentesítés megkezdését.
Utólag persze könnyű okosnak lenni - szól a közmondás, azonban mégis jogos a kérdés: vajon miért nem volt biztosítva a BS? Hogyan épülhetett meg és kaphatott szakhatósági engedélyt a csarnok, holott szinte semmilyen tűzvédelemmel nem volt ellátva? A tűz terjedését megakadályozni hivatott falak is fafurnérból készültek, alig volt speciális, a tűznek bizonyos ideig ellenálló ajtó a több ezer négyzetméternyi, alkalmanként tízezernél is több nézőt befogadó csarnokban. A feszített acél tetőszerkezet pedig tűzvédelem hiányában pillanatok alatt rogyott a küzdőtérre, miután egyetlen helyen a tartószerkezet szilárdsága a gyorsan terjedő tűz hatására meggyengült.


Az azbeszt az egyik legkiválóbb, természetben előforduló hőszigetelő, tűzálló, savaknak jól ellenálló, viszonylag olcsó, rostos szerkezetű, hajlékony, rugalmas ásványi anyag. Kiváló tulajdonságainak köszönhetően mintegy háromezer területen használják: hőszigetelésre, tűzvédelmi bevonatként, tetőfedésre, járműgyártásban fékbetétekben, könnyűszerkezetes épületekben (óvodákban, iskolákban, áruházakban, sportcsarnokokban, kórházakban, iparcsarnokokban) hőszigetelésre, a tűzhatárérték növelésére. Az azbeszt szálas szerkezete miatt könnyen porzik, az azbesztpor pedig a hörgőkbe kerülve súlyosan roncsolja a tüdőszöveteket, csökkenti a tüdő elaszticitását, kapacitását. Nehézlégzés, azbesztózis, tüdőrák, mesotelióma (mellhártyarák) és számos más belső szerv rákos megbetegedése vezethető vissza az azbesztpor belélegzésére. Ezek lappangási ideje 15-30 év, de mesotelióma esetén a látens időszak elérheti a 40 évet is. A fejlett országokban a probléma évtizedek óta ismert, már 15-25 éve folyik az azbeszt eltávolítása az épületekből. Ott az azbeszttel dolgozók munkavédelmi előírásai igen szigorúak, a felhasználással, importtal kapcsolatos tiltások is komolyak, illetve az azbeszt alkalmazásának teljes megszüntetését irányozzák elő. Ma Magyarországon sem a szabályozás, sem a tájékozottság, sem a tájékoztatás nem megfelelő ebben a kérdésben.