Hetek - V. évfolyam, 13. szám, 2001. március 31

„Eldördültek az első lövések a száznapos háborúban” - állította Jasszer Arafat palesztin vezető a Ramallahot és Gázát ért izraeli rakétatámadást követően. Az Arafat vezette Fatah mozgalom a rakétákra válaszul bejelentette: a jövőben katonai akcióit kiterjeszti az Izrael határain belül található célpontokra is. A támadás - amelynek célpontja a palesztin vezető testőrsége és gázai rezidenciája volt - figyelmeztetésként szolgált a megelőző harminchat óra palesztin terrorhadjáratára, amelyben az izraeli áldozatok között volt az intifáda eddigi legfiatalabb halottja, a tízhónapos Salhevet Pass is. A kislányt Hebronban a zsidó negyeddel szemközt fekvő dombról hidegvérrel célzó arab mesterlövész édesanyja karjaiban lőtte fejbe. Arafat eközben a jordán fővárosban, Ammanban az Arab Liga csúcstalálkozóján tanácskozott, ahol a résztvevők csupán Izrael elítélésében voltak egységesek.

Az éppen hat hónappal az „Al-Aksza intifáda” tavaly szeptember végi kirobbantása után megrendezett arab csúcs legélesebb hangú kirohanását a fiatal szír elnök, Basar Asszad intézte Izrael ellen. Asszad beszédében náciknak nevezte az izraeli társadalom Ariel Saronra szavazó többségét: „Azt állítjuk, hogy Saron kormánya rasszista, a hadserege rasszista… ők raszszistábbak, mint a nácik” - jelentette ki a szír elnök, aki egyúttal békejobbot nyújtott a teremben helyet foglaló Jasszer Arafatnak. Szíria és a palesztinok viszonya még a néhai Hafez Asszad elnöksége alatt romlott meg, aki nem tudta megbocsátani, hogy a PFSZ vezetője Oslóban szerződést kötött Jichák Rabinnal. A két éve elhunyt szír vezető fia most kijelentette: „Ami elmúlt, elmúlt. Kezünket nyújtjuk palesztin testvéreinknek, akik mellett állunk a palesztin ügy szolgálatában.” Basar Asszad 22 perces beszéde közben kapták a csúcstalálkozó résztvevői a hírt, hogy egy palesztin öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy jeruzsálemi buszmegállóban. huszonnégy órán belül ez már a második hasonló merénylet volt az izraeli fővárosban. A terrortámadásokban összesen közel negyven izraeli sérült meg, míg az egy nappal ezt követő kalkijai merényletnek két izraeli diák esett áldozatul.
Arafat ammani beszédében többnemzetiségű ENSZ-hadsereg kiküldésére szólított fel a palesztin lakosság védelme érdekében. A PFSZ-vezető azzal vádolta Izraelt, hogy a NATO balkáni légitámadásai során használt urániumlövedékeket vet be a tüntetők elleni harcban. Izraeli részről cáfolták ezeket a vádakat.
Jeruzsálemben megütközést keltett, hogy Kofi Annan ENSZ-főtitkár - akinek személyében először szólalt fel a világszervezet első embere az Arab Liga közgyűlésén - jogosnak nevezte a palesztin tiltakozást az intifádával szemben alkalmazott „szélsőségesen kemény fellépés” miatt. Annan ugyanakkor kijelentette, hogy a „nemzetközileg elismert határok között” Izraelnek joga van az állami léthez.
A csúcstalálkozó során a résztvevő államok egy része szerette volna elérni, hogy az arab államok az ENSZ-szankciók ellenére fokozzák gazdasági kapcsolataikat Irakkal, miközben felújítanák a kilencvenes évek elején felszámolt bojkottot Izraellel szemben. Egyik kérdésben sem alakult ki egységes arab álláspont. Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes keserűen jegyezte meg az Egyesült Államokkal katonai szövetségben álló Szaúd-Arábia és Kuvait ellenkezésére utalva, hogy „az agressziónak arab partnerei is vannak”.

Iraki önkéntes a Jeruzsálem ellen készülő Al-Kudsz Brigádból. Délre vonulnának Fotó: Reuters

Szaddám Huszein a csúcstalálkozóra írt beszédében - amelyet helyettese, Ezzat Ibrahim olvasott fel - megüzente, hogy semmilyen alkut nem tart elfogadhatónak a palesztin földről, amely a „Jordántól a Mediterrán tengerig tart, és ékköve Jeruzsálem”. Az iraki elnök felszólította az arab országokat, hogy mobilizálják hadseregeiket a palesztin területek felszabadítására, amire hatmillió önkéntes toborzásával maga igyekszik elsőként példát mutatni. A bagdadi televízió beszámolója szerint az „Al-Aksza brigádok” kiképzése már meg is kezdődött. Az iraki diktátor egyúttal megismételte néhány hete tett ígéretét, amelyben egymilliárd eurós (270 milliárd forintos) támogatást ígért a palesztinoknak, akik azonban attól tartanak, hogy Szaddámtól még annyi pénzt sem látnak, mint tavaly októberben az arab államok által Kairóban közfelkiáltással megszavazott egymilliárd dolláros „intifáda-segélyből”, amelynek eddig a tizede sem érkezett meg.
Miközben a jordániai csúcson egymást érték az Izrael-ellenes felszólalások, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád terroristái ismét öngyilkos merényletekkel támadtak a zsidó állam civil lakossága ellen. 36 óra leforgása alatt három robbantásos támadást hajtottak végre, további három pokolgép csak az emberi körültekintésnek és szerencsének köszönhetően nem tudott pusztítást okozni.
Még az újabb bombamerényletek előtt történt az intifáda eddigi véres félévéhez képest is példátlan eset, amikor egy palesztin fegyveres Hebronban agyonlőtt egy tízhónapos kislányt. (A terrortámadásokról lásd keretes írásunkat.)
A merénylethullám nyomán Ariel Saron izraeli miniszterelnök kijelentette: a terroristák elleni küzdelem kitartó és következetes lesz. Rannan Gisszin, a kormányfő szóvivője a Jasszer Arafat elitalakulata, a Force 17 létesítményei ellen Ramallahban és Gázában végrehajtott támadásokra utalva elmondta, hogy azok „figyelmeztetések” voltak a palesztin vezetés felé. Saron az elmúlt hetekben többször elmondta, hogy felelősnek tartja a palesztin alakulatot az izraeliek ellen végrehajtott támadásokért, és erről bizonyítékokat mutatott be március közepén tett washingtoni látogatásán George W. Bush elnöknek is. Az izraeli miniszterelnök szerint Arafat „terrorista vezető”, aki személyesen felelős az erőszakhullámért. Hasonlóan foglalt állást az izraeli kormány is nyilatkozatában, amelyben a Palesztin Hatóságot tette felelőssé a támadásokért, felszólította az autonómia vezetőit, hogy tegyenek meg mindent a terrorakciók megelőzésére. A helyzet súlyosbodását jelzi, hogy még az oslói szerződés mellett leginkább kitartó baloldali politikusok, mint Josszi Szarid, a baloldali Merec párt vezetője is azt üzente Arafatnak, hogy a „nemzetközi utazgatás helyett jobban tenné, ha leülne Ramallahban és Gázában”, hogy rendet tegyen, mivel a „jelenlegi anarchia rettenetes katasztrófát szabadíthat rá mindkét népre”.
Ez utóbbi aggodalmat erősítette meg Cahi Hangebi környezetvédelmi miniszter is, aki szerint a konfliktus könnyen háborúvá szélesedhet, bár - szavai szerint - ez a háború a felek eltérő hadereje miatt aligha fogja követni a klasszikus hadviselés mintáit.

Csecsemő a célkeresztben

„A Tanzim-alakulathoz tartozó palesztin mesterlövész fegyvere távcsövében a célkeresztbe vette az anyja karjaiban tartott csecsemőt, célzott és tüzelt” - így rekonstruálta az Izraelben nagy megdöbbenést kiváltó merényletet Noam Tivon ezredes, a hebroni körzet katonai parancsnoka. A Jerusalem Post című lapban megjelent beszámoló szerint a fegyveres első lövedéke egy hároméves kislányt talált el az Avraham Avinu lakónegyed játszóterén, majd a következő találat a tízhónapos kislány, Salhevet Pass fejét érte, aki azonnal meghalt. A harmadik golyó a kislány 24 éves édesapját sebesítette meg, őt helikopterrel szállították kórházba. A fiatal házaspárnak a kislány volt az első gyermeke. A csecsemő egyben a palesztin felkelés eddigi legfiatalabb áldozata. Emlékezetes, hogy az intifáda első hetében egy kilencéves palesztin kisfiú, Mohamad Al Dura vesztette életét a palesztin és izraeli fegyveresek kereszttüzében. A két tragédia között ugyanakkor különbség, hogy a csecsemőt a játszótéren érte a gyilkos golyó, míg a palesztin kisfiú máig tisztázatlan okok miatt került az egymásra tüzet nyitó katonák golyózáporába, továbbá, hogy míg a nemzetközi média heteken keresztül mutatta a palesztin kisfiú haláláról készült filmfelvételt, az izraeli csecsemő meggyilkolásáról többnyire néhány szavas rövidhírben számoltak be a hírcsatornák. Két nappal a hebroni gyilkosság után egy nyakig bezipzározott, fekete bőrdzsekit viselő arab férfi lépett oda beszélgetést kezdeményezve a Tel Avivtól 25 kilométerre, a palesztin autonómia határán fekvő Kalkija település egyik buszmegállójában várakozó diákokhoz. Mire a fiatalok válaszolhattak volna, a Hamasz terroristája működésbe hozta a testére erősített bombát, amely szögekkel volt megerősítve a minél nagyobb pusztítás érdekében. A robbanásban a merénylőn kívül két izraeli diák, a 14 éves Naftali Lanzkorn és a 15 éves Eliran Rosenberg-Zajjat halt meg. Egy túlélő társuk elmondta, hogy a füstfelhőn keresztül látta barátja félbevágott testét. A diákok egy közeli speciális iskola tanulói voltak, ahol tanulási és koncentrációs zavarokkal küzdő gyerekeket oktattak.
A merényletekért a Hamasz terrorszervezet vállalta a felelősséget, amely közleményben tudatta, hogy további hét „mártír” vár bevetésre. Jasszer Arafat az intifáda előtti gyakorlatával ellentétben egyik merénylet esetében sem nyilvánította együttérzését.