Hack Péter
Fordulat a belpolitikában

A tavasz beköszöntével nemcsak a természet mutatja a változás jeleit, hanem a politikai palettán is feltűnnek ezek a jelek. A közvélemény-kutatások legutóbbi adatai azt mutatják, hogy az MSZP hosszú ideig tartó fölényes vezetése után feléledni látszanak a Fidesz reményei arra, hogy 2002-ben ismét megnyerje az országgyűlési választásokat. A közvélemény-kutatók adataival egybecsengenek az általános választásokat megelőző utolsó időközi választás eredményei is. Az autóbalesetben elhunyt fideszes képviselő helyére a választók az özvegyét választották meg Ócsa polgármesterévé, s bár az országgyűlési választás érvénytelen volt, a legtöbb választó a jobboldal jelöltjét támogatta az MSZP-s jelölt előtt, harmadik helyen pedig több mint tizenhárom százalékos támogatással a MIÉP jelöltje végzett. Írásunkban az események mozgatórugóit próbáljuk meg feltárni, a két nagy párt helyzetét elemezve.

Szocialista sajtótájékoztató. A 90-es évek stílusában Fotó: Somorjai L.

A Fidesz megerősödő pozíciója a párt által az 1994-es választásokon elszenvedett súlyos kudarcot követően kialakított stratégiára vezethető vissza. Az akkor még fiatal demokraták felismerték, hogy az addig általuk is markánsan vállalt liberális értékek képviseletét nem tudják átvenni az SZDSZ-től. Tisztában voltak azzal is, hogy a nagyobbik liberális pártot balról előzni sem kedvük, sem lehetőségük nincs, ezért a katasztrofális választási vereséget szenvedett jobboldal vezető erejévé kívántak válni. Ezért a pozícióért először a kisgazdapárt indult harcba, és 1995-ben sikerült is megelőznie a közvélemény-kutatásokban az addig vezető MSZP-t. A kisgazdák pünkösdi királyságának Torgyán József 1996-os „féregirtós beszéde” vetett véget, hiszen a beszéd után rekordmértékben, mintegy tíz százalékkal zuhant a kisgazdák támogatottsága. A Fidesz kapva kapott az alkalmon, hogy eljátssza az integráló szerepet a politikai jobboldalon. Giczy György, a KDNP elnöke még tett néhány elkeseredett kísérletet arra, hogy megakadályozza a Fidesz előretörését, azonban őt és pártját sikerült az azóta fideszes országgyűlési mandátumokat szerzett volt kereszténydemokrata politikusok és a helyettes államtitkári ranggal jutalmazott Semjén Zsolt segítségével teljesen margóra szorítani.
Az MDF sem tudott sokáig ellenállni a Fidesz előretörésének, vezető politikusai szintén kegyelemkenyéren, a Fidesz által támogatott jelöltként csak egyéni választási körzetben tudtak mandátumot szerezni, a párt maga nem tudta átlépni az országgyűlésbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. Eredményes volt a Fidesz azon offenzívája is, amely az SZDSZ volt szavazóit célozta. Az SZDSZ 1994-es szavazóinak mintegy kétharmadát elveszítette, döntő többségük 1998-ban a Fideszre szavazott. 

A bázisépítő Fidesz

Országértékelés a Vigadóban. Médiaképes tálalás Fotó: Somorjai L

A Fidesz 1998-as választási sikerének az volt a kulcsa, hogy az MSZP vezetői nem ismerték fel a magyar választási rendszer sajátosságait. Ennek lényege, hogy a választást nem feltétlenül a legerősebb párt nyeri - hiszen 1998-ban is az MSZP kapta a pártlistára leadott szavazatok közül a legtöbbet -, hanem az a párt, amelyik a legtöbb egyéni körzetet szerzi meg. Horn Gyuláék figyelmét elkerülte, hogy hiába vezettek a választások napjáig a népszerűségi listákon, sőt hiába nyerték meg az első fordulót, míg a második fordulóra állva maradt szocialista jelöltek csak a meggyengült SZDSZ csekély számú szavazójának támogatására számíthattak, addig a Fidesz jelöltjei az MDF, a KDNP, a kisgazdapárt és a MIÉP szavazóinak támogatásával nyerték meg az egyéni körzetek többségét, ezáltal kormányalakító pozícióba juttatva pártjukat.
A választás óta eltelt időben a Fidesz tudatosan építette tovább politikai bázisát. Ennek az építkezésnek ideológiai célja, hogy valamennyi jobboldali párt szavazóinak másodlagos pártpreferenciája a Fidesz legyen. A Fidesz retorikájában egyszerre van jelen a külvilágnak szánt finom elhatárolódás a MIÉP-től és a teljes érzelmi és ideológiai azonosulás a szélsőjobboldallal. A kormány képviselőinek egyetlen rossz szava sem volt például a héten az egyik MIÉP-es képviselő rasszista kirohanásához, mint ahogy Selmeczi Gabriella fideszes képviselő által elmondott, a zámolyi romákat érintő azonnali kérdés is bármely MIÉP-es képviselő szájából is elhangozhatott volna. A Fidesz taktikájának lényege, hogy biztosan számíthasson a második fordulóban a szélsőjobboldali, raszszista szavazók támogatására. Ezt a célt mára elérték. Mint ahogyan elérték azt is, hogy a kisgazdapárt teljesen felmorzsolódott a koalíció két és fél éves működése alatt, és a jelenlegi helyzetben szinte reménytelennek tűnik, hogy a kisgazdák 2002-ben bejussanak a parlamentbe. Azok a jelenlegi és volt kisgazda képviselők, akik aktív segítséget nyújtanak pártjuk likvidálásában, természetesen számíthatnak arra, hogy - a KDNP szétverésében a Fidesznek segítséget nyújtó volt kereszténydemokratákhoz hasonlóan - részesedhetnek a Fidesz listás helyeiből.
Önmaga erős ideológiai pozicionálásán túl a Fidesz pragmatikus eszközökkel is erősíti politikai bázisát. Hatalomgyakorlásának egész technikája a párt bázisának építésére irányul. A minden korábbinál nagyobb pénzösszegeket centralizáló kormányzat a pályázatok elosztásában, az önkormányzatok támogatásában, az agrárium pénzügyi támogatásában, a vállalkozóknak juttatott megrendelések vagy közvetlenül nyújtott anyagi támogatások során minden esetben szemérmetlenül támogatja saját politikai klienseit. A Fidesz választási kampányát szervező Happy End Kft. sokmilliárdos megrendelésekhez jut. A Fidesznek segítséget nyújtó vállalkozó az elmúlt évtizedek egyik legdinamikusabban fejlődő cégét tudhatja magáénak, két és fél év alatt induló vállalkozásból sokmilliárdos cége lett. A Fidesz vezette önkormányzatok jelentős fejlesztéseket hajthatnak végre, miközben az ellenzéki önkormányzatok forrásait évente kurtítják meg.
Az ellenzék csapdába került, hiszen minél hangosabban hívja fel a figyelmet a Fidesz klientúraépítő politikájára, annál erőteljesebben veri be a köztudatba: „ha közpénzhez akarsz jutni, légy jóban a Fidesszel”, „ha azt akarod, hogy a településed minden létező jogcímen kapjon költségvetési támogatást, válassz fideszes polgármestert.” A hatalom ilyenfajta diszkriminációjának nyelvét jól értő kelet-európaiak alkalmazkodnak is a helyzethez.
A Fidesz legnagyobb sikere azonban az, hogy a politikai pártok közül a leghamarabb tudott alkalmazkodni a korszak változásaihoz. Ez az alkalmazkodás megjelent a kommunikációban. Míg a többi párt leragadt a 90-es évek elejének sokszereplős, sokféle üzenetet közvetítő hőskorszakánál, addig a Fidesz a „kevés üzenet sokszor elismételve” módszerét választva mondanivalóját sokkal hatékonyabban juttatja el a célközönséghez. Míg a pártok képtelenek elszakadni a Pálfy G.-Híradó által kialakított „beszélő fejes” sajtótájékoztatóktól (ahol komor emberek ülnek egy asztal mögött, és hosszan beszélnek), a Fidesz szinte nem is tart ilyen sajtótájékoztatókat, hanem kormányzati pozícióit is kihasználva médiaeseményeket produkál. Ezek az események sokkal emészthetőbbek a kereskedelmi hírcsatornák számára, amelyek egy-egy hírrel 50-90 másodpercig foglalkoznak, feltéve, hogy mutatni is tudnak valamit. Ezt a technikát a pártok többsége még nem tudta elsajátítani.

A szappanoperák világa

A Fidesz profitál a századfordulós korszellemből is. A rendszerváltás idejének pezsgő politikai élete elmúlt, a 90-es évek politikai fórumai, televíziós vitái a közvélemény érdeklődése mellett folytak. Sokan emlékeznek még a Kónya-Pető vitára, amely minden negatív felhangja ellenére is legalább politikai vita volt. Mára ugyan a korábbi két tévécsatorna helyett van öt országos csatorna, és az otthonokban elérhető magyar nyelvű adások száma közelít az egy tucathoz, politikai viták azonban szinte mutatóban sem maradtak. (Kivételt jelent az ATV-n sugározott Nap-TV, ahol olykor-olykor ütköztethetik a politikusok a nézeteiket, vagy az MTV Aktuális című műsora, amely azonban esélytelen a kereskedelmi adókon vele egy időben futó akciófilmekkel való versenyben.) 
Mára a politikai vita, a közügyek nyilvános megvitatásának igénye megszűnt. A dél-amerikai szappanoperák nyelvére le nem fordítható események nem tudnak a figyelem középpontjába kerülni. Jól bizonyítja ezt, hogy keveseknek tűnik fel például a Budapesti Értéktőzsde agóniája. Holott a tőzsde, mint tudjuk, a versenyalapú piacgazdaság egyik legfontosabb intézménye. Az USA-ban például a lakosságnak több mint hatvan százaléka részvénytulajdonos. Európában ez az arány sokkal alacsonyabb, de egyes felmérések szerint Magyarországon meglepően sokan, a lakosság 26 százaléka rendelkezik értékpapírokkal. Ennek persze csak egy része a részvénytulajdon, mégis bizonyosan állíthatjuk, hogy több százezer ember fektetett be részvényekbe az elmúlt évtizedben. Ezek a befektetések a tőzsde mostani állapotában csak jelentős veszteséggel vonhatók ki a tőzsdéről. A tőzsde válságát a tekintélyes angol lap, a Financial Times szerint nagymértékben gyorsította az Orbán-kormány populista politikája. Erről a témáról összehasonlíthatatlanul kevesebbet tudhatunk, mint arról, hogy ki, kinek és milyen trágárságot kiabált a legutóbbi kisgazda frakcióülésen. A kisgazdák hónapok óta tartó belviszálya jól lefordítható a szappanoperák nyelvére, a szereplők és az események fordulatai ébren tartják a sajtó érdeklődését, miközben az ország sorsát évtizedekre befolyásoló események a közvélemény előtt észrevétlenek maradnak.

Dugóhúzóban az MSZP

Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatási adatai a Fidesz lassú előretörése mellett az MSZP pozícióvesztését is mutatják. Az MSZP láthatóan nehezen tud megbirkózni az új kihívásokkal. Az 1990-es súlyos választási vereség után hamar talpra tudott állni a párt, és 1994-ben már abszolút többséget tudott szerezni, majd vezető pozícióját a pártlistára leadott szavazatokat tekintve 1998-ban is meg tudta tartani. Miután ismét ellenzékbe kerültek, még tudták növelni támogatásukat, azonban az előző év közepén elérték támogatásuk csúcsát, és az év végétől kezdődően az MSZP támogatásának lassú apadása következett be. Milyen okai lehetnek ennek a visszaesésnek, és milyen esélye van az MSZP-nek, hogy visszaszerezze előnyét?
A lehetséges okok közül két tényezőt kell kiemelni. Az egyik a személyi kérdések. A magyar sajtó rendkívül érzékeny a személyi típusú találgatásokra, illetve szereti a bonyolult és nehezen követhető belső politikai folyamatokat személyi ügyekre leegyszerűsíteni. Az a tény, hogy az MSZP látványosan nem tudta eddig belső személyi vitáját a közvélemény számára megnyugtatóan rendezni, nem kedvez a pártnak. A személyi ambíciójukat rendszeresen a párt érdekei mögé helyező Fidesz-politikusokkal szemben a közvélemény előtt a pártjuk vezetőit vagy politikáját nyíltan kritizáló szocialista politikusokat láthatunk. Amíg azonban a 90-es évek elején a közvélemény előtt az ilyen viták még a párt belső demokráciáját sugalló, pozitív fejleménynek tűnhettek, addig a mai közvélemény a párt válságának és megosztottságának jelét látja mindebben. A jelenlegi helyzetben két esélyes jelölt verseng a listavezetői helyért, a tavaly már versenybe szálló Németh Miklós, volt miniszterelnök, akit a Nagy Sándor, Jánosi György, Katona Béla nevével fémjelzett Szocialista Platform támogat, valamint a volt miniszterelnök-helyettes, a Horn-kormány utolsó pénzügyminisztere, Medgyessy Péter, akit két platform - a Kis Péter nevével azonosítható Baloldali Tömörülés és a többek között Vitányi Iván és Lendvai Ildikó által megszemélyesített Társulás a Szociáldemokrata Értékekért platform - is támogat.
Az elmúlt ősszel az SZDSZ-nek sikerült úgy lebonyolítani a pártelnökváltást, illetve az elnökségért vívott párharcot, hogy abból a párt profitált, mivel az addig meglehetősen érdektelen párt a közvélemény érdeklődésének középpontjába került. Kérdés, hogy az MSZP végre tudja-e ugyanígy hajtani ezt a manővert. Vagyis ki tud-e kerülni abból a dugóhúzóból, amibe a versengő személyes ambíciók belevitték a pártot?
Az MSZP visszaesését okozó másik fontos tényező, hogy a párt láthatóan nem tudott mit kezdeni a Fidesz ez év elején elkezdett „mosolyoffenzívájával”. Meglehetősen szerencsétlen volt, ahogy Szájer József Fidesz-frakcióvezető tárgyalási javaslatára reagáltak, különösen a tárgyalási meghívót követő fejlemények kezelése sikerült ellentmondásosan. Mint emlékezetes, a két nagy párt közötti tárgyalást szorgalmazó Szájer-nyilatkozatot követően Orbán Viktor is békülékeny gesztust tett, fogadta Horn Gyula volt miniszterelnököt. A találkozót követően Kövér László Hornt súlyosan sértő nyilatkozatot tett, amivel kapcsolatban az MSZP először azt követelte, hogy Orbán határolódjon el, majd amikor ez elmaradt, akkor Szájer elhatárolódásától tették függővé a tárgyalást, majd annak elmaradása ellenére is leültek tárgyalni. A két párt közötti együttműködésről megjelent találgatások a Fidesznek használtak, hiszen szavazatszerző offenzívájában az agresszív taktikával a szélsőjobboldalon a falig jutott, így vissza kellett fordulnia a közép felé, vagyis a magukat a politikai spektrum közepén elhelyező, bizonytalan szavazókat célozta meg. Ebben a körben az együttműködésre és kompromisszumokra képesnek mutatkozó Fidesz szimpátiát váltott ki, míg az MSZP kormányleváltó szándékában elbizonytalanított szavazók elpártoltak a szocialistáktól. 
Ebben a körben tovább növelte a bajt az MSZP néhány nehezen követhető akciója egyes kétharmados törvények ügyében. Miközben a párt többször kijelentette, hogy a Fidesz magatartása miatt nem fogja támogatni a kétharmados törvények elfogadását, ezen nyilatkozattal ellentétben néhány kétharmados törvényt mégis támogattak.
A politikai vonalvezetés kialakításán túl azonban a párt nyilvánosság előtti szereplése is radikális megújításra szorul. Valószínűleg tévednek azok, akik azt állítják, hogy a sikerhez jó programra van szükség. Az utóbbi évek politikai fejleményei a nemzetközi porondon is azt mutatták, hogy a jó programnál sokkalta fontosabb a jó kampány, a sikeres kommunikáció. A kormányt leváltani szándékozó pártoknak ezen a területen sokat kell javítaniuk teljesítményükön, hogy körülményes, bonyolult, régies nyelvezetüket a fiatalokat is megragadó, modern nyelvezettel váltsák fel. Figyelmeztető adatnak kell lennie, hogy a harminc év alatti választók között a Fidesz majdnem ötvenszázalékos népszerűségnek örvend. Ez a korosztály tinédzser korában élte át a rendszerváltást, számára az ideológiák, az értékek, a nézetek küzdelme mint a politika szépsége alig bír jelentőséggel. Az egyszerű, világos, frappáns, könynyen megjegyezhető szlogenek, a harminc másodperces klipek világa sokkal közelebb áll hozzájuk. Ennek - a szavazásra jogosultak között egyre nagyobb arányt jelentő - korosztálynak az elérése az igazán nagy kihívás, ami eldöntheti a 2002-es választás eredményét.