Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt, Szlazsánszky Ferenc
Nem katasztrofális, csak rossz
mondja a média állapotáról Bárdos András független újságíró

Vietnamhoz, Irakhoz és ezekhez az országokhoz képest sajtószabadság van Magyarországon, amúgy egyre távolodunk az ideális helyzettől. A helyzet nem katasztrofális, csak rossz - állítja Bárdos András újságíró, aki évekig egyik meghatározó személyisége volt a magyar politikai újságírásnak. Az ismert riporter lapunknak beszél a sok vitát kavaró „olajos ügyekről”, Nógrádi-nyilatkozatról, az évek óta vastagodó dossziékról és a titkosszolgálati érdekcsoportokról. Március 15-e, a sajtószabadság ünnepe kapcsán készített interjúban olyan állítások hangoznak el, mint hogy „nem sikerült felszámolni azokat a kapcsolatrendszereket, amelyek a politikai, gazdasági hatalom szereplői és az újságírók, szerkesztők között alakultak ki és alakulnak folyamatosan.” Valamint, hogy a permanens sajtóháborúnak az egyik oka, hogy „egy elit-csere zajlik. A Fidesz feltett szándéka, hogy bekerüljön az elitbe, és ott bebetonozza magát. Most próbálja kialakítani saját klientúráját, ami 1998 előtt még nagyon hiányos volt.”


Bárdos András. Lezárt akták Fotó: Vörös Sz.

- Néhány héttel ezelőtt azt állítottad egy írásodban, hogy a médiában nem történt meg a rendszerváltás. Eszerint sajtószabadság sincs?
- De van, sőt 1989-92-ig korlátlan sajtószabadság jellemezte Magyarországot, akkor csak leginkább anyagi gátak voltak. Azóta viszont távolodunk attól az állapottól, és ez a folyamat független attól, melyik párt van kormányon.
- Akkor mit értsünk azon, hogy nem történt meg a rendszerváltás?
- Azt, hogy nem sikerült felszámolni azokat a kapcsolatrendszereket, amelyek a politikai, gazdasági hatalom szereplői és az újságírók, szerkesztők között alakultak ki, és alakulnak folyamatosan.
- Hogyan kezdődött a „korlátlan sajtószabadságtól” való eltávolodás? 
- Az Antall-kormány bukása idején - amely véleményem szerint még Antall József halála előtt bekövetkezett - a radikálisabb nemzeti erők felismerték, hogy a sajtóban át kell rendezni a viszonyokat. Boross Péter miniszterelnök kijelentette, hogy egészséges, vidéki gyerekeket kell szerepeltetni a médiában. Ez kódolt mondat volt, mindenki érti, mit jelent. Ennek lett a következménye az Egyenleg-ügy, a rádiós elbocsátások. Mind rosszul sült el, de érdekes módon a politikusok nem tanultak belőle. Ugyanúgy megpróbáltak küzdeni a médiáért 97-98-ban: akkor az MSZP-nek nem sült el jól, bár nem ugyanazt tették, mint az előző kormány. És nem látom, hogy ebben a folyamatban a Fidesz-kormány alatt bármilyen pozitív változás történt volna.
- Fogalmazzunk konkrétabban! Arra utalsz, hogy a politikusok meghatározták a szerkesztők kinevezését is?
- Igen. Amikor a közszolgálati rádióban vagy televízióban ki akartak nevezni valakit főszerkesztőnek, végig kellett járni az összes pártot, és meg kellett kérdezni, mit szólnak hozzá. Nem tudom, most hogy van, de meglepne, ha nem így volna. Amikor arról volt szó, hogy itt vagy ott legyek főszerkesztő, állandóan azt hallottam, hogy jaj de nehéz, mert ez vagy az a politikus nem akarja. Kit érdekel? És ami még furcsább, hogy a politikusok nem is törekedtek annyira a médiába, mint amennyire az újságírók, szerkesztők félelemből vagy nem tudom, mi miatt, kikérték a véleményüket.
- A fiatalok is?
- Igen.
- Miért?
- Úgy látom, az a magyar sajtó legsúlyosabb problémája, hogy nagyon sok poszton nem újságírók állnak, nem olyan emberek, akik újságíró-szemmel nézik a világot. Egy újságíró azt mondja: nekem hiteles, érdekes tévéműsort vagy újságot kell készítenem. Ma viszont politikusként gondolkodó emberek vannak fontos pozíciókban, és olyan kérdéseket tesznek fel, hogy „jó-e a jövőnk szempontjából, az ország szempontjából ennek vagy annak a hírnek a közlése”. Ez persze bonyolult dolog, nyilván minden embernek fel kell tennie a kérdést, hogy mi jó, mi rossz a hazájának, de egy újságíró mégsem hagyatkozhat erre. Neki azt kell megítélnie, hogy az adott történés hírértékű-e, vagy nem. Ha az: közölni kell.
- Szerinted van független újság vagy független rádió, tévé Magyarországon? Szentmihályi Szabó Péter - MIÉP-es médiakurátor - mondta egy sajtóbeszélgetésen, hogy ha valaki azt állítja, hogy van független újság, az hazudik, vagy hülye, vagy mind a kettő.
- Én független újságíró vagyok. Sok mindent állítottak már rólam: voltam már MSZP-s, SZDSZ-es, amikor az RTL-hez kerültem, hirtelen fideszes lettem, voltam már orosz maffia-tag, ukrán maffia-tag, sőt még a Prisztás embere is. Mindent mondtak már rám, de nyugodt szívvel tudom vállalni, hogy független ember vagyok.
- A média szempontjából látsz különbséget a 94-98 közti időszak és a jelenlegi között? 
- Nem látok lényeges különbséget. 
- Nekem úgy tűnik, hogy a „dossziézás” a legutóbbi kormányváltás óta kezdődött el. A szemünk előtt zajlik egy permanens sajtóháború, amelyben a leghatásosabb fegyver, hogy ki tud a másikról több dehonesztáló, terhelő adatot szerezni.
- E tekintetben valóban látom a változást. Szerintem 94-98 között ezek a dossziék ugyanígy megvoltak, de fiókokban, páncélszekrényekbe zárva feküdtek. A politikusok csak fenyegették egymást a sajtóval, de nem „nyíratták” ki egymást. A mutyizás, az üzletelés a nyilvánosság kizárásával folyt.
- Akkoriban miért nem tartottad ezeket az ügyeket „hírértékűnek”?
- Tedd fel ezt a kérdést úgy, hogy tudjak rá válaszolni.
- Például tudomást szereztél egy zsarolásos ügyletről, és…
- Nem, nem, ezt ne így képzeld el. Épp azt mondom, hogy ezek nem nyilvánosak voltak. Döntések születtek, amiket nem értettünk. Például miért született a médiatörvény az akkori ellenzék ilyen szintű bevonásával? 


Szerintem 94 és 98 között ezek a dossziék ugyanígy megvoltak, de fiókokban, páncélszekrényekbe zárva feküdtek Fotó: V. Sz.

- Nyilván egy „nagyvonalú gesztus” volt az akkori ellenzéknek.
- Nevezzük gesztusnak, ha ti úgy ismeritek a politikusokat, hogy önzetlen gesztusokat tesznek egymásnak. Én nem úgy ismerem őket. Ez egy paktum volt, nem tudjuk miért köttetett, viszont a médiatörvény következtében nincs független elektronikus orgánum Magyarországon, mert a pártokból összeállított ORTT-től függenek, sőt ennek vannak kiszolgáltatva teljes mértékig. A médiatörvény következtében rá vannak kényszerítve arra, hogy egyezkedjenek a pártokkal. 
- Mivel kényszerítik őket? 
- A kommunizmus úgy volt kitalálva, hogy ne lehessen betartani a törvényeit. Nem is tartotta be senki, és onnantól kezdve mindenki törvénysértő volt, vagyis zsarolható, és ez volt a lényeg. Nagyjából a médiatörvény is olyan feltételeket teremt, amelyek között nem életképesek a médiumok.
- Például? 
- Például folyamatosan lehet revolverezni egy televíziót azzal, hogy „azt ígértétek, ennyi és ennyi kulturális műsor lesz”, miközben nem kell négymillió embernek kulturális magazint adni, mert nem akarják nézni.
- Azt állítod, a médiatörvényt tudatosan alkották ilyennek? 
- Persze, hisz politikusok készítették. A szakemberek akkor is megmondták, hogy ez a médiatörvény az első betűtől az utolsóig rossz. Egyetlen érdeme, hogy legalább van, és ez alapján lehet frekvenciát osztani.
- Úgy értettem a tudatosságot, hogy a kommunista törvények analógiájára ne tudják betartani, és lehessen zsarolni általa?
- Akár ezen a módon is. 
- Visszatérve az eredeti csapásirányhoz, ott tartottunk, hogy 94-98 között még a nyilvánosság kizárásával zajlottak a meccsek…
- Igen, és nagyjából az olajügyek megjelenésével, tehát 1999 őszétől kezdődött el ez a belháború. Hogy milyen indítékai voltak? Sokan azt mondják, politikai: Fidesz kontra Kisgazdapárt, illetve MSZP-s üzletemberek kontra fideszes klientúra. Szerintem gazdasági okai voltak. Úgy látom, pártok fölötti vagy pártoktól független gazdasági érdekszövetségek bomlottak fel az elmúlt években, és gyilkolják halomra egymást, olykor a szó szoros értelmében. 
- Beavatnál részletekbe? Nekünk nem szoktak dokumentumokat lerakni a portára…
- Amikor hírigazgató voltam fél évig az RTL-ben, két ember az én postámat csomagolta ki. 
- Annyi feljelentő levél érkezett? 
- Igen. Több olyan dokumentum, ami az elmúlt fél évben látott napvilágot, már korábban ott volt a szekrényünkben, van, ami több mint egy éve.
- Nyilván tudtad, hogy ezeket azért juttatják el hozzátok, mert a feladónak az az érdeke, hogy a küldemény nyilvánosságra kerüljön, és befeketítsen valakit. Ilyenkor mi zajlott le benned?
- Ilyenkor szinte reménytelen helyzetben van az újságíró. Ugyanis ha egy hír közérdekű és igaz, közölnie kell, függetlenül attól, honnan kapta az információt. És ezt sokszor meg is tettem. Sokszor voltam üzenőfüzet. A tanító néni beírt apukámnak.
- Ez zavart? 
- Megalázó volt. Tönkretette a mindennapjaimat.
- Miért? Hiszen ahogy mondtad, a médiának az a dolga, hogy közvetítse a híreket. Itt csak az volt a különbség, hogy nem te szerezted a híreket, hanem valaki adta, de ettől még a feladat be lett töltve. 
- Elmondom, miért. X érdekcsoport eljuttat hozzád egy dokumentumot Y érdekcsoportról. Két hír van, az egyik az, amit a dokumentum tartalmaz, a másik az, hogy X érdekcsoport juttatta el hozzád a dokumentumot. Ezt a második hírt a néző, az olvasó sosem hallja, sosem olvassa, pedig ez is hír.
Gondolj az olajos Nógrádi-ügyre. Amikor a nyakamba sózták - amit nem bántam meg -, annyit tehettem, hogy kiszedtem belőle, hogy őt küldték. Nem önállóan, hanem előre meghatározott célból, forgatókönyv alapján tevékenykedett. Ezt nekem mondta először. Ennyit tehettem, nem többet.
- Legutóbb a Népszava kezdett kampányba: ők hozták nyilvánosságra a Torgyán Attilát meglehetősen negatív színben feltüntető kazettát…
- Nyilván mentek az utcán, és egyszer csak megtalálták…
- Tudomásom szerint dilemmában is voltak, hiszen a közlés elhagyása mellett morális okok szóltak: tudták, hogy a cél Torgyán József lejáratása. Mégis közölték, és utána tizenötezerrel megnövekedett a példányszámuk, sőt ötezren látogattak a honlapjukra. Kénytelenek voltak a közlésre, szólt a magyarázat, mert ha nem ők, lehozta volna más a sztorit.
- Egyetértek, kénytelenek voltak. Én is kénytelen voltam Nógrádi Zsolttal beszélgetni.
- A hírekből szinte alig derül ki egy-egy döntés háttere, az események fő mozgatórúgói. Miért nem működik igazi tényfeltárás a magyar sajtóban?
- Mondok egy példát. Tavaly az árvíz közben kiálltak a politikusok, és azt mondták: nekiállunk, és „kilencezer-hatszáz billió mérföld” gátat építünk fel… Az RTL stábjával akkor megkerestünk több szakembert, akik azt mondták: „Egy centi gátat ne építsenek, már így is tíz méterrel a falu fölött folyik el a víz. Inkább vízgyűjtőt építsenek.” Kommunikációs szempontból jobb volt a gát, ezért építettek néhány kilométer gátat és ez lett az eredménye. Ezt vagy az ilyen ügyeket megírni, bebizonyítani munkát és bátorságot igénylő feladat: hetekig kellene dolgozni egy-egy anyagon, alaposan utánajárni, és ezek után lesz belőle egy rövid riport. Miért vállalná ezt egy újságíró, hiszen csak baj van vele, a politikusok őrjöngenének. Így viszont kevesebb munkával több pénzt lehet keresni, és ki ítélné el ezért az újságírót, aki ráadásul így nem is bukik bele az ügybe. 
- Tehát azt mondod, az egész rendszer felemás, politikától, gazdaságtól sakkban tartott, manipulált, ellentmondásos. Miért ne lehetne tiszta vizet önteni a pohárba?
- Figyelj ide. Mész a Király utcán. Befordulsz a Szív utcára, és irtózatosan pofon vágnak. Másnap megint mész a Király utcán, Szív utca, puff. Akkor legközelebb a Rottenbiller utca felé fordulok, nem?
- Szerinted a kereskedelmi tévék a politikai paletta melyik oldalán állnak?
- A pénz oldalán. Nyilván megkötik az alkukat azokkal, akikkel kell. Tisztességesen vagy kevésbé tisztességesen, és próbálnak pénzt keresni. Semmiféle politikai elhivatottságot nem látok egyik kereskedelmi televízióban sem. Egyébként a legnagyobb energiabefektetéssel is csak minimális eredményt lehetne elérni ezekben a televíziókban. Úgy meg lehet félemlíteni, hogy ne másszon bele nagyon kényes ügyekbe, de az, hogy egy pártnak teljes mértékben a szócsövévé váljon, az kizárt.
- Alkukról beszéltél. Hogyan képzeljünk el egy ilyen alkut?
- Tudom, szívesen vennétek, de nem fogok válaszolni, mert azonnal beperelnek. Ismerek ilyen alkukat, viszont bizonyítani nem tudom. Ezt nyugodtan leírhatjátok.
- Igaznak tartod-e, hogy kialakult egy új arisztokrácia, a gazdaság, a politika és a média szereplőiből, akik tulajdonképpen egymásra vannak utalva, egymástól függnek és gyakorlatilag egymás érdekeit is védelmezik?
- Ez így van, de hozzáteszem a „tagság” nem állandó, most is egy elitcsere zajlik. A Fidesz feltett szándéka, hogy bekerüljön az elitbe, és ott bebetonozza magát. Most próbálja kialakítani saját klientúráját, ami 1998 előtt még nagyon hiányos volt. Ebből nagyon sok csata adódott. 
- Hogyan tudna megjavulni ez a magyar rendszer? Március 15-én mindenki a sajtószabadságot méltatja, a te szavaidból azonban úgy tűnik, a helyzet mégsem ilyen jó. 
- Nem tudok rá válaszolni. Nem mintha ezt a kérdést nem tettem volna fel ezerszer, még úgy is, hogy mit kéne nekem tennem, hogy a helyzet valamelyest javuljon. A helyzet ugyanis nem katasztrofális, csak rossz. Vietnamhoz, Irakhoz és ezekhez hasonló országokhoz képest sajtószabadság van nálunk. 
- Hogyan fogsz hosszú távon dolgozni, hiszen ez a közeg adott, és nincs semmi oka, hogy megváltozzon? 
- Hosszú távon nem fogok politikai újságíróként dolgozni. Nagyon-nagyon sokáig nem, ezt eldöntöttem. Régi Egyenleges kollégáim elhelyezkedtek a szórakoztatóiparban. Revütáncosok. Magam is az leszek. Kánkánt járunk, ez kell, ezt fizetik meg.
- Milyen hangulat uralkodik a szakmában?
- Én évekig éltem úgy, hogy ha valami fontosat akartam mondani a kollégámnak, akkor kimentünk az utcára… 
- A rendszerváltás előtt?
- Nem, nem, most, az elmúlt években. Mindmáig nem tudom némely kollégámról, hogy az RTL Klubnak dolgozott, vagy valaki másnak. A rendszerváltás előtt csak egy szervezet volt, egy ügynökhálózat. Ma annyival komplikáltabb a helyzet, hogy sok titkosszolgálat van, magánjellegűek is, amelyek gazdasági érdekcsoportokhoz kötődnek. Ez egy annyira sötét terület, hogy tudni sem akarok róla.
- Ezt leírhatjuk?
- Előtte küldjétek el, megmutatom az ügyvédemnek… 
- A paranoia a szakmával jár?
- Ez kelet-európai paranoia. Tudjátok milyen az? Azt hiszed, hogy üldöznek, és tényleg.
- Ilyen körülmények között hogy tudsz boldogulni?
- Van egy sajátos képességem. Hazamegyek a munkából, és vége. Nem jut eszembe. Ez szerencsés adottság.

Bárdos András újságíró az ELTE BTK magyar-történelem szakát és a Bálint György Újságíró Iskolát végezte el. 1988 és 1991 között a Magyar Rádió szórakoztató és sport főosztályának munkatársa, 1991- től 1998-ig az MTV munkatársa, ahol többek között az Objektív szerkesztő-riportere, illetve 1995-1998 között a Nap-kelte műsorvezetője. A híres Horn-Orbán vita vezetője. 1998-tól 2000-ig az RTL Klub egyik meghatározó „arca”, az Akták főszerkesztője, és mintegy fél évig a televízió hírigazgatója.