Király Sándor
2001: a Fordulat éve

Henry Ford fia, Edsel, aki 1919-től a Ford Motor Company elnöke volt, felismerte, hogy az autó nem csupán megbízható és nagy teljesítményű jármű kell, hogy legyen, hanem iparművészeti alkotás is. Talán ez motiválta a Ford hazai képviseletét, hogy az új Mondeo bemutatását az Iparművészeti Múzeumban rendezze meg.

Virtuális iparművészet Fotó: Ford media

Amikor tavaly a 21 ország szakújságíróiból álló zsűri megválasztotta a 2001. év autóját, az új Ford Mondeo épp hogy lecsúszott a dobogó legfelső fokáról. Ennek ellenére a Ford európai vezérkara nagy reményeket fűz felső középkategóriás újdonságához, amely - a Focus és a Transit mellett - dinamikus szereplő lehet az eladási statisztikák növekményében. Az új Mondeo valamennyi alkatrészét a legapróbb részletekig kizárólag számítógépen alkották meg, rajztáblát egyáltalán nem használtak. „Azelőtt soha nem értünk el ilyen minőséget a tervezési stádiumban” - mondta a Mondeo-program főmérnöke, Paul Mascarenas. „Az első prototípuson egyáltalán nem volt szükség változtatásra, egyszerűen kivittük a próbapályára és megdöbbentően jól ment.” Formavilága határozott, jó első benyomást kelt, elegánsan klasszikus arculatú, amely megfelel a feltűnést kerülni akaró, ugyanakkor elsőrangú minőséget igénylő vásárlók ízlésének. A karosszéria-csavarodási szilárdság 60 százalékkal jobb az elődmodellnél, ezért a precízen illesztett karosszéria-elemek minden eddiginél kisebb illesztési hézagot kaptak. A beltér dizájnja és az ott alkalmazott anyagok alapos ergonómiai tanulmányok eredményei, azt is beleértve például, hogy milyen érzés működtetni az egyes kapcsolókat. Az utastérben jó minőségű puha műanyagok és kellemes tapintású kárpitfelületek váltogatják egymást, a Fordnál tudják, hogy kell úgy kialakítani egy belteret, hogy abban szívesen utazzanak az emberek. Az indítókulccsal nyitható gépháztető alatt egy 2000 bar nyomású előzetes befecskendezőrendszerű Bosch-adagoló táplálja a 115 lóerős 4 hengeres 16 szelepes „Duratorq” dízelmotort, amely első benyomásra nem tűnik rosszabbnak a common-rail rendszerű motoroknál. A fogyasztás kicsi - városban 8,2, országúton 4,6 l/100 km, és tekintélyes a forgatónyomaték (1900/percnél - 280 Nm). A variálható beömlésű turbófeltöltő segítségével rövid időre még ez a nyomaték is megnövelhető mintegy 10 százalékkal, ami jól jöhet bizonyos forgalmi szituációkban. A majd másfél tonna önsúlyú autó rendkívül fürge mozgású, 100 km/órára 10,6 másodperc alatt gyorsul fel. A rendkívüli nyomatékra jellemző, hogy IV. sebességfokozatban 50-100 km/órára való gyorsításkor még a 2,5 literes 170 lóerős benzines csúcsváltozatra is ráver 2,2 másodpercet. A dízel erőforrás kis súrlódású, kopásálló alkatrészei a motor élettartamának végéig nem kívánnak karbantartást, például a kétsoros vezérműlánc tartósságát 500 ezer kilométerre méretezték. A kifinomult és csendes futás nagymértékben hozzájárul a Mondeo utazási kényelméhez. A hirtelen kormánymozdulatokra „kezes bárányként” engedelmeskedő futómű hétköznapi autózás során kitörési hajlam nélkül reagál - ennek megfelelően „vasárnapi autósoknak” szinte lehetetlen megfaroltatni ezt az autót. A négy darab nagy hőállóságú - blokkolásgátlóval és elektromos fékerőelosztóval felvértezett - szürke öntvény tárcsafék magabiztosan emészti fel a mozgási energiát, a Mondeo 100 km/órás sebességről a 38. (!) méternél az aszfalthoz tapad. A határozottan a konkurencia alá árazott Mondeo DI hosszú távú megbízhatóságot ígér, kellőképpen igazolva a mai, jól tájékozott és kritikus vásárló szemében az 5,8 millió forintos beruházás helyességét.