Csereklyei Márta
A kiábrándultság kórja

„A depresszió korában élünk” - állította James Healy professzor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) február végi konferenciáján, amelynek fő témái között a depresszió és a fiatalkori alkohol-, illetve kábítószer-fogyasztás problémái is napirendre kerültek. A depresszióban szenvedők száma az elmúlt negyven év során mintegy ezerszeresére nőtt - napjainkban öt ember közül négynek az életére valamilyen formában hatással van a betegség. Jóllehet, a depresszió számos esetben képes évekig is észrevétlen maradni, szakemberek szerint minden más betegségnél nagyobb mértékben szedi áldozatait. A konferencia résztvevői szerint egy másik, nagy gondot okozó probléma - amely különösen a fiatalokra nézve ártalmas - az alkoholfogyasztás. 

Fiatalkori kísértések. A gondtalanság is kiválthatja a depreszsziót Fotó: Reuters

Sok millió ember számára elképzelhetetlen az élet antidepresszáns tabletták nélkül. A köznyelv által jobbára csak „boldogságpirulák” néven ismert csodaszerekre a szakemberek szerint a nőknek kétszer olyan nagy szüksége lehet, mint a férfiaknak, jóllehet a betegségből fakadó öngyilkosság a fiatal férfiak esetében a leggyakoribb. David Baldwin, a southhamptoni egyetem előadója szerint viszont a férfiak sem kevésbé hajlamosak a depresszióra a gyengébb nem képviselőinél, ám egyrészt sokkal nehezebben vallják be, másrészt pedig az alkoholba menekülve próbálnak enyhíteni a tüneteken.
Az elmúlt negyven év során mintegy ezerszeresére nőtt a depresszióban szenvedők száma, amit a kutatók részben az egyre eszeveszettebb tempót diktáló társadalmak által okozott elviselhetetlen mentális nyomásnak tulajdonítanak. A kór nem válogatós: a jóléti állapottól függetlenül mindenütt jelen van, ám mértéke mégis a nagyobb jövedelemkülönbségekkel rendelkező országokban súlyosabb. A depresszió bármely válfajában szenvedők esetében hat ember közül egy megkísérel öngyilkosságot elkövetni. 
A magyarországi helyzet sajnos egyáltalán nem marad le a világátlagtól. Míg egy 1988-as felmérés szerint a megkérdezetteknek pusztán 2,9 százaléka panaszkodott súlyos depressziós tünetekről, az arány 1995-re már 7,1 százalékra növekedett. Hazánkban ez a betegség főleg az idősek körében fordul elő nagy gyakorisággal, amiről a magas öngyilkossági statisztikák is árulkodnak: a rendszerváltás után a hatvan év feletti lakosság körében majdnem kétszeresére nőtt az öngyilkosok száma. Az Ifjúsági Adattár adatai alapján 1995-ben a depresszió által leginkább sújtott csoportokba az alacsony iskolázottságúak és a munkanélküliek, ez utóbbin belül pedig a diplomás munkanélküliek tartoztak. 
Európában a 15-25 évesek körében bekövetkező halálesetek 15 százaléka öngyilkosság eredménye - a depresszió miatt naponta minimum két fiatal vet véget önkezével az életének. Angliában és Walesben 1985 óta például 172 százalékkal nőtt a fiatalkori öngyilkosságok száma: éves átlagban mintegy 19 ezer esetről történik jelentés. A tavalyi év során Nagy-Britannia orvosi rendelőit több mint kétmillió gyermek kereste fel érzelmi vagy pszichológiai problémával. A tinédzserkori depresszió leggyakoribb okai között a szülők válása, illetve valamelyik szülő elvesztése szerepel. Az előbbi kétszeresen is rossz, hiszen a szülők gondját látva a gyermek fél előhozakodni saját szorongásaival. Sok szülő egyébként is értetlenül áll csemetéje problémái előtt: sok esetben úgy vélik, aggodalomra semmi ok sem lehet, a gyerek mindent megkap - legalábbis, ami pénzen megvehető -, van saját számítógépe, mobiltelefonja, saját televíziója, és még a számlákat sem neki kell kifizetnie. Mások egészen egyszerűen a tinédzserkori változások szükségszerű velejárójának tekintik a depresszió tüneteit. 
A depresszió a felnőttek esetében is szeret inkognitóban maradni: a tőle szenvedők hatvan százaléka az elutasítástól való félelem miatt nem meri bevallani betegségét főnökének és kollégáinak. A múlt század elejéig-közepéig a betegség még egyfajta megbélyegzettséget jelentett: akiről kiderült, egyszerűen elmegyógyintézetbe dugták. Az újabbnál újabb antidepreszszánsok megjelenésével azonban sok ember számára lehetővé vált a társadalom megvetésével egyenlőt jelentő intézetek elhagyása. Az akkor rendelkezésre álló gyógyszerek segítségével a depressziós betegeket tünetmentessé lehetett tenni, a kór végleges kiirtása azonban lehetetlen volt. Ami pár évtizede még szégyenfoltnak számított, némely társadalomban a huszadik század utolsó évtizedeire divattá vált - napjaink Amerikájában például szinte minden embernek saját pszichiátere van, akivel esetenként több időt tölt, mint házastársával. 
A betegség a pusztítás okozta károkon túl rendkívül költséges is az egyének és a társadalom számára. Nagy-Britanniában például évente nyolcmilliárd fontba (mintegy 3400 milliárd forintba) kerül. Jó hír azonban, hogy kezdeti fázisában némi energiával még jelentős sikerrel kezelhető. Az Észak-Karolinai Durham Orvosi Központ kutatói szerint heti háromszori tornatermi edzés legalább olyan hatásos, mint a legjobb orvosság, és minimum hat hónapra biztosítja, hogy a betegség nem jelentkezik újra. Az enyhébb depresszió kezelésére a legjobb ellenszer egy-két tornagyakorlat, vagy az úszás.
A depresszióhoz hasonló mértékű pusztítást végez az alkohol is, ami különösen a fiatalok körében veszélyes. A WHO február végi konferenciája erre a problémára hívta fel a szakértők és a közvélemény figyelmét. Kelet-Európa egyes részein a fiatalkori halálesetek egyharmada az alkoholnak tudható be, és az itteni helyzet csak egyre siralmasabbá válik, jóllehet a fiatalkori alkoholfogyasztás mezőnyét egyelőre Írország, majd Dánia és Finnország vezeti. „Gyermekeink olyan környezetben nőnek fel, amely az alkoholfogyasztást mint kívánatos dolgot tünteti fel, a szeszipar pedig őket célozza meg reklámjaival” - nyilatkozta Dr. Gro Brundtland, a WHO főigazgatója.
A szervezet múlt heti találkozóján részben a médiareklámokat tette felelőssé. Marc Danzon, a WHO európai regionális igazgatója szerint „a nyilvánosságnak tisztában kellene lennie azzal, mi az alkohol. Az alkohol nem egészen az, amit a reklámozók, a szeszipari cégek és néha a média is közvetít: nem élvezetet, és nem valami mókát, hanem halált is jelent. Számtalan fiatal halálát.”
A WHO 1999-ben elvégzett felmérése azt mutatja, hogy a brit gyerekek húsz százaléka már tizenhárom éves korában napi rendszerességgel dohányzik, 91 százalékuk pedig a felmérés időpontját megelőző egy év során rendszeresen fogyasztott alkoholt. A kábítószer-fogyasztás miatt évente ezerkétszáz fiatal veszti életét Nagy-Britanniában, az alkoholfogyasztás 35 ezer fiatal idő előtti halálát követeli, a dohányzás miatt pedig 120 ezren halnak meg. 
A felmérés szerint egy kis odafigyeléssel a szülők nagymértékben tudnának segíteni a helyzeten. Kimutatták ugyanis, hogy Nagy-Britanniában, ahol a szülőknek alig a fele tudja, hol tölti gyermeke a hétvégét, jóval gyászosabbak az adatok, mint például Franciaországban, ahol a szülőknek több mint a kétharmada figyelemmel kíséri gyermeke hétvégi hollétét.