Kizöldül a Kilimandzsáró

Egy, a napokban nyilvánosságra hozott ENSZ-jelentés szerint a közeljövőben nemcsak a jéghegyek olvadnak majd el, hanem számtalan állatfaj és növényfajta pusztul ki, óriási termőföldek válnak pusztasággá, és visszafordíthatatlanul megindul tucatnyi sziget, illetve korallzátony zsugorodása. Az East Anglia University professzora, Martin Parry úgy véli, az egyre gyorsuló globalizációs folyamatoknak köszönhetően a globális felmelegedés problémáit nem lehet többé lokális kérdésként kezelni: egy ország nyomorúságai a többire éppannyira hatással vannak. A Friends of the Earth (A Föld barátai) elnevezésű szervezet egyik aktivistája szerint az ENSZ-jelentés „azt mutatja, hogy az éghajlati változás általában véve az egész Föld, de különösen a legszegényebb országok számára jelent katasztrófát”.
Elképzelhetetlen mértékű szárazságok, éhségek, áradások - ilyen és ehhez hasonló számtalan új kihívás nehezíti majd meg a Földön élő emberiség sorsát az elkövetkezendő alig száz éven belül, állítja az ENSZ éghajlati változásokról szóló mintegy ezer oldalas jelentése, melyet hétszáz tudós közreműködésével, az elmúlt tíz év kutatásai eredményeként jelentettek meg a héten Genfben. 

Csereklyei Márta

Az 5985 méter magas Kilimandzsáró Tanzániában. Megszűnik a hóhatár Fotó: Reuters

A jelentés szerint emberek milliárdjai gyötrődnek majd a szárazság okozta szomjúságtól, s ennek következtében a szárazság sújtotta területekről óriási népvándorlások indulnak meg a fejlettebb városi vidékek felé. „Az éghajlati változások hatásait elsősorban várhatóan a fejlődő országok tapasztalják majd, legalábbis ami a halálos áldozatok számát, illetve a gazdaságra gyakorolt hatását illeti. Az előre jelzett éghajlati változásokat szárazsággal és a városok levegőjének egyre szennyezettebbé válásával súlyosbított hőhullámok kísérik majd, aminek következtében megnövekedik a hőségben és az ahhoz kapcsolódó betegségekben elhalálozók száma.” 
A Friends of the Earth nevű szervezet előrejelzése szerint a mostani évszázad során a hőmérséklet mintegy 1,4-5,5 Celsius-fokkal, a tengerek szintje pedig legalább 9, de lehet, hogy 88 centiméterrel fog emelkedni. Az ENSZ-riport előrejelzései alapján az előttünk álló huszonöt évben a világ lakói közül 5,4 milliárd ember lakhelye válik majd olyan hellyé, ahol vízhiány van - napjainkban a vízhiánnyal küszködők száma „még csak” mintegy 1,7 milliárd. Az emberi szervezet rendkívül rosszul reagál az éghajlati változásokra, különösen a városi területeken, illetve ott, ahol elmaradott higiéniás feltételek között élnek az emberek. Ezt a helyzetet azonban csak rontja az, hogy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése miatt bolygónkon 45 százalékról 60 százalékra növekedhet a malária által fenyegetett lakosság aránya. A malárián túl számos más betegség - mint például a szalmonella vagy a kolera - felgyorsult terjedése fenyeget. 
A klímaváltozás átkos hatásai alól a gazdaság sem mentes: a múlt század utolsó évtizedében az ebből fakadó károk meghaladták a negyvenmilliárd dollárt. (Pusztán összehasonlításként: az ötvenes években a károk még csak négymilliárd dollárra rúgtak.) 
A globális éghajlatváltozás következményeinek a megfelelő pénzügyi feltételek hiányában leginkább az afrikai kontinens van kiszolgáltatva, amit csak tovább tetőz a súlyos szegénység. A tudósok tizenkilenc országot jelöltek meg a Földön, amelyeket leginkább sújt az ivóvíz problémája - ezek legtöbbje Afrikában található. Az olajtermelő országoktól eltekintve az afrikai államok zömének elsődleges bevételi forrása a mezőgazdaság, amely a szub-szaharai vidékeken az össznemzeti termék 20-30 százalékát teszi ki. A gazdálkodás hatékonysága azonban szinte kizárólag az esős évszaktól függ, ami azt jelenti, hogy a globális felmelegedés miatti szárazságok beláthatatlan következményeket okozhatnak: az elmúlt évtizedekben elsősorban Etiópiát sújtó hihetetlen mértékű éhínség Afrika legtávolabbi sarkaiba is átterjeszkedhet. Az áradások, a szárazság miatt a lakosság számos területről a városokba lesz kénytelen vándorolni, ahol a rendelkezésre álló infrastruktúra a már ott élők igényeit sem képes kielégíteni. Az Afrika másik fontos bevételi forrását jelentő turizmus ugyancsak kiszolgáltatott az éghajlati változásoknak, hiszen azok súlyosan károsíthatják az idegenforgalom alapját jelentő vadállományt, természeti kincseket vagy parti üdülőhelyeket. 
Az európai kontinensen az egyik elsődleges probléma szintén a víz kérdése. Az egyre melegedő nyarak miatt megnövekedik a vízigény. Az Alpok gleccsereinek 95 százaléka teljesen eltűnhet 2100-ra - ami nemcsak a vízkészletet, hanem a turizmust is negatívan befolyásolhatja. A melegedés miatt megnő az energiaigény is - nyáron például többet kell majd hűtenünk. A hőséggel kapcsolatos betegségek terjedését a városi levegő egyre inkább romló minősége súlyosbítja. A magyarországi szakemberek szerint a globális felmelegedés kártékony hatásai elsősorban a Balaton vizének drasztikus csökkenésében, illetve az Alföld kiszáradásában mutatkoznak majd meg. 
Észak-Amerikában az elkövetkezendő száz év során a mintegy ötven centiméterrel emelkedő tengerszint akár 19 ezer négyzetkilométernyi partvidéki területet is eláraszthat. 
A Föld lakosságának mintegy fele partmenti övezetekben él - jóllehet a helyzet országonként nagyobb eltéréseket mutathat. A parti lakosság száma ráadásul számos országban a népesség-növekedési rátánál jóval nagyobb mértékben gyarapodik. A tengerszint emelkedése jelenleg mintegy 46 millió embert fenyeget évente - a partmenti nagyvárosok esetében a vízszint emelkedése az infrastruktúrában is komoly károkat okozhat. A hőmérséklet-emelkedés miatt Banglades-t teljesen eláraszthatja a tenger, de Lengyelországnak vagy Egyiptomnak is ugyanezzel a problémával kell szembenéznie. 
Amerikai tudósok egy csoportja évek óta vizsgálja a trópusi övezet hegységeinek csúcsait borító hótakarót. Lonnie Thompson, az Ohiói Egyetem geológusa úgy véli, ha továbbra is ilyen ütemben tart az olvadás, az afrikai Kilimandzsáró hegy hava „2010-2020-ra teljesen eltűnik. És ez csak egy meglehetősen óvatos becslés”. Dr. Thompson szerint a trópusi övben található hegyek „a trópusok éghajlatában végbemenő változásokra reagálnak, illetve óriási változásokat jeleznek előre”. Az elmúlt tizenkét év során a Kilimandzsárót fedő hó egyharmada tűnt el. A perui Qelccaya hegy jégsapkája 1963 óta egyötödével zsugorodott, s évszázadok óta most első ízben a puszta talaj is látható a csúcsán. Örökre eltűnhet az Alpok és a Himalája hótakarója is - ez utóbbi veszélybe sodorja egész India vízellátását. „Régóta hangsúlyozzuk, hogy a globális felmelegedés első jeleit a trópusok magas hegységeinek érzékeny jégtakaróján lehet majd látni. A mostani megállapításaink ezeket az előrejelzéseinket igazolják.” 
A jelentés a problémák lehetséges kezelésére is rámutat, elsődleges feladatként jelölve meg a globális felmelegedést okozó üvegházgáz kibocsátásának mérséklését. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy Földünk kormányainak legtöbbje egyáltalán nincs felkészülve az éghajlati változások következményeire. A legtöbb helyen ugyanis maguknak az országoknak a törvényei, illetve előírásai jelentik a legnagyobb akadályt a változásokhoz történő alkalmazkodásban. Számos helyen - többek között például Magyarországon is - a vízfogyasztás állami támogatásban részesül, ami gyakorlatilag a túlzott vízhasználatot, vagyis a pazarlást gerjeszti, ez pedig a meglévő készletek kimerítésének felgyorsulásához vezet. Martin Parry professzor összegzése szerint: „Rendelkezünk azokkal az ismeretekkel és technikai felkészültséggel, amelyek segítségével számos éghajlati változáshoz tudunk alkalmazkodni, ám eddig nem tudtunk sikeresen együttműködni eredményes használatuk érdekében. Ha erre nem leszünk képesek a jövőben, akkor nagyon is jól tudjuk, mire számíthatunk.”