Kovács Klára
Sokba kerül a populizmus

Még a tőzsde világától távol állók is emlékeznek arra, amikor közel három évvel ezelőtt 9000 pontos történelmi csúcson volt a Budapest Értéktőzsde (BÉT) indexe, a BUX, majd a választások időszakában meredeken zuhanni kezdett, hogy röpke négy hónap alatt 3800 pontos mélységben állapodjon meg. Bár erről a döbbenetes mélységről felkapaszkodott, de az elmúlt szűk három év során jóindulattal is csak azt mondhatjuk, hogy vegetál. 

Molnár László gazdaságkutató. Riasztó kilátások Fotó: Somorjai L.

A pangást kívülről az ázsiai, majd az orosz válság indította el, amikor a nagy befektetési alapok befektetésük egy részét gyorsan értékesítették, és óvatosabb stratégiát választottak. A BÉT-re - amely az előző években a térség legdinamikusabb tőzsdéje volt - sorra bélyegeket ragasztottak a nemzetközi brókerházak a megnövekedett politikai kockázat miatt. A sorozat legújabb epizódjaként a tekintélyes brit gazdasági napilap, a Financial Times (nem először) negatív hangvételű cikket adott közre a budapesti börzéről. Populista, rövid távú politizálásnak titulálta az Orbán-kormány számos megnyilvánulását, amelyek a jövő évi választások megnyerését szolgálják. A cikk megjegyzi, hogy csak mérsékelt a külföldi befektetők érdeklődése, haldokolnak a kisrészvények, de a vezető vállalatok is megszenvedik a tőzsde általános gyengélkedését. A Financial Times úgy látja, hogy nyugtalanítja a befektetőket a jelenleg kormányon levő, névleg jobbközép koalíció, mert megérzik a nacionalista, piacgazdaság-ellenes irányultságot - idézi a lap az egyik vállalkozót. Az alulértékelt részvényárak viszont vonzzák a „hiénákat”, amit az orosz befektetők megjelenése jól példáz. A BorsodChem-ügyet látva egy londoni befektetési alap Magyarországot átsorolta a „nem preferált országok” közé - adta közre a Financial Times. A brit lap cikke kapcsán Molnár Lászlót, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetőjét kérdeztük a politika és a gazdaság kényes határmezsgyéjéről és a BÉT kilátásairól.

- Ön mennyiben osztja a Financial Times megállapításait, miszerint a külső tényezők mellett a kormány populista és a piacgazdaságba beleavatkozó magatartása miatt agonizál a BÉT?
- Helytállók ezek a megállapítások. Amikor 1998-ban megalakult a kormány, zuhanni kezdett az index, mert már akkor azt gondolták a befektetők, hogy ettől a kormánytól nem túl sok jót lehet várni. Utána volt egyfajta optimizmus, hogy talán mégis, de a későbbi folyamatos lépések mutatják, hogy mégsem. 
Elsősorban nem azzal van a gond, hogy a kormány populista, hanem az a kérdés, hogyan populista. Mert ha csak pénzt oszt a lakosságnak, például csökkenti az adókulcsokat, és szociális támogatásokat ad bizonyos rétegnek, ez még nem baj. Ez addig tolerálható, amíg nem romlik a folyó fizetési mérleg egyenlege, vagy az inflációt nem teszi növekvő pályára. De az, hogy beleavatkozik a vállalatok ügyeibe, az már gond. Gond, hogy visszaélt erőfölényével, amikor nem engedélyezte a gyógyszeráremelést, holott indokolt volt, vagy amikor lebegteti a hírközlési törvény megalkotását, és ezért a Matáv nem tudja kiszámítani jövedelmezőségi kilátásait. Vagy akkor, amikor nem engedte a gázárat megemelni, miközben a világpiacon a háromszorosára nőtt az ár. Szóval ezek a megoldások nem piacbarátok, másként fogalmazva ilyeneket nem szokás tenni egy fejlett piacgazdaságban. Így bizonyos cégekkel nyeletik le a döntéseik keserű piruláit. Ha igaz a Molnak az az állítása, hogy 120 milliárdot vesztett a gázüzletágon, és ehhez még hozzáadjuk a gyógyszer- és az áramszolgáltatók 15 milliárdos mínuszát, valamint a Magyar Villamos Művek 50 milliárdos veszteségét, akkor közel 200 milliárdot vett ki az állam a cégek zsebéből azért, hogy az inflációt kordában tartsa. 
- Mennyiben riasztják ezek a „húzások” a külföldi és a belföldi befektetőket?
- Eléggé riasztóak, hiszen az érintett vállalatok a BÉT legjobb cégei. Gondoljon csak bele, ha ezek a negatív intézkedések a tőzsdei cégek 80-90 százalékát érintik, akkor ezt látván a befektetők nem fognak kapkodni a maradék 10 százalékért, mert úgy gondolják, lehet, hogy holnap azok lesznek soron.
- Vajon miért nem számol a kormány döntései következményeivel? Miért nem veszi figyelembe a külföldi befektetők szempontjait?
- Valószínűleg azért, mert másként gondolkodik. Az említett rendelkezéseivel romlanak ugyan a tőzsdei cégek kilátásai, főleg a regionális terjeszkedést illetően, de szerinte ez nem baj, mert még így is tudnak nyereséget termelni. Mellesleg megjegyzem, hogy ez szemben áll a kormányprogrammal, mert azt ígérte, hogy támogatja a magyar cégek külföldi terjeszkedését, de az a helyzet, hogy látványosan nem támogatja őket. De ezt még mindig kisebb veszélynek érzi, mint azt, hogy a választást megelőző évben a lakosság hirtelen magas energia- vagy gyógyszerár-emeléssel lenne kénytelen szembesülni. Tehát egy ilyen logikával érthetők a lépések. Persze, ezt más kormány is megcsinálná, csak más eszközökkel. 
- Úgy tűnik - Magyarország speciális geopolitikai helyzete ellenére -, nem fontos a kormánynak, hogy befektetőtámogató, tőkecsalogató kormány képében tetszelegjen. 
- Nézze, ettől a kormánytól nem áll olyan távol a MIÉP-es retorika, hogy a külföld lerabolja az országot. Egy ilyen logikával pozitívumnak tűnik bizonyos rétegeknek, hogy a kormány kemény kézzel lecsap a külföldi maffiára - lásd a BorsodChem esetében, vagy nem engedi élősködni a külföldi tőkét, például az áramszolgáltatók vagy a gyógyszergyárak esetében. Tulajdonképpen ezzel szavazatokat lehet nyerni, és most, amikor ilyen kiélezett a helyzet, amikor még nem dőlt el, hogy a két nagy párt közül melyik lesz a befutó, akkor minden szavazat számít. 
- Pedig a Financial Times és az ehhez hasonló cikkek egyáltalán nem kedveznek az ország megítélésének.
- Arról van szó, hogy amikor egy kormány a túlélésért küzd a választások előtt, akkor teljesen más szempontok alapján gondolkodik. Nálunk még nem alakult ki az a politikai kultúra, mint a fejlett piacgazdaságokban, itt ilyen taktikus lépéseket kell hoznia annak az erőnek, amelyik mindenképpen győzni akar. Ennek a politikának viszont ára van. Az egyik a már említett beavatkozás a piaci mechanizmusokba. Másrészt, a vállalatok sem buták: ha látják, hogy a kormány bármit megtehet, akkor egy idő után ők elkezdenek alkalmazkodni a kormányhoz. Tehát megjelennek azok a kijárók, akik megszerzik a megfelelő kormányzati támogatásokat, és szép lassan kialakul egy újfajta politikai klientúra. Persze az előző kormánynak is megvolt a maga politikai klientúrája, sőt az azt megelőzőnek is, csak más formában csinálták, kevésbé látványosan, finomabb eszközökkel. Sokkal piacbarátabb módszerekkel is meg lehetne ugyanezt csinálni, és akkor a külföldi tőke nem menekülne. Az Orbán-kormány a kényelmesebb módszert választotta, azt, amellyel szavazatokat lehet szerezni.
- Az elmúlt szűk három év alatt a külső szemlélődőben milyen kép alakulhatott ki Magyarországról? 
- Magyarország megítélése jobb, mint a kormány megítélése, és ez már önmagáért beszél. Az egyes kormányok ugyanakkor a diplomáciai nyelvezetnek megfelelően pozitív vagy semleges véleményt fogalmaznak meg. Az újságok már nyíltabban beszélnek, és azért is figyelemre méltó a véleményük, mert gyakran a befektetők véleményét adják vissza, és nem a kormányokét. Az is érdekes, ha megnézzük, hogy a kormányok mennyit és mit beszélnek a magyar kabinetről: Kohl kancellár szinte soha nem felejtette el megemlíteni, hogy milyen jó barátja Horn Gyula, és milyen jó ütemben halad Magyarország uniós felkészülése, Schröder kancellártól már igencsak elvétve lehet ilyesmit hallani. Ez például egy finom, diszkrét jelzés a megváltozott helyzetről. Magyarországtól sokkal többet várnak, jobban odafigyelnek ránk, mert ott vagyunk az EU kapujában. Árgus szemekkel figyelik, mi van a roma kérdésben, az érdekegyeztetéssel a szociális partnerek között, hogy bánunk a külföldiekkel - itt van nekünk Grespik úr, aki rendszeresen megpróbálja távol tartani az ingatlanpiactól a külföldieket. Nem közömbös az EU-nak, hogy milyen a magyar-román-szlovák viszony, szóvá tették a csonka kuratóriumok ügyét, de a parlament háromhetes működését is.
- Mit jelent a tőzsde visszaesése a kisbefektetők szempontjából? Tekintettel arra, hogy más befektetési lehetőségek is eléggé beszűkültek. 
- Ez így van, nem ok nélkül fogyaszt a lakosság. Bár tavaly kissé visszaesett a dinamika, az emberek egyre megfontoltabbakká váltak, látva, hogy a részvénypiac esésben van, az állampapírhozamok is eléggé szolidak. Láthatóan elbizonytalanodott a piac, és jelen van a jogbizonytalanság is. 
- A jelen külső és belső tényezőket figyelembe véve, milyen mozgási vagy kiugrási lehetőségei vannak a BÉT-nek?
- Hasznos lenne nem csupán Nyugat-Európába utazgatniuk a tőzsde vezetőinek, hanem Kelet-Európában is szét kellene nézniük. Kifejezetten tőzsdeképes román, ukrán, szlovák vállalatok is vannak, amelyeket be lehetne vonni a BÉT-re. A gond ugyanis az, hogy nincsenek új cégek a tőzsdén, a meglévőkbe már nem nagyon érdemes befektetni. De érdemes lenne nyugati tőzsdékhez kapcsolódni. Most zajlik az értékpapírtörvény módosításának az előkészítése, de az igazság az, hogy ezzel már nem nagyon lehet újabb tőkét becsalogatni. Szükség lenne még arra is, hogy megváltozzon a kormányzat magatartása, olyannyira, hogy ne avatkozzon bele a vállalatok működésébe. 
- A BÉT gyengélkedésében kétség nélkül a külső tényezők is szerepet játszanak. Ön szerint miként változhatna meg a kelet-európai térség megítélése?
- Ahogy közeledik az EU-csatlakozás, és megnevezik azokat az országokat, amelyeket az első körben felvesznek, elkezdődik egy lassú javulás, és a vállalatok értéke is közelíteni fog a nyugat-európaihoz. Ezt a folyamatot a görög tőzsde jól mutatta. Két éven belül tehát javulhatnak a kilátások. 
- Tehát a választásokig nem lesz lényeges elmozdulás?
- Nem valószínű. Egy kicsi növekedés lehet, a GKI 9600 pontot vár az év végéig. A pozitív várakozásunk persze abból adódik, hogy a cégek nyereségei valószínűleg ennyivel fognak nőni az idén. De ez csak egy technikai növekedés lesz, nem számítunk arra, hogy a külföldi tőke érdeklődése megnőne. A fordulatot a választás hozza majd el, mert akkor kiderül, hogy milyen lesz az új kormány, és milyen gazdaságpolitikát folytat.