Egy hónappal ezelőtt, George W. Bush beiktatásakor szinte mindenki arra számított, hogy az új államfő ádáz harcoknak néz elébe mind a törvényhozásban, mind azon kívül, és várhatóan a média sem lesz majd túlságosan kegyes hozzá. Az egész ország, sőt talán a világ legnagyobb meglepetésére nem ez történt. A dolog miértjére nem is olyan nehéz megtalálni a választ.
George W. rövid, de velős beiktatási beszéde után haladéktalanul elfoglalta irodáját a Fehér Házban, majd éjt nappallá téve dolgozott, hogy minél előbb kijelölje kormányát, egyidejűleg megvalósítsa azokat az ígéreteket, amelyeket választási hadjárata alatt tett az ország népének. Már az első napokban nyilvánosságra hozta, hogy a kongresszus elé terjeszti a rakétavédelmi pajzs tervezetét, ami nem aratott túlságosan nagy tetszést az európai szövetségesek között sem, miközben Moszkvában és Pekingben komoly tiltakozásokat váltott ki. Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal fenyegetőzött, hogy ismét megindítja a fegyverkezési versenyt, amely egy újabb hidegháborúhoz vezethet.
Bush olyan ígéretet is tett, hogy minden amerikai elnöke lesz, azoké is, akik nem szavaztak rá, és igyekezni fog teljes együttműködést kialakítani az ellenzéki demokratákkal. Valóban, még két hete sem ült az elnöki székben, amikor már átlépett az ellenfél térfelére és találkozott a demokrata szenátorokkal, hogy körvonalazza nekik, milyen reményeket táplál hivatali időszakának első évében. Az ellenzéki törvényhozók udvariasan, de csendben hallgatták végig az elnök tizenkét perces beszédét, amelyet követően meleg szavakkal dicsérték meg jóindulatú gesztusáért. Bush ezzel azt akarta elérni, hogy maga mellé állítsa a demokrata szenátorokat, és elnyerje támogatásukat adócsökkentési javaslata számára, amely nagy összege miatt nem talált népszerű fogadtatásra körükben. Azzal érveltek ugyanis, hogy az 1,6 billió dolláros adócsökkentés az elkövetkező évtized folyamán esetleg nehéz helyzetbe sodorhatja az országot. Bush azonban hangsúlyozza, hogy az összeg tulajdonképpen csak az államkincstárban felgyülemlő többlet, amely végső fokon az adófizetők pénze, nem az államé, és visszaszármaztatása jogos tulajdonosainak természetes folyamat. A demokraták ezzel szemben úgy vélik, hogy a lépés csupán a gazdagoknak kedvezne. Az elnök azzal utasítja el ezt az álláspontot, hogy aki több adót fizet, az természetszerűleg többet is kap vissza, ezzel szemben a csökkentés segítséget jelentene a középosztálynak is, különösen azért, mert a gazdaságba visszaáramló adódollárok új munkaalkalmakat teremtenének sokak számára.
Bush elnök olyan javaslatot is fontolóra vett, amely saját pártján belül is felettébb népszerűtlen. Mérsékelni akarja ugyanis a katonai kiadásokat, és utasítást, illetve szabad kezet adott Rumsfeld védelmi miniszternek, hogy folytasson széles körű vizsgálatot a Pentagonon belül annak kiderítésére, miként lehet csökkenteni a költségvetést, mivel a jövő évre mindössze 2,6 milliárd dolláros többletet hajlandó megajánlani kutatásra és fejlesztésre. „Korszerűsíteni fogunk meglévő fegyvereket. Olyan tevékenység ez, amelyet hosszú idő óta elhanyagoltunk, de most megfontoltan fogjuk végrehajtani.” Bush fellépett az amerikai csapatok nagy létszámban történő külföldi telepítése ellen is. „Aggódom amiatt, hogy mindent meg akarunk adni minden népnek szerte a világon. Nem lesz azonban elhamarkodott visszavonulás az öröklött kötelezettségek elől” - mondotta.