Meddig óvjuk őket

A szakemberek szerint évente több gyermek hal meg a világon baleset következtében, mint az összes betegségben együttvéve. Ennek fényében különösen figyelemre méltó az UNICEF „Innocenti Report Card” februári kiadványa, mely a sérülések okozta gyermekhalálozásokkal foglalkozik a fejlett világban. A közölt adatok szerint az OECD-tagállamok 1-14 éves korosztálya közt a különféle balesetek évente több mint 20 ezer gyermek halálának okozói. Bár a 70-es évekhez képest 1995-re az arányszámok 50 százalékos javulása tapasztalható, a számok önmagukban mégsem megnyugtatóak. 

Tudvalevő, hogy az utóbbi évtizedekben hosszú kutatási folyamatok eredményeként jelentős változások mentek végbe a törvényhozásban, a környezetvédelemben, az oktatásban, valamint a baleseti és sürgősségi ellátásban, melyek összességükben hozzájárultak a gyermekhalálozások csökkenéséhez. Azonban a gyermekhalálozások mögött nagy számban állnak eredetileg nem-halálos baleseti sérülések, melyek a baleseti, illetve sürgősségi ellátás még meglévő hiányosságait tükrözik. 
A baleseti gyermekhalálozási statisztikák szerint a kisfiúk veszélyeztetettebbek a lányoknál: főleg az 1-4 éves korosztályuk érintett, ahol a baleseti halálozás 40 százalékkal rosszabb a hasonló korú kislányokhoz képest. Kimutatható az is, hogy a rosszabb szociális körülmények közt élő, alacsonyabb képzettségű szülői háttérrel rendelkező, valamint erőszakos szülői visszaéléseket átélt gyermekek közt nagyobb a baleseti halálozások száma. 
A közlekedési balesetek okozta gyermekhalálozások arányszáma az OECD-tagállamokban az összbaleseti halálokok 41 százalékát teszi ki. Bár a vonatkozó statisztika szerint 1970 és 1999 között 30 százalékos javulás mérhető, nem árt, ha figyelembe veszünk más kimutatásokat is. A legtöbb szülő a rosszabbodó közbiztonság és az aggodalmát alá is támasztó híradások következtében inkább felvállalja gyermekei iskolai szállítását, így az - addig leginkább biciklin vagy gyalogosan közlekedő - gyermekek baleseti és halálozási veszélyeztetettsége az utóbbi évtizedekben csökkent. A közlekedési baleseti halálozások zömében a biciklis és gyalogos gyermekeket érintik, viszont a közlekedési balesetek száma nem csökkent olyan mértékben, mint amennyire ezt az egyedül járó gyermekek számának apadása indokolná. Ilyen aspektusból vizsgálva a közlekedési balesetek okozta gyermekhalálozások arányszáma az elmúlt két évtizedben 12 százalékos növekedést mutat. Pedig ebben az időszakban számos balesetmegelőzési szabályt is bevezettek, mint például a városi sebességkorlátozást, a gyermek biztonsági öv és ülés, valamint a légzsák használatát, és általánosságban javult a sürgősségi ellátás is. 
A balesetmegelőzéssel kapcsolatos változtatások érintik az egyéb, gyermekhalálozásokat kiváltó sérüléses helyzeteket is (például a mérgezéses, égési, fulladásos vagy zuhanásos baleseteket). Így például a füstjelző berendezések, az elektromos biztonsági standardek vagy a biztonsági üveg is hozzájárultak a gyermekhalálozási kockázat csökkenéséhez, bár még kevés országban tettek törvényi szinten is lépést az új biztonsági előírások bevezetéséért.
A biztonsági előírások és a javuló statisztikai adatok mégsem nyugtatják meg a szülőket. Sok kutató problémaként veti fel, hogy a média sokkoló hírei hallatán a legtöbb szülő oly mértékben félti-óvja gyermeke biztonságát, hogy az már egyre kevésbé válik képessé önállóan felmérni és kezelni a környezetében rejlő veszélyforrásokat. A szülői „burok” így csak tovább növeli a baleset esélyét.
Becslések szerint az évi 20 ezer gyermekhalálozásból minimum 12 ezer megelőzhető lenne, ha minden ország a legkevesebb gyermekhalálozással (és fejlett prevenciós szemlélettel) büszkélkedhető Svédország nyom-dokaiba lépne. (Kőszegi Anita)