Február 7-e és 19-e között 51. alkalommal rendezték meg a Berlini Nemzetközi Filmfesztivált, melynek keretében tizennégy ezer érdeklődő majd háromszáz alkotást tekinthetett meg. Az Európa második legjelentősebb nemzetközi filmszemléjének számító rendezvényen olyan mozik kerültek bemutatásra, mint a tengerentúlon már hódító Hannibal - ami az Oscar-díjas Bárányok hallgatnak folytatása Anthony Hopkinsszal - vagy a kultrendező Gus van Sant új filmje, a nálunk is hamarosan bemutatásra kerülő Sean Connery fémjelezte Fedezd fel Forrestert! Utóbbi mozit nem mellesleg az „emberi értékek közvetítéséért” a német filmművészeti céh díjával jutalmazták.
A kilenc tagú nemzetközi zsűri döntése alapján a nevezett huszonnégy alkotás közül Patrice Chéreau filmje, az Intimacy nyerte meg a filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét, valamint a legjobb európai filmnek járó Kék Angyal Díjat; főszereplője, Kerry Fox pedig a legjobb színésznő Ezüst Medve Díját. A francia film egy férfi és egy nő házasságtörő kapcsolatát mutatja be, külföldi kritikusok szerint már-már pornográf képekben. A zsűri Nagydíját Vang Hszioa-suai kapta Beijing Bicycle című filmjéért.
A legjobb férfiszínésznek járó elismerést Benicio del Toro kapta a Traffic című filmben nyújtott alakításáért. A színész, miután már az Arany Glóbusz Díjat is megnyerte, a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díj legfőbb várományosává lépett elő. A fesztivál életműdíját Kirk Douglas kapta, akinek filmjeiből vetítéseket is rendeztek.
A magyar alkotások közül itt is szép sikert ért el Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmje, amely a Berliner Zeitung zsűrijének díját kapta. A Panoráma-szekcióban bemutatásra került Cakó Ferenc Kövek című rövidfilmje és Gothár Péter Paszport című alkotása.
A díjazottak köre ezúttal szélesedett is: Moritz de Hadelnt, a fesztivál most távozó igazgatóját a Homoszexuális Filmdíj különdíjával tüntették ki, mert a locarnoi és a lyoni, majd a berlini fesztivál vezetőjeként „kezdettől fogva, huszonkét éven át folyamatosan” támogatta a homoszexuális témájú filmeket, s alkotóikat.
(Kárpáti György)
Kirk Douglas pályaképe
A nyolcvannegyedik életévét tavaly decemberben betöltött Kirk Douglas a Berlini Filmfesztiválon elnyert életműdíjjal olyan neves színészek között kapott helyet, mint James Stewart (1982), Dustin Hoffman (1989), Gregory Peck (1993), Sophia Loren (1994), Alain Delon (1995), Jack Lemmon (1996) - persze nem ok nélkül. Az idős filmszínész, aki pár évvel ezelőtt szélütést szenvedett, és kitartó fáradozással sike-rült ismét megtanulnia beszélni és járni, meghatottan vette át a Berlinale legértékesebb díját.
Filmes pályafutásának kezdete 1946-ra tehető, ekkor szerepelt először a vásznon, három év múlva pedig a Bajnok című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Az akkor már hír-neves színész az ötvenes, hatvanas és hetvenes években a westernfilmek egyik főszereplőjévé vált. Douglas nem csak ebben a műfajban jeleskedett: 1955-ben az Odüsszeusz utazásában (Ulysses) formálta meg a címszereplőt, majd Stanley Kubrick alkotása, A dicsőség útja (Paths of Glory, 1957) következett.
A történelmi témájú mozik listájából kihagyhatatlan Spartacus is Kirk Douglas nevéhez fűződik, talán ez volt élete egyik legnagyobb szerepe. Jó negyven évig játszott együtt közeli barátjával, Burt Lancasterrel. A hetvenes és nyolcvanas évekből Douglasnek két, nálunk is jól ismert filmje van: a Győzelem Entebbében (1976) és a Végső visszaszámlálás (1980). Saját elmondása szerint összesen nyolcvanöt film forgatásakor állt a kamera elé, ám ezek közül jó, ha huszonötre büszke ma is. „Nagyon sok akad közöttük, amelyeket egyáltalán nem szeretek” - vallotta be a díj átvételekor.
Habár számos filmje ellenére sosem nyert Oscart, Douglas 1991-ben az Amerikai Filmintézettől is megkapta az életműdíjat. Mind a négy fia a filmiparban tevékenykedik: Eric színészként, Joel és Peter rendezőként, legismertebb fia, Michael pedig színész és rendező egyaránt. (Bárdos Róbert)