Auth Henrik félreállt, a Postabank-sztori a végéhez közeledik. Így összegezhető
a kabinet minapi döntésének következménye, miszerint az OTP Rt. kizárólagos tárgyalásokat
kezdhet az ÁPV Rt.-vel a Postabankkal létrehozandó „partneri viszonyról”. A kormány
tehát nem kívánja eladni a bankot. A kiszemelt nyertes, az OTP vezetősége kizárta a
fúziót, pedig a kormány nem tartja elképzelhetetlennek a teljes összeolvadást sem. A
döntés valódi hátterét csak találgatni lehet, számtalan kérdést vet fel azonban a
jó előre kiszivárogtatott eljárás. Auth Henrik, a Postabank elnök-vezérigazgatója
mindenesetre nem kér az efféle átalakításból, dolga végeztével vette kalapját, és
elköszönt.
Auth Henrik, a Postabank leköszönő vezérigazgatója. Nem kér a folytatásból
Fotó: V. Sz.
A Postabank menedzsmentje üdvözli a döntést, szerintük ez annak a bizonyítéka,
hogy az elmúlt két év során a bank privatizálható állapotba került. A konszolidációt
követően a Postabank újra átláthatóvá vált, megbízhatóan működik, tőkeerős,
és likviditási helyzete stabil.
Kérdés azonban, hogy kinek származik előnye az ilyenfajta végkifejletből. Az államnak
kevéssé, hiszen ha nyílt pályázaton hirdeti meg a bankot, magasabb árat érhetett
volna el a tulajdonos, ugyanis számos bank kifejezte vásárlási szándékát. Így
azonban vajmi keveset lát vissza abból a 172 milliárd adóforintból, amit a konszolidációra
fordított. A Postabank árát a Credit Suisse First Boston (CSFB) tanácsadó cég 10-80
milliárd körülire becsülte. A tárgyalásokat az ÁPV Rt. folytatja a kiszemelt
OTP-vel, az átadás mikéntje lapzártánkig nem vált ismeretessé. A vevő leszögezte:
kizárt a fúzió, nem nyilatkozott azonban arról, hogy megmarad-e a Postabank név, vagy
az egykori „pénzes mackó intézmény” ezzel az egyszerű tollvonással végleg elvész
a süllyesztőben. Kérdés, hogy az OTP az egész bankot vagy csak egyes üzletágakat
venne meg. Nem tudni azt sem, hogy mi lesz a postafiókok sorsa.
További kérdés az is, hogy mennyire erősíti az OTP pozícióit a stratégiai partnerség
akár legszorosabb formájában is. Ifj. Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség szóvivője
lapunk kérdésére úgy értékelte a szektorban esetleg végbemenő változást, hogy az
OTP-nek ugyan ez nagy lépés, jó lehetőség lehet, azonban nemzetközi méretekben még
így sem válik számottevő piaci részesedésű bankká. Nyers szerint az OTP a regionális
listán a tizedik hely körül fog maradni, s a magyar bankszektor más, kilátásba
helyezett fúziói (úgymint a K&H és az ABN Amro, valamint a Bank Austria és a Hypo
Vereinsbank) jóval nagyobb jelentőségűek. „Egyedül a lakossági szektorban növekedne
valamelyest az OTP súlya, de az alapvető piaci arányok nem változnának meg” -
mondta a szóvivő.
A döntés meghozatalában az is szerepet játszott, hogy ezzel a régióban is erősnek
számító magyar bank hozható létre. Már amennyiben az OTP a maga 35 százalékos külföldi
tulajdonosi hányadával „magyarabb” a többi potenciális vevőnél.
Zdeborsky György, a CIB Bank elnök-vezérigazgatója a Népszabadságnak adott lapinterjúban
örömét fejezte ki a döntést illetően, nem utolsósorban azért, mert - mint mondta
- az OTP jelentős összegeket költ majd az üzletre, és ez gyengíti pozícióit -
bár reális értéken (korábbi nyilatkozata alapján 20-25 milliárd forintért) ők is
szívesen megvették volna a bankot. Zdeborsky az említett interjúban arra is felhívta
a figyelmet, hogy abban az esetben, ha nem versenyben dől el a Postabank privatizációja,
az említett tulajdonosok valószínűleg elgondolkoznak azon, hogy miért zárták ki őket
a lehetőségből, miután Magyarországra hozták a tőkéjüket, és erősen fejlesztik
a bankjaikat.