Az elmúlt hetek közel-keleti drámájában minden eddiginél nagyobb - esetenként
már emberi életeket befolyásoló - szerepet kapott a média, különösen a
nemzetközi hírcsatornákon bemutatott felvételek. Míg a konfliktus első két hetében
a tudósításokban főleg az izraeli katonák golyózáporába keveredett civil palesztin
tüntetőket, köztük gyermekeket lehetett látni, a ramallahi mészárlást követően
átmenetileg kiegyenlítettebb lett a kép.
A nyolcvanas évek végén kezdődött utcai zavargásokat a média éveken keresztül
sikerrel mutatta be - a bibliai szereposztást felcserélve - a palesztin Dávid és
az izraeli Góliát szembenállásaként, miközben az ismétlődő terrorakciók,
buszrobbantások képei rendszerint egy nap után lekerültek a képernyőről. A bevált
egyoldalú sémán a nagy tévétársaságok most sem igyekeztek változtatni. Gideon
Meir, az izraeli külügyminisztérium kommunikációs vezetője néhány napja
hivatalosan is tiltakozott a CNN jeruzsálemi irodavezetőjénél, Mike Hannahnál,
többek között azt kifogásolva, hogy a hírcsatorna részére a frontvonalból
tudósító palesztin riporternők rendszeresen „a mi áldozatainkról” beszélnek,
mintha a CNN a palesztin hatóság hivatalos szócsöve lenne. A panaszok egy részéről
a CNN elismerte, hogy jogosak. A palesztin rendőrség hatékony cenzúrájának
bizonyítéka, hogy a nabluszi eseményekről a világ egyetlen televíziója sem tudott
felvételeket bemutatni, így csak szóban, személytelenül tudtak beszámolni Hillel
Lieberman rabbi meggyilkolásáról, aki József pátriárka földig rombolt sírjából
próbált meg még épen maradt tóratekercseket kimenteni, és csak fényképen lehetett
látni a 3500 éves zsidó szenthelyet csákányokkal és aszfalttörő gépekkel
pusztító tömeget is.
Az elmúlt héten azonban - szó szerint - változott a kép: egy olasz tévéstábnak
sikerült kijuttatnia az izraeli katonák ramallahi meglincselését bemutató drámai
képsorokat, jóllehet a helyszínen forgató többi operatőr felvételeit a palesztin
hatóságok elkobozták. A ramallahi rendőrörs emeleti ablakában felemelt, véres
kézzel álló fiatal gyilkos, az őt diadalittasan éljenző tömeg, a fejjel lefelé a
második szintről utcára dobott izraeli férfi, majd a mészárlást ablaktáblákkal
és kövekkel folytató csőcselék - ezek a képek, ha csak egy időre is, de
megtörték a védtelen palesztin áldozatok és állig felfegyverzett izraeli katonák
szokásos esti látványát a híradókban. A videokazettát egyébként az olasz Cinque 5
kereskedelmi tévétársaság ingyen adta át az izraelieknek. Miután a palesztin
hatóságok hevesen tiltakoztak a római kormánynál, az olasz állami televízió, a RAI
izraeli tudósítója, Riccardo Cristiano váratlanul nyílt levelet küldött az egyik
palesztin napilapnak, amelyben bocsánatot kér a palesztin néptől, amiért „egy olasz
konkurens magántévé” a ramallahi eseményekről „etikátlan módon felvételt
készített”, és a kazettát átadta az izraelieknek. „Ehhez a hivatalos olasz
televíziónak semmi köze nincs” - írja. Cristiano ígéretet tett arra - mint
fogalmaz - „drága barátainknak Palesztinában”, hogy mindent megtesz a palesztin
hatósággal kialakított „médiaetika” helyreállítására. A tudósító levele
nagy megdöbbenést váltott ki Izraelben. Aviv Siron külügyi szóvivő azzal indokolta
a riporter működési engedélyének visszavonását, hogy levelével „elismerte: semmi
olyat nem fog a jövőben bemutatni, amihez a palesztin hatóság nem járul hozzá. Ezzel
gyakorlatilag méltatlanná tette magát arra, hogy újságíróként dolgozzon.”
A ramallahi felvételekből kinagyított képek alapján az izraeli biztonsági szolgálat
azonosította a gyilkosok egy részét, akik közül a Haarec című lap értesülései
szerint nyolcat elfogtak és Izraelbe szállítottak további kihallgatásra.
Osztogatnak, nem fosztogatnak…
Nem a televíziókat, hanem a világ legtekintélyesebb újságainak
némelyikét hozta kínos helyzetbe az AP hírügynökség egyik fotójával. „Egy
izraeli rendőr és egy palesztin a Templom-hegyen” - ezzel a képaláírással jelent
meg a mellékelt kép több világlapban: a tekintélyes The New York Timesban és a
világszerte olvasott Newsweek magazinban is. A gumibotját dühödten emelő rendőr és
a vérző fejű fiatalember képe valóban megrázó erejű, és tökéletesen beleillett
az izraeli brutalitást bemutató médiakampányba. Igen ám, de voltak, akik mégsem
tudtak részvétet érezni a bántalmazott „palesztin” fiatalember iránt, azon
egyszerű okból, hogy az illetőről kiderült: valójában izraeli, akit a palesztin
kődobálók megsebesítettek, és a (szintén izraeli) rendőr éppen az ő védelmében
emeli magasba gumibotját. Az szinte már mellékes, hogy a jelenet nem is a
Templom-hegyen, hanem egy kelet-jeruzsálemi külvárosban történt.
Az értékes információt a bántalmazott fiatalember édesapja és nagybátyja juttatta
el a The New York Timeshoz, akik a képen felismerték Izraelben tanuló rokonukat. A
képhez tartozó történet tehát - hitelesen - így szól: Tuvia Grossmannt, aki
egyébként chicagói diák, és akinek rokonai szerint az adott helyzetben egyetlen bűne
az volt, hogy zsidó, palesztin támadók kirángatták a taxiból, melyet előzőleg
kövekkel dobáltak meg, majd a fiú fejét is kövekkel sebesítették meg, lábán pedig
késsel ejtettek sebeket. Azt pedig a Jeruzsálemet ismerők számára egy felületes
pillantással is könnyen megállapítható, hogy a felvétel nem készülhetett a
Templom-hegyen, mivel ott „nemigen szolgálhatna hátterül egy héber feliratú
benzinkút - pontosabban semmiféle benzinkút” - írta nyílt levelében a zsidó
fiatalember apja és nagybátyja, akik és a lapban kiemelt helyen megjelentetett
helyesbítést és bocsánatkérést követeltek minden érintettől.