„Arafat pályát tévesztett: színésznek kellett volna mennie” - mondta a héten
budapesti sajtóértekezletén Dalia Itzik miniszter asszony, az izraeli nemzetbiztonsági
kabinet tagja. A tízéves oslói békefolyamat öszszeomlása láttán nemcsak Izraelben
teszik fel a kérdést: ki valójában Jasszer Arafat. A PFSZ legendás harcosa, a „Tigris”,
vagy Nobel-békedíjas szabadságharcos, a „palesztin nép Mózese”? A történelmi válaszra
még várni kell. Arafat a nemzetközi közvélemény előtt óriási fordulatot tett az
1974-ben az ENSZ-ben tett híres kijelentésétől: „Lázadó vagyok, és a célom a
szabadság” Oslóig, ahol 20 évvel később „a béke feljövő holdjának első
keskeny sarlóját” üdvözölte. Eközben első számú hallgatósága előtt ugyanaz
maradt: a „Raisz”, a vezér, akinek végső célja ma ugyanaz, mint harminc évvel
ezelőtt. Ugyanakkor Jasszer Arafat hat évvel az oslói szerződés megkötése után
2000. október 15-én Gázában elmondott beszédében kijelentette: nem elég elmenni
Jeruzsálembe, el kell menni Haifába, el kell menni Jaffába és el kell menni Tel Avivba
is. Dalia Itzik ezt a mondatot úgy értékelte, hogy Arafat ma sem mondott le Izrael
elpusztításáról. A palesztin vezető arab nyelvű hallgatósága - amely az angol
nyelvű beszédeket aligha követi nyomon - alighanem szintén így látja: a Raisz következetes
vezető, aki nem váltogatja nézeteit. Az alábbiakban néhány részletet közlünk
Arafat arab, illetve angol nyelven elmondott beszédeiből.
Jasszer Arafat palesztin vezető. Területet kapott ígéretekért Fotó:
Reuters
Mohammedből Jasszer
Mohammed Abd al-Rahman Abd al-Raouf Arafat 1929-ben született - egyes források
szerint Jeruzsálemben, mások szerint Kairóban, esetleg Gázában - kereskedő apa és
buzgón vallásos anya gyermekeként. Nős, felesége Suha At-Tavil, leánya neve Zahva.
Születésekor Mohammednek nevezték el, de hamarosan ráragadt a „Jasszer” becenév,
ami azt jelenti: „könnyű”. Anyját négy évesen veszítette el, ekkor apja elküldte
egyik nagybátyja családjához Jeruzsálembe. Tizenévesen, a negyvenes években került
kapcsolatba a palesztin ügyért harcolókkal. Az arabok felett aratott 1948-as izraeli győzelem
előtt már vezetője volt a későbbi Izrael területére irányuló palesztin
fegyvercsempészetnek.
Arafat mérnöknek tanult a kairói egyetemen. Vezetője lett a Palesztin Diákok Egyesületének,
és mire diplomát szerzett, elhatározta: alakít egy olyan csoportot, amely fel fogja
szabadítani Palesztinát az izraeli megszállás alól. 1956-ban az egyiptomi hadseregben
szolgált. Az ötvenes évek végén megalapította az Al-Fatah nevű föld alatti
terrorista mozgalmat. A Fatah hamarosan az első palesztin politikai szervezetté vált.
Az 1967-es arab-izraeli háború után, melyben az arabok elvesztették Gázát, a Golán-fennsíkot
és a Nyugati-partot, kapcsolatot kerestek Arafattal, aki 1968-ban az arab államok által
alapított PFSZ vezetője lett. Vezetőként megváltoztatta a PFSZ irányvonalát, amely
ezután a pánarab céloktól eltávolodva egyre inkább a palesztin nemzeti törekvéseket
állította tevékenysége középpontjába.
A következő két évtized PFSZ-vezette véres terrortámadásai nyomán Arafat könyörtelen
terroristaként vált ismertté. 1974-ben elmondta történelmi jelentőségű beszédét
az ENSZ Közgyűlése előtt, melyben békés megoldást sürgetett Palesztina számára,
ezzel hallgatólagosan elismerve Izrael Állam létezését.
1988-ban Algériában kikiáltotta a palesztin államot, 1989-ben pedig a Palesztin
Nemzeti Tanács Központi Tanácsa a palesztin állam elnökévé választotta. 1992-től
folytatott norvégiai titkos megbeszélései a Rabin izraeli miniszterelnökkel megkötött
oslói egyezményhez vezettek, amely a „földet a békéért”-elven alapult. Az egyezményért
Arafat - Rabin, valamint Simon Peresz társaságában - 1994-ben megkapta a Nobel-békedíjat.
1996 januárjában Arafatot a Nyugati-parton és Gázában kormányzó Palesztin Tanács
első elnökévé választották.
Arafat a külföld felé:
„A béke számunkra érték is és érdek is. A béke abszolút emberi érték, amely
segít, hogy olyan szabadságban fejlesszük emberségünket, amelyet nem lehet területi,
vallási vagy nemzeti korlátok közé szorítani. Visszaadja az arab-zsidó
kapcsolatnak ártatlan természetét, és lehetőséget biztosít az arab lelkiismeret számára,
hogy kifejezze - abszolút emberiességi alapokon - megértését a zsidóság európai
tragédiája iránt.
Szintén lehetőséget ad a zsidó lelkiismeret számára, hogy kifejezze a palesztin nép
szenvedését, amely e történelmi kereszteződés eredménye, és megtalálja e szenvedés
visszhangját a fájó zsidó lélekben. A szenvedő emberek jobban képesek megérteni mások
szenvedését.”
Oslói beszéd a Nobel-békedíj
átvételekor, 1994. dec. 10.
„Az álláspontunk egyértelmű és félreérthetetlen. Mégis mint a Palesztin
Felszabadítási Szervezet elnöke, itt újra kijelentem, hogy elítélem a terrorizmus
minden formáját, ugyanakkor tisztelgek mindazok előtt, akik ma itt ülnek előttem
ebben a teremben, és akiket azokban a napokban, amikor hazájuk felszabadításáért küzdöttek
a gyarmatosító hatalmak ellen, terrorizmussal gyanúsítottak elnyomóik, és akik ma népeik
hűséges vezetői, az igazság és a szabadság bátor bajnokai.”
Beszéd az ENSZ Közgyűlésén,
Genf, 1988. dec. 13.
„A PFSZ elismeri Izrael Állam jogát, hogy békében és biztonságban éljen.
A PFSZ lemond a terrorizmus eszközének használatáról és minden erőszakos
cselekedetről, felelősséget vállal minden PFSZ-szel kapcsolatos személyért, biztosítja
együttműködésüket, hogy megelőzze az erőszakot és a fegyelemsértést.
A PFSZ érvénytelennek nyilvánítja a Palesztin Nemzeti Alapokmányban lefektetett azon
cikkelyeket, melyek tagadják Izrael jogát a létezéshez.”
Jasszer Arafat levele Jichák Rabin miniszterelnökhöz, 1993. szept. 9.
Arafat saját közönsége előtt
„A dzsihádnak folytatódnia kell: Jeruzsálem nem(csak) a palesztin embereké, hanem az
egész muzulmán nemzeté. (…) A legfőbb csatánk Jeruzsálem, a muzulmánok első
szent helye. (…) Őszintének kell lennem: egyedül, az iszlám nemzet segítsége nélkül
nem tudom megtenni. Egyedül nem csinálhatom. Jönnötök kell, és harcolnotok kell, el
kell kezdeni a dzsihádot Jeruzsálem felszabadításáért, a legfőbb szent helyetekért.
(…) Az egyezményt nem tekintem többnek annál az egyezménynél, amit prófétánk,
Mohamed kötött a kuraisi törzszsel. Mohamed elfogadta a szerződést, így mi is
elfogadjuk a békeajánlatot.” (A kuraisi törzs tagjaival kötött békeegyezmény
lehetővé tette Mohamed számára, hogy imádkozzon az ellenőrzésük alatt álló Mekkában.
Két évvel később Mohamed megerősödött, és a szerződést felbontva lemészárolta
a törzset, majd elfoglalta Mekkát. - a szerk.)
Johannesburgban, egy mecsetben elhangzott beszéd 1994. máj. 10.
Idézte: Izraeli Rádió 1994. máj. 17.
„Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni Palesztinába, néha mindannyiunknak össze kell a
fogunkat szorítani. De nem szabad, hogy a cionista ellenségünk elleni harc csorbát
szenvedjen emiatt. A PFSZ és az ellenállási szervezetek közötti együttműködés és
kölcsönös megértés fog oda vezetni, hogy Izrael visszavonul a megszállt területekről
az első szakaszban, amíg meg nem alakul a palesztin állam, Jeruzsálem fővárossal.
Csak egy ilyen állam képes arra, hogy folytassa a küzdelmet, amíg el nem űzi az
ellenséget az összes palesztin területről.”
Levél a szomszédos arab államok ellenállási frontjának vezetőihez
Idézi: Jerusalem Post, 1994. nov. 18.
„Az izraeliek tévednek, ha azt gondolják, hogy nincs alternatívájuk a tárgyalásoknak.
Allahra esküszöm, tévednek. A palesztin nép kész arra, hogy feláldozza magát az
utolsó kisfiúig és kislányig azért, hogy palesztin zászló lobogjon Jeruzsálem
falain, templomain és mecsetjein.”
Arafat lánya születésének tiszteletére rendezett ünnepségen, 1995. aug. 6.
Idézi: Jerusalem Post, 1995. szept. 7.