Munkatársunktól
A megfertőződés veszélye

„A 2000. évi felmérések szerint Magyarország a 31. helyre, azaz a középmezőnybe tornázta fel magát a korrupcióval fertőzött országok listáján. Az uniós csatlakozásra váró országok közül jelenleg Észtország és Szlovénia előz meg bennünket, viszont magunk mögött tudhatunk két EU-tagot, Görögországot és Olaszországot” - hangzott el Pécsett egy korrupcióról szóló konferencián.

A konferencia előadói megegyeztek abban, hogy a korrupció mérése meglehetősen nehéz dolog, mértékét inkább csak becsülni lehet, mivel az egyes mérési módszerekre a politika és a média is befolyást gyakorolhat. Sík Endre, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem volt munkatársa előadásában elmondta: idén júliusban a TÁRKI egy ausztrál céggel közösen végzett felmérést, amely során a megkérdezettek 82 százaléka úgy vélte, hogy hazánkban a rendszerváltás óta növekedett a korrupció; 53 százalékuk szerint pedig a jövőben is nőni fog. A korrupciónak leginkább kitett hatalmi ágak közül a válaszadók többsége a közlekedési rendőrt (57%), az egyéb területen szolgálatot teljesítő rendőrt (43%), illetve a vámost (39%) nevezte meg. A korrumpálhatóság lehetőségét leginkább a köztársasági elnök (70%), a miniszterelnök (57%), a nagykövetek (39%) és a rektorok (30%) esetében zárták ki. A Gallup Intézet fővárosi kis- és középvállalkozások körében tett kutatásaiból pedig kiderül, hogy egyharmaduk került már korrupciós helyzetbe, ahol általában csúszópénzt kértek a cégtől, illetve a céget környékezték meg különféle ajánlatokkal. A korrupciós lehetőséget felkínálók elsősorban gazdasági társaságok (közbeszerzések kapcsán), a vámhivatalnokok, rendőrtisztek; viszonylag kisebb százalékban önkormányzati képviselők, ellenőrök, parlamenti képviselők és minisztériumi képviselők közül kerültek ki.
A közéletben sokat emlegetett rendőri korrupció okait többféle megközelítésben értelmezték az illetékes előadók. Egyrészt a rendőrök érintkeznek legszélesebb felületen a bűnnel, s emiatt nagyobb kísértésnek vannak kitéve, másrészt munkájuk titkosszolgálati elemekkel átszőtt, ami kizárja a külső kontroll lehetőségét. Emellett nehéz kialakítani körükben szakmai etikát, mivel gyakran fordul elő, hogy bizonyos helyzetekben egyszemélyes döntéseket kell hozniuk. Korinek László (Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar ) a rendőrök részéről rezignációt, beletörődést lát a korrupcióval kapcsolatban. A szakértő szerint a főiskoláról frissen kikerült „újoncokat” a viszszafertőződés veszélye is fenyegeti az „öreg” rendőrök részéről, mivel sokszor arra tanítják őket, hogy felejtsék el, amit ott tanultak, az élet máshogy működik.
A médiában megjelenő korrupcióval kapcsolatban Ungár Tamás, a Népszabadság újságírója elmondta, valójában a sajtót is folyamatosan fenyegeti a korrupciónak egy enyhébb formája. Úgy látja, ez egyrészt a hirdető és a sajtóvállalkozások viszonyában történhet meg, amikor a hirdetők a hirdetések viszonzásaként időnként elvárnak, követelnek dolgokat; másrészt pedig gyakran fordul elő, hogy cégek utazásokkal környékezik meg az újságírót. Ez önmagában nem lenne gond, hiszen egy utazási iroda így tudja hatékonyan népszerűsíteni útjait. A baj Ungár szerint ott kezdődik, amikor a „megrendelt” cikk után az újságíró burkoltan később is ír olyan dolgokat, amivel a háláját akarja kifejezni.
Csefkó Ferenc, az MTA Regionális Kutatások Központjának szakértője záróbeszé-dében súlyosan romboló,
cinikus magatartással jellemezte a politikai elit korrupcióhoz való viszonyát, vélekedését, amit „nemcsak a fehér asztalnál, hanem az ukrán lányokkal megspékelt pincebulikon is hangoztatnak”.