Már csak egy hét - dörzsölik kezüket a foci vérbeli rajongói, és június 10-ével
végre elkezdődik a belga-holland közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság. A
legtöbb találgatás, a legnagyobb várakozás talán az A-csoport mérkőzéseivel
kapcsolatos. Lássuk, mire számíthatunk.
Az angoloknak még sosem termett babér az Európa-bajnokságokon, ezzel szemben a németek
1972-ben, 1980-ban és 1996-ban is győztek, továbbá döntőt játszottak 1976-ban és
1992-ben. Kétségtelen, hogy ma Európában a Premier League és a Bundesliga a két
legharcosabb, legerőteljesebb bajnokság, még akkor is, ha a nemzetközi kupák az idén
mást mutattak. A Manchester United, az Arsenal, a Bayern München és a Lever-kusen
nagyszerű gárda, nem véletlen, hogy Kevin Keegan (1977 és 1979 aranylabdása) és
Erick Ribbeck ezekre a csapatokra építi „euro csapatát”. Egyik kapitányt sem lehet
azzal vádolni, hogy „nyeretlen kétévesekre építene”. A szigetországiaknál különösen
a védelem tapasztalt: Seaman (37), Tony Adams (33), Keown (33) ugyancsak tapasztalt öreg
rókák, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, és az idén az UEFA-döntőbe vitték
az Arsenalt. A középpályán nagyon sok múlik majd David Beckhamen (24). A Manchester
aranyfiújának egyetlen baja van: rendkívül szeszélyes, hangulatember. Ha megy neki,
akkor az ellenfél jobb, ha felteszi a kezét, különben pedig simán le lehet venni a pályáról.
A válogatottban biztosan hiányozni fog neki majd a baloldalon száguldozó Giggs, igaz,
ott lehet Paul Ince, egykori csapattársa, aki most a Liverpoolt szolgálja. Ha semmi újabb
sérülés nem jön közbe az utolsó napokban, akkor Keegan számíthat a Shearer (30),
Owen (20) ékpárra. A tapasztalt gólvágó és az ifjú zseni nagy dolgokra lehetnek képesek,
feltéve, ha jó labdákat kapnak. A németek legnagyobb gondja, hogy ki lesz a fantáziamesterük.
Ezért hívta be a keretbe Ribbeck a korábban már „eltemetett” Hasslert (34), aki
remek idényt zárt az 1860 München színeiben. A Bayernben remeklő Effenberg nagyon fog
hiányozni, dehát ő lemondta a válogatottságot, különben is elviselhetetlen alak,
Scholl pedig nem az a játékos, bármilyen technikás is, aki hátára veszi az egész
csapatot; az olyanok, mint Jeremies, vagy Tarnat, csupán tisztes iparosok. Akire még
mindig lehet számítani: Lothar Matthäus - vajon hány virágzása lesz még a 40. életévét
taposó öreg liberónak? Elöl nincsenek gondjai a Na-tionalelfnek, mert ahol a szintén
nem mai gyerek Kirsten (34) és Bierhoff (32) veszélyezteti a kaput, ott túl nagy baj
nem lehet. Van egy viszonylag stabil kapusuk, Kahn (31) kezd beérni (bár sosem lesz egy
Sepp Maier), de az egész német együttes most valahogy nem olyan szilárd, mint ahogyan
azt a korábbi évtizedekben megszoktuk. Hiába, arrafelé sem teremnek bokorban minden
nap Beckenbauer-, Overath-, Müller-féle világklasszisok.
A portugáloknál meg inkább az a baj, hogy sok az egyénileg remekül képzett
futballista, akik nagyon tudják firkálni a játékot, képesek eldugni a labdát az
ellenfél elől, csak az a kérdés, hogy nem halnak-e bele a szépségbe? Alighanem Rui
Costát (28), Paulo Sousát (30) és különösen a Barcelona lelkét, Luis Figót (31)
minden csapat szívesen látná, és aligha kellene mezért könyörögnie Baiának (31
- a Barcában is csak a van Gaal-féle nepotizmus áldozata lett), Coutónak (28) vagy
Sa Pintónak (27). A piros-zöldek utoljára 1984-ben értek el valamilyen eredményt az
EB-n, akkor 3. helyen végeztek, azóta semmi. Ez a mostani sorozat viszont alighanem az
utolsó lehetősége ennek a nemzedéknek, hogy a különböző bajnoki és kupasikerek után
Humbero Coelho vezetésével válogatott szinten is letegyenek valamit az asztalra.
És a halálcsoportnak még nincsen vége: nem szabad leírni ebből a négyesből a románokat
sem, akik bármikor képesek bárkit megverni! Jenei Imre elsősorban az idősebb játékosokra
számít, valószínűleg ugyanúgy egy generáció hattyúdala lesz, mint a portugálok
esetében. Még mindig a tar Stelea (33) a legjobb román kapus, Petrescut (32), Popescut
(33), Munteanut (32), Moldovant (30), Iliét (28) alaposan megedzették a nyugati bajnokságok
és a kupák, Hagi (36), a „Kárpátok Maradonája” pedig még mindig Európa egyik
legjobb középpályása, nagyrészt neki köszönhető a Galatasaray történelmi sikere
az UEFA-kupában. Bár már többször vissza akart vonulni, a több mint 120-szoros válogatott
még egyszer leteheti egy Európa-bajnokságon is a névjegyét. Az első körben Németország
Romániával, Anglia Portugáliával játszik.