Pátkai Mihály
A növekedés olyan, mint a kábítószer

Németország ad otthont a világ számos konzervatív milliárdosának: az Albrecht, Haniel, Quandt családok és még néhány tucat milliárdos család vagyonukat a 19. századra vezetik vissza. Síelni is testőrökkel járnak, az újságíróknak pedig azért fizetnek, hogy ne írjanak róluk semmit. A híres Mittelstand vállalatok - közepes méretű cégek, melyek nagyrészt egy-egy család kezében vannak, és amelyek segítségével Németország lábra tudott állni a második világháború után - most is virágoznak az országban. Szerintük a konzervatív cégvezetés, a részvények rendezett portfóliója és egyfajta diszkréció a siker titka. Ezekben a napokban azonban a gazdagok egy új generációja tűnt fel Németországban. Ők komoly változásoknak készítik elő a talajt Európa legnagyobb gazdasági hatalmában, ugyanis bátran vállalják a kockázatokat, és nehezen megkeresett vagyonuk nem kis önbizalommal ruházza fel őket - állítja a Newsweek című amerikai hetilap.

Akár gazdagok, akár nem, Németország új vállalkozói újraírják az ország gazdasági szabályrendszerét. Míg a „régi gazdagok” a tőke megőrzésén fáradoznak, az újgazdagok a növekedésben hisznek. Wulff Matthias bankszakember szerint az újdonsült vállalkozók magánvagyonának legalább az ötven százaléka megy új projektek finanszírozására.
Németország újgazdag milliomosai sokban hasonlítanak egymásra: ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amely megélte a technológiai forradalom kirobbanását, amikor megjelent az egységes európai pénz, és divattá vált a tőzsdézés. Majdnem mindegyikük képzett üzletember, értenek a csúcstechnológiához és a középosztályból származnak. A legtöbben közülük életük során vagy tanultak, vagy dolgoztak az Egyesült Államokban. „Szerencsénk, hogy ebben az átmeneti korszakban élhetünk” - jegyzi meg a 35 éves Stefan Rover, aki tizenhat évesen kezdett számítógépes tanácsadó vállalkozást. Ma a részvényei 300 millió eurót érnek.
Egyikük se gondolta volna, hogy egy iparágat vagy netalán egy országot változtatnak meg üzletükkel. Legtöbben csak arról álmodoztak, hogy egyszer saját cégük lesz. „Nem a pénz és nem a hírnév a lényeg” - állítja a 32 éves Lars Thomsen -, hanem az, hogy az ember alkosson valamit.” Cége, a twest.com internetes honlapokra gyárt programokat. Thomsen részvényei a napokban 8 millió dollárral lettek értékesebbek. „Elképesztő, milyen gyorsan történnek az események. A sebesség olyan, mint egy kábítószer.”
A 38 éves Christoph Linkwitz közgazdaságot tanult, amikor két egyetemista barátjával elkezdett útikönyveket kiadni. Édesanyja mintegy 500 euró értékű összeggel szállt be, hogy beinduljon a cég. Aztán váltottak az internetre. A három fiatalember, akik doktori fokozattal rendelkeztek, újraalapították cégüket és egy árveréseket bonyolító internetoldalt indítottak. A ricardo.de ma Európa-szerte felvásárolja a konkurenciát. Linkwitz cége napjainkra 80 millió eurót ér, míg anyja részvényeinek értéke közel 6 millió euró. Linkwitz szerint „még most is csodálkozik azon, ami körülötte zajlik”.
És mit tesznek a legtöbben a pénzükkel? Sokan házat és autót vesznek, de a legtöbben annyira el vannak merülve a munkában, hogy még alig kezdtek költekezni. Linkwitz vett magának egy fekete Maseratit cégautónak és egy ugyanolyan Omega órát, mint amilyen Neil Armstrongon volt, amikor a holdra lépett. Kollégái szerint azonban még most is a régi trikóit hordja. Thomsen egy Ducati 916-ost szeretne, és cége ügyvezető igazgatója, Ulrich Schmid pedig egy jégkorongcsapatot szeretne venni. „A különbség a régi és az új pénzesek között az, hogy ők »biztonságos« dolgokat vásárolnak, mint például művészeti alkotásokat. Mi az akciót szeretjük.”
A német „hi-tech gazdagok” már most nagy hatással vannak az új generáció gondolkozásmódjára. „Mindig is szabad és független akartam lenni: nekem ezt jelenti a gazdagság” - állítja Gerhard Schmid, aki 1991-ben alapította MobilCom nevű cégét. Az egykori jégkorongozó részvényei ma 3,4 milliárd eurót érnek. A francia Credit Agricole bank felmérése alapján a német fiatalok 44 százaléka szerint a legkönynyebben tőzsdézéssel lehet meggazdagodni. 42 százalékuk szerint a legfontosabb dolog az, hogy vállalni kell a kockázatokat. Az angol, francia és olasz fiataloknál ezzel szemben a kemény munka állt az első helyen. Thomsen, akinek még nincsenek gyermekei, sokuk véleményét fogalmazta meg az amerikai magazin riporterének: „Mi lesz, ha a gyermekeim harminc év múlva megkérdezik tőlem: Apám, mit csináltál a kilencvenes években az internet-forradalom idején? Csak álltál és végignézted? Azt akarom, hogy tudjak valamit mondani.”