Változnak az idők. Mára recseg-ropog a negyven év óta életben lévő kubai
gazdasági blokád, felbontását nyíltan felvállalják amerikai szenátorok. Az
embargó látványosan II. János Pál pápa kubai látogatása óta kezdett
„sorvadni”, olyannyira, hogy mára néhány termék esetében már meg is szűnt. Az
amerikai képviselőház pedig a héten dönt a továbblépés felől: eltekintenek-e az
embargótól az élelmiszerek és a gyógyszerek vonatkozásában.
Fidel Castro lendülete 40 éve töretlen. A kubai rezsim ellenében hozott amerikai
szankciók viszont kifulladni látszanak - köszönhetően a pénz hatalmának
Fotó: Archív
Az USA 1959 után, Fidel Castro hatalomra kerülését követően vezette be a
szankciókat. Az embargó hol szigorodott, hol enyhült a helyi politikai nyomástól,
illetve a Castro vezette Kuba lépéseitől függően. Az utóbbi időben egyre többen
szorgalmazzák az enyhítést, mondván, a gazdasági elszigeteléssel sem sikerült
elérni a Castro vezette rendszer meggyengülését, a demokratikusabb viszonyok, a
piacgazdasági reformok vagy az emberi jogok nagyobb tiszteletben tartását.
Egyértelmű, hogy az embargó feloldását szorgalmazó szenátorok gazdasági érdekeket
kiszolgálva lobbiznak: ugyanis kanadai, nyugat-európai cégek évtizedek óta
eredményesen kereskednek Kubával, az Egyesült Államok viszont - hiába az egyik
legközelebbi szomszéd - semmit sem profitál. Mivel a közelmúltban a kongresszus a
kínai kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról döntött (Hetek 2000. május 27., ), főként
gazdasági körök teszik fel a kérdést, ha a legnagyobb kommunista országgal
kereskedik az USA, miért ne kereskedhetne Kubával is? De ahogy Kínával szemben, most
Kubával szemben is a legnagyobb ellenérv az, hogy az embargó feloldásával a
legerősebb nyomásgyakorlási eszközt veszíti el az USA az emberi jogok tiszteletben
tartatása érdekében. A gazdasági érdekek Kínával, és minden bizonnyal Kubával
kapcsolatban is erősebbnek bizonyulnak. Az Amerikai Mezőgazdasági Iroda vezetője
szerint a mezőgazdasági termékek exportja (elsősorban búza, kukorica, szója, rizs)
az embargó feloldása esetén elérhetné az évi 500 millió, később a 2 milliárd
dollár forgalmat is. Ez pedig nagyon fontos az ázsiai piacait az utóbbi években
elveszített amerikai farmereknek. Nem is véletlen, hogy az embargó feloldásáért
legkomolyabban a mezőgazdaságból élő tagállamok szenátorai lobbiznak. Az embargó
feloldását II. János Pál pápa nyíltan szorgalmazta. 1998. évi kubai látogatása
során az USA-t tette felelőssé a kubai nép nyomorúságaiért, mondván: a
szegénység oka az embargó. A pápa nemzetközi tekintélyét is latba vetve
felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg Kuba gazdasági
elszigeteltségét. Ezek után látványosan lazult az amerikai álláspont: 1999.
januárjától Clinton elnök engedélyezte, hogy helyreállítsák a közvetlen postai
szolgáltatásokat, majd lehetővé tette, hogy amerikai állampolgárok évente 1200
dollárt küldjenek kubai rokonaiknak, illetve engedélyezte műtrágya, rovarirtó
szerek, mezőgazdasági gépek és berendezések kubai exportját, de szigorúan csak nem
állami cégek, elsősorban önálló kubai farmergazdaságok, gazdálkodók részére.
A hétvégén Kubában járt egy népes, üzletemberekből és 16 szenátorból álló
amerikai küldöttség, amely az élelmiszerekre és gyógyszerekre vonatkozó
kereskedelmi korlátozások feloldását szorgalmazta. A demonstrációval is felérő
„kiruccanáson” hangsúlyozták, hogy a kereskedelemből mind a 12 millió kubai
lakos, mind a piacokat kereső amerikai farmerek és vállalkozások profitálni
tudnának. A készülődés nem csekély: az élelmiszer- és gyógyszeripari cégek
mellett a szálloda- és szórakoztatóipar is ugrásra készen várja a kubai piac
esetleges megnyitását.