„Hullik a mennyezetről a kosz” - panaszkodik a takarító néni. Nem tudja
azonban, hogy napi 8 órában halálos betegséget okozó azbesztport söpröget. De nem
csak ő nem tudja, hanem nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az épületek egy
részében alkalmazott azbeszt rákkeltő hatású. Tájékoztatás és törvényhozás
nincs ezen a területen, meg kell várni az EU-csatlakozást. Nem lehet véletlen a
halogatás, hiszen az azbesztmentesítés sok milliárd forintjába kerülne az államnak,
vállalatoknak, magánembereknek. Talán a pániktól is félnek: a nyugati országokban a
lakosság körében kitört félelem kényszerítette ki az azbesztre vonatkozó egységes
szabályozást, betiltást és mentesítést.
Az azbeszt csak akkor károsítja az egészséget, ha por formájában jut a levegőbe.
Különösen elővigyázatosnak kell lenni az épületek bontásánál
Fotó: Vörös Szilárd
Az utóbbi években rohamosan növekszik azok száma, akik rendkívül súlyos
betegségekben szenvednek az azbesztpor belélegzése miatt. Az azbeszt veszélyt csak
akkor jelent, ha porló, málló, szórt formában van jelen. Az azbesztszálacskák a
levegőből a tüdőbe kerülve éles kardokként roncsolják a szöveteket és okoznak
súlyos betegséget. Nehézlégzés, azbesztózis, tüdőrák, mesotelióma
(mellhártyarák) és számos más belső szerv rákos megbetegedése vezethető vissza az
azbesztpor belélegzésére. Szakemberek az elkövetkező évtizedekben a megbetegedések
számának drámai emelkedését prognosztizálják. Becslések szerint két évtizeden
belül csak Nagy-Britanniában a mai négyezer áldozattal szemben évente tízezer
halálos áldozata is lehet az azbeszttel kapcsolatos megbetegedéseknek. Ez a tendencia
azonban világméretekben is hasonlóan alakulhat.
Az azbesztnek kiváló tulajdonságai vannak: remek hőszigetelő, tűzálló, savaknak
jól ellenálló, viszonylag olcsó, rostos szerkezetű ásványi anyag, amely olyan
hajlékony és rugalmas, hogy szőhető, fonható, akárcsak a textilszál. Emiatt mintegy
háromezer területen használják: hőszigetelésre, tűzvédelmi bevonatként,
tetőfedésre, járműgyártásban, fékbetétekben. Magyarországon a hatvanas-hetvenes
években épült könnyűszerkezetes épületekben alkalmazták előszeretettel:
óvodákban, iskolákban, áruházakban, sportcsarnokokban, kórházakban,
iparcsarnokokban hőszigetelésre, a tűzhatárérték növelésére. De megtalálható
még panelházak garázsaiban is.
Az azbeszt tömeges felhasználása a XIX. század végétől kezdődött el, de csak a
hetvenes években kezdték komolyan venni azokat az embereket, akik szeretteik tragikus
elvesztéséért az azbesztet és a munkaadókat okolják. Nyugati országokban perek
ezrei folynak, és a bíróságok a kártérítési perekben a felperesek vagy
örököseik javára döntenek. A brit Lloyds biztosítótársaság megingása is a
tömeges, azbeszttel kapcsolatos kártérítési igényeknek köszönhető. (Hetek, 4.
évf. 9. szám: ). Az USA-ban már eddig is több millió dollárt költöttek
azbesztmentesítésre, de a magánépületekben még szanálásra váró felületek
nagyságát 1,4 milliárd négyzetméterre becsülik.
Ma Magyarországon sem a szabályozás, sem a tájékozottság nem megfelelő ebben a
kérdésben. Az azbeszttel kapcsolatos probléma is csak akkor merült fel igazán
komolyan, amikor a privatizáció megindulásakor a vevőként megjelenő nyugati cégek a
magánosítandó vállalat épületeinek, raktárainak, gyártócsarnokainak
azbesztmentesítését a szerződés egyik feltételéül szabták. Zellei János, a
Magyar Azbeszt Szövetség elnöke a Hetek kérdésére elmondta, hogy a legfontosabb
annak felmérése lenne, hol találhatók olyan épületek, amelyekben az azbeszttartalmú
szigetelés nagyon rossz állapotban van, és az épület olyan funkciót lát el, ami
miatt azbesztmentesítésének prioritást kellene adni (gyermekintézmény, iroda,
folyamatos használat). A Környezetvédelmi Minisztérium támogatja ugyan az
azbesztmentesítést, a KAC program 150 millió forintot irányoz elő, de ez alig valami
ahhoz képest, hogy becslések szerint csak a nyolcvanas években több mint 600 ezer
tonna azbesztet építettek be szigetelésként. (További információ: Magyar Azbeszt
Szövetség, tel.: 221-5574)