Van is törvény, meg nincs is. Legális is a prostitúció, meg nem is. Ez a felemás
helyzet állt elő, mivel a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag ugyan kimondja,
hogy nem minősül bűncselekménynek a prostitúció, feltéve, ha az arra vonatkozó egyéb
szabályok nem sérülnek, mint például a területi korlátozás. Mivel azonban ebben a
kérdésben máig nem született megegyezés, a törvény sem működtethető.
Ha minden az eredeti elképzelés szerint menne, akkor a prostituáltak nyugodt lélekkel
űzhetnék az ősi szakmát, csupán azt a megkötést kellene figyelembe venniük, hogy kötelező
számlát adniuk. Máig azonban csupán egy-két „ügybuzgó hölgyet” ismer a hatóság,
akik vállalkozás keretében folytatják tevékenységüket.
„Adózás szempontjából ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak az örömlányokra, mint
bármely egyéb vállalkozóra” - tudatta lapunkkal Nagypál Sándor, az Adó- és Pénzügyi
Ellenőrzési Hivatal sajtóosztályának vezetője. Amenynyiben a törvény működtethetővé
válik - a türelmi zónák kijelölését követően -, a prostituáltak kénytelenek
lesznek tömegesen vállalkozni. Az APEH-nek ugyan nem lesz könnyű dolga az ellenőrzés
tekintetében - ismerte be a sajtófőnök. A nyugtatömbök utólagos vizsgálatából
ugyanis nem derül ki az igazság, a hagyományos ellenőrzési módok pedig ebben az
esetben nem alkalmazhatók (gondoljunk csak a jól bevált próbavásárlásra). Így a számlaadási
kötelezettség elmulasztását csak úgy lehetne bizonyítani - világosít fel Nagypál
-, ha az éppen távozó kuncsaftot egy APEH-ellenőr várná, akinek az ügyfél
panaszt tenne a szolgáltatást végző hölgy ellen, miszerint a „vásárlásról”
nyugtát vagy egyszerűsített számlát nem kapott. Szóval a feladat megoldása nem
egyszerű.”
A vállalkozó egyébként - a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében
- elszámolhatja a prostituáltaktól származó számlákat mint költséget,
pontosabban mint természetbeni juttatást. (Abban az esetben is, ha a vállalkozás üzleti
partnereit, esetleg alkalmazottait ajándékozza meg.) Ennek azonban vannak adóvonzatai,
ugyanis a „költség” után ki kell fizetni a 44 százalékos személyi jövedelemadót,
illetve a 11 százalék egészségügyi hozzájárulást. A vállalkozók számára -
limitált határig - megengedett költségleírással szemben Nagypál Sándor szerint
ebben az esetben nincs maximalizálva az összeg, amely ezen a címen elszámolható.
A fekete- és a szürkegazdaság visszaszorítását szolgálni igyekvő törvény a
prostituáltaknak is lehetőséget ad a költségek leírására, azzal a kitétellel, ha
az a „munkájával” közvetlenül összefüggésben van, és nem személyes szükségleteinek
a kiszolgálását célozza. Nem számolhatók el például a rúzs vagy illatszerek, de a
„munkájával” szorosan összefüggő kiadások - például óvszer, bérelt lakás
bérleti díja, rezsiköltsége, esetleg telefonja - elszámolhatók. Ezen felül azok
az úgynevezett nevesített költségek is leírhatók, amelyek részben a személyes szükségleteihez
is szükségesek. Ezek általában rezsiköltség és bérletidíj-támogatások,
amennyiben a prostituált a saját otthonában keresi a kenyerét.
Az, hogy melyik vállalkozási forma lesz közöttük a legelterjedtebb, még nem látható,
de a szakemberek arra számítanak, hogy a lányok és az őket futtató személy gazdasági
társaságokban fognak tömörülni az egyszerűség és a jobban kihasználható jogi
lehetőségek miatt.