„Ne várjuk meg, míg a butaság felgyújtja egészen ezt az országot, míg
eltemetik ezt az országot a középkor visszamaradt rablólovagai” - idézte Ady
Endre szavait Jancsó Miklós filmrendező a „csonka kuratóriumú” Magyar Rádió
előtt összegyűlt sokadalomhoz szólva. A fáklyás felvonulással egybekötött békés
tüntetést a Szabad Szólásért Mozgalom és a Civil Fórum szervezte március 15-e
előestéjén. A kezdetben nagyjából háromezres tömeg a Vámház körúton haladva
több mint a duplájára duzzadt, s teljesen betöltötte a Pollack Mihály teret.
TGM a Magyar Rádió előtt. Szolidaritást sürget Fotó: Vörös
Jancsó így folytatta: „A szabadság napsugara süt ránk, a szabadság
ellenségeire is, a hatalom is szabadságban él, nem bújik kínai fal mögé, szembenéz
velünk szúrós szemével. Csak egy a baj: valahogy nem változik a természete, sőt
mintha visszatérne a régi útra. Átok, könyörgés, tanács nem fog rajtuk, nyomulnak
előre, csak el ne érjék a gátat, mert még átvágják, és ránk engedik a
gátlástalanság árját…, vagy már ránk engedték?”
Vitányi Iván szocialista politikus azt fájlalta, hogy nem lett igazuk azoknak, akik
néhány évvel ezelőtt azt mondták: „Nem kell már soha így összejönnünk, mert
minden rendben van.” Mint mondta: „Ma működnek azok a demokratikus intézmények,
amelyeknek a védelméért a Charta nyolc évvel korábban fellépett. Már-már úgy
látszott, megszilárdulnak; éppen ezért most sokkal súlyosabb a helyzet, mint nyolc
évvel ezelőtt, mert most Európa kapujában kell ugyanazokat a kérdéseket feltennünk,
és ez már komoly dolog.” Vitányi Iván kijelentette: a méltányosság és a
demokrácia parancsolja, hogy ne legyen kormánymonopólium a sajtó, a média és a
nyilvánosság. Hiszen, aki elveszi azt a lehetőséget, hogy valóban többoldalú,
őszinte és nyílt tájékozódás és tájékoztatás legyen, az a demokráciát veszi
el. A politikus a médiakuratóriumokban nemrég lejátszódott eseményeket szimbolikus
cselekedetnek nevezte, amely - mint mondta - „annak a jele, hogy félre lehet tenni
a demokrácia szent játékszabályait, hogy félre lehet tenni a választások
eredményeit, hogy egy törvény van a számukra: a hatalom törvénye”.
„Ki fogja megvédeni a köztársaságot a köztársaság kormánya ellen? Ki fogja
megvédeni a szabad sajtót a szabad sajtó tulajdonosai ellen? Ki fogja megvédeni a
népet a nép államában? Ki fogja megvédeni a szabadságot a szabad társadalomban? Azt
gondoltuk, hogy átengedhetjük a rendszerváltás által megteremtett intézményeknek
szabadságunk, méltóságunk védelmét… nem megy. Ami nem megy, azon változtatni
kell” - kezdte beszédét Tamás Gáspár Miklós filozófus, majd így folytatta:
„Nem tesszük jól, hogy a kiherélt, megalázott parlamentünket nem védjük meg.”
Felhívta továbbá hallgatósága figyelmét a rádió és a televízió
tájékoztatásának elégtelenségére, a roma lakosság naponkénti megaláztatására,
a munkanélküliek helyzetének romlására, a cián-mérgezés miatti katasztrófa
felelősségének külföld felé hárítására. TGM a kialakult helyzet igazi okát
abban látta, hogy a nép szervezetlen, vagyis „nincsenek pártjaitok, nincsenek
szakszervezeteitek, nincsenek mozgalmaitok, és nincs pénzetek arra, hogy megvédjétek a
szabadságotokat.” Végezetül cselekvésre buzdította hallgatóságát: „Ez a nép,
amely békésen, józanul, nyugodtan és gyönyörű szépen kivívta a szabadságát,
csak azt követeli, ami kijár neki; nem többet, nem kevesebbet. Az Isten szerelmére, ne
hagyjátok magatokat!” - foglalta össze mondandóját a filozófus.
„Nincs értelme tüntetni a sajtószabadság mellett, mert az rendelkezésre áll, a
miénk, és senki nem akarja elvenni tőlünk” - reagált a kedd esti tüntetésre
Orbán Viktor kormányfő a Magyar Rádiónak adott szerdai interjújában.
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete ezzel szemben másként értékeli a
helyzetet. Peter Tufo szerint Orbán Viktor kockára teszi Magyarország hírnevét azzal,
hogy az új médiafelügyeleti testület teljes egészében kormánypárti jelöltekből
áll. Tufo a Magyar Hírlapnak azt mondta: „A közszolgálati média egyik jellemzője,
hogy objektívnek kell maradnia, és ehhez nincs szükség a kormány munkájára. A
médiatörvény magában foglalja azt az elvet, hogy a kormány és az ellenzék is részt
vegyen a közmédia felügyeletében.”
„Illetéktelennek érzem, hogy az amerikai nagykövet minősítse a magyar
alkotmányt” - jelentette ki Orbán Viktor a bírálatra válaszolva. A
miniszterelnök úgy vélte: méltatlan a XXI. századi Magyarországhoz az a mentalitás,
hogy a nyugati országokban elhangzó nyilatkozatokat felsőbbrendű kinyilatkoztatásnak
kell tekinteni. Érvelése szerint egyenrangú partnerként, és nem „moszkovita
lelkülettel” kell tekinteni ezekre az államokra.
A posztkommunista-utódpárti motívum egyébként a nemrégiben a kulturált politikai
hangnemért síkra szálló Békejobb 2000 megemlékezésén is fellelhető volt. Csapody
Miklós kijelentette: „Vannak, akik mostanában komor arccal, és úgy látszik,
komolyságukat is megőrizve demonstrálnak független és pártsemleges sajtót
követelve. Csak az a baj, hogy amikor még negyven éven át egy pártban voltak, nem
követelték ugyanezt saját maguktól.” Hangos tetszésnyilvánítás kíséretében a
politikus kiemelte, hogy Kossuth Lajos és a forradalom hősei nem a „labancnak is
rossz, kollaboráns balhitűek szemszögéből szemlélték az eseményeket”. Ez
utóbbiakról kijelentette, hogy a „nemzeti szellem ellenségei”.
Bár a koalícióban tapintható ellentét feszül az MDF és a kisgazdák között, a
közös szellemi gyökerektől nehéz volna elszakadniuk. Valószínűleg nem is akarnak,
legalábbis ezt a következtetést vonhatjuk le Torgyán József Csapody Miklóséval
rokon értelmű beszédéből.
Torgyán várbéli felszólalásában hangoztatta, hogy azt a nemzeti egységet, amelyet
1848. március 15. szellemisége megkívánna, a mai napig nem lehetett megvalósítani,
mert vannak olyan „nemzetveszejtők, akik a nemzet haladásának útjában állnak”. A
kisgazda elnök ugyanakkor örömmel állapította meg, hogy a magyarság a legnehezebb
időszakán túljutott, túlélte a trianoni tragédiát, és most a felemelkedés
időszakának félreérthetetlen jeleit láthatjuk.
A kacskaringósan-cikornyásan díszített huszárok és a lovak voltak a Múzeum körúti
ünnepség legnépszerűbb szereplői. A márciusi ifjakat megelevenítő
„misztériumjáték” idén megpróbálta emberközelből, a hősök szubjektív
érzelmeit, személyes tapasztalásait kiemelve bemutatni a történelemmé magasztosult
eseményeket.
A hallgatóság népes tábora tolongott az Astoriától a Kálvin térig. „Nincs
többé cenzúra” - visszhangzott a körút, miután az egyik színésznő a
gyermeknemzés és a forradalom kontrasztját elemezte. A perec- és vattacukorárusok
mellett megjelentek szélsőjobboldali propagandaújságok (Magyar Fórum, Szózat,
Demokrata) terjesztői is.
Lyukas zászlós ötvenhatosok tették színesebbé a szürke tömeget. Imitt-amott
nemzetiszín karszalagos „nemzetőrök” - magukat legalábbis így nevezték -
lapogatták egymás hátát kedélyesen a tavaszi napsütésben.
Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter ünnepi beszédében a kamaszkorában megélt
március 15-i élményeit idézte fel. Az aznap vetített Gojko Mitic-tévéfilmeknél
már akkor jobban vonzották a tanárai által „nacionalista huligánok
randalírozásának” titulált utcai rendezvények. „Otthon átöltöztünk, levettük
a vörös nyakkendőt, és kokárdát tűztünk ki, hogy egy kicsit mi is olyanok
legyünk, mint a nacionalisták” - mesélte a miniszter. Leírta, milyen mély
benyomást tett rá gyerekként, amikor a tüntetők „égnek tartott karral
ismételték: esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”.
Rockenbauer összefoglalta az ünnep történelmi hányattatásait. Kitért arra is, hogy
1948-at követően a kivezényelt felvonulók együtt vitték a Petőfit és Kossuthot
ábrázoló transzparenseket Lenin, Sztálin és Rákosi képeivel, majd 1951-ben március
15-ét törölték az ünnepek sorából, mert túl nemzetinek számított. A 70-es, sőt
a 80-as években tartott diákfelvonulásokat a karhatalom szétverte, többeket
börtönbe csuktak. „Minden március 15-e - immáron 152 éve - rólunk szól,
mindannyiunkról szól, mert a hazáról szól.”
„Magyarországon évtizedek óta nincs sajtószabadság”
Interjú Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével
Torgyán József pártelnök. Bolsevikoktól óv Fotó: MTI
- Mit tart a legfontosabb üzenetnek március 15-e szempontjából? Mi az, amit
leginkább hangsúlyozna?
- Március 15-e a magyar nemzet szabadságharcának a bizonyítéka, annak a
törekvésnek, hogy a nemzet a függetlenségét az életénél is többre tartja.
Március 15. jelenti a világ előtt a magyar szabadságmozgalom megismerését, a mi
függetlenségi törekvéseink elismerését, egyben azt a fejlődési lehetőséget, hogy
ha nincs március 15. 1848-ban, akkor nincs 1867-ben a kiegyezés, és az ezt követő
hatalmas fejlődés. Úgy gondolom, hogy 1848. március 15-e résztvevőinek a hőstettei
adtak az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek is önbizalmat és hitet ahhoz,
hogy megvívják ugyanezt a reménytelen küzdelmet, amelyet 1848-ban is megvívtak.
- Az elmúlt napokban éppen az ünnepek kapcsán többen is felvetik a
sajtószabadság kérdését. Sérült-e Ön szerint ez az elmúlt időszakban?
- Magyarországon évtizedek óta nincs sajtószabadság. El kellene érni a
sajtószabadságot, de ezt nem a kuratóriumi tagok számarányával lehet megtenni, hanem
azzal, hogy végre az ökomenikus-keresztény-nemzeti-konzervatív eszmék is
megjelenhessenek a magyar médiában. Sajnálatos módon vannak olyan erők
Magyarországon, amelyek a médiákat uralják és irányítják. Amikor a nemzeti
érdekeinkkel ellentétes híreknek adnak alapot, akkor a mi törekvéseinket veszély
fenyegeti. Azzal lehet a sajtószabadságot elérni, hogy ne hamisítsák meg a
nyilatkozatokat, hanem a tényeket közöljék. Ha betartják Deáknak az intelmét,
„hazudni pedig nem szabad”, akkor lesz sajtószabadság.
- Ön szerint veszélyben van a demokrácia?
- A múlt században tűnt fel a bolsevista veszély és ez azóta is állandó
veszélyt jelent a demokráciára, világszabadságra. A nemzeti összefogás helyett
vannak olyan erők, és ezt ki kell mondani nyíltan, hogy ezek a bolsevista erők,
amelyek a nemzet függetlensége ellen törnek akkor, amikor a legfontosabb nemzeti
ügyekben, a nemzet érdekeivel ellentétes álláspontot foglalják el.
(Ignácz Valéria)