Erdei L. Tamás
A jövő század tudománya
Huszonegy világhírű tudós, köztük hat Nobel-díjas és egy Wolf-díjas
nyilatkozik életútjáról, tudományos pályafutása sikereiről és buktatóiról, a
világról alkotott nézeteiről. Angol és magyar nyelven is megjelent a Tertia Kiadó
gondozásában a Huszonegy tudós a huszonegyedik századról című interjúkötet,
amelynek létrejöttéhez a Budapesten tavaly nyáron megrendezett Tudomány Világkonferenciája
adott kivételes lehetőséget és gazdag szellemi hátteret. A könyv bemutatójával az
egyik szerző, a tudományos újságíró Ferenczi Andrea, akit az olvasók a Genetika -
Génetika című könyv írójaként ismerhetnek, újra kívánja indítani a Centrál Kávéház
hajdani „tudós asztal” hagyományát. A bemutatón bevezetőt mondott Kroó Norbert,
a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Gordos Géza informatikaprofesszor, valamint Láng
István akadémikus.
Az interjúkötetből kiderül, hogy a legnagyobb tudósok nemcsak nagy ismeretformálók,
akik lenyűgöző vagy korszakalkotó felfedezésekre jutnak, találmányokat hoznak létre,
hanem nagy gondolkodók is, akiknek filozófiai értelemben is van mondanivalójuk a világról,
amelyben élünk. „Hogyan működik a világ?” - kérdezi egy Nobel-díjas fizikus
az egyik interjúban. Az erre adott válaszoknak konkrét társadalmi következményeik
vannak, melyek messze túlmutatnak a laboratóriumok falain. „Hiszek abban - írja
Pataki Pál, Magyarország UNESCO nagykövete a kötet előszavában -, hogy ennek a kérdésnek
jobb megértése mindenkit segít abban, hogy kifejlessze egyéni és kollektív emberi méltóságát,
és felfogja az univerzumot, ami által könnyebben megtalálja helyét a kisebb közösségekben
is.”
Pataki szerint jelentős tudós rangjára nemigen emelkedhet valaki anélkül, hogy nagy
személyiség, igazi jellem és mélyen érző ember volna. Amerikai pszichológiai felmérések
szerint a Nobel-díjas tudósok tudományos teljesítményében különös módon nem a
rendkívüli értelmi képességek, hanem az érzelmi intelligencia kivételesen magas
foka volt a döntő. A könyv ezért megmutatja a tudósok magánemberi arcát, sokszor
regényes élettörténetüket is.
Kroó Norbert beszédében idézte Szentgyörgyi Albert mondatát, miszerint „tudós az
az ember, aki ugyanazt látja, mint bárki más, de olyan gondolatok jutnak eszébe róla,
mint senki másnak”. A fizikus, aki a kötet egyik szereplőjeként beszédében hangsúlyozta
a tudósok növekvő etikai felelősségét a XXI. században, a haladás hagyományos
motorjának tartott tényezők (munkaerő, energia, tőke, anyag) mellett a tudás szerepének
növekedésére hívta fel a figyelmet, melyhez e kötet is hozzájárul.
Gordos Géza szerint a XXI. század egyik nagy lehetősége lesz a számítástechnika és
a távközlés összekapcsolása. Előadásában fölhívta a figyelmet az emberi beszéd
hatékonyságának szerepére. Mivel a leggazdagabb információs csatorna a hallás (a
legtöbb információt egységnyi idő alatt a fül képes fölvenni), a gépekkel való
kommunikáció leghatékonyabb formája is ez lesz. Hazánk szinte tudományos „nagyhatalom”
ezen az elsődlegesen fontos területen, hiszen a beszédszintetizátorok technológiájának
fejlesztése mindenhol a világon a Magyar Intonációs Iskola kutatásaira épül. A
magyar iskola beszédfelismerési programjai, melyek kifejlesztésében nyelvészek és
informatikusok egyaránt részt vesznek, irányt szabnak e tudományág jövőjének.
Láng István akadémikus a tudomány legfőbb kihívásának a jövő században a Föld
újrateremtő képességének helyreállítását látja. Szerinte a tudomány feladata
lesz az alapvető emberi jogok biztosításán túl az alapvető emberi szükségletek betöltése
is.
A budapesti Világkonferencia egyik „sztárvendége” a hátrányos helyzetű gyermekek
tudományos képzését elősegítő program élharcosa, Leon Lederman Nobel-díjas
fizikus volt. Lederman arról vall a kötetben, hogy kutatásainak lényege nem más, mint
annak az egyetlen kérdésnek megválaszolása: hogyan működik a világ? Úgy véli, a
tudósoknak a mainál magasabb szintű etikai, erkölcsi normákat kellene szem előtt
tartaniuk, ám a jó tudósnak mindig kétkedőnek, gondolkodásában szabadnak kell
lennie, hogy a kíváncsisága serkentse kutatásait. Ő mint fizikus magában hordja azt
a technikai gént, amelyet optimizmusnak neveznek. Hogy kitől örökölte ezt a gént?
Erre a kérdésre nevetve csak neveket sorol: Einstein, Newton, Galilei és persze Szilárd
Leó, Wigner Jenő, Neumann János…