Magyar Bálint: korlátozott a parlamenti szereplés Fotó: MTI
- Elnök úr! Az SZDSZ alapító tagjai közül többen ma már csak
szimpatizánsai, de nem aktív tagjai a pártnak. A közelmúltban azonban másfél éves
hallgatásból tért vissza Rajk László és vállalt újból párttisztséget. Ez azt
jelenti, hogy az „alapító atyák”, látva a párt mélyrepülését, ismét visszatérnek
az aktív politizáláshoz?
- Nem értek egyet azokkal, akik úgy osztották föl, jellemezték az SZDSZ történetét,
hogy a régiek fokozatosan kimennek, és újak kerülnek a helyükre, hiszen Demszky Gábort
vagy jómagamat is elég „réginek” tartom. Azok is, akik adott esetben a direkt
politizálástól visszavonultak, pártot nem váltottak, az SZDSZ mellett maradtak, és
tevékenységében különböző módon részt vettek. Annak viszont rendkívül örülök,
hogy Rajk László direkt, közvetlen politikai szerepet vállalt, és az SZDSZ budapesti
elnöke lett.
- Ön szorgalmazza a nagy nevek visszatérését, vagy egy fecske nem csinál
nyarat?
- Ez emberi választás kérdése, nem olyan feladat, amellyel kampányt
kellene indítani. Például Haraszti Miklós, aki nincs benne az SZDSZ vezető testületeiben,
a rádió kuratóriumában benne van, a média egyik vezető szakértője az SZDSZ részéről,
de lehetne más neveket is mondani.
- Magyar Bálint szerint milyennek kellene lennie az SZDSZ arculatának?
Olyannak, amilyet a parlamenti frakció képvisel, vagy pedig vissza kellene térni ahhoz,
amiért a párt megalakult?
- Nehéz választ adni erre, és nincs is idő a dilemmázásra. Az SZDSZ-nek
elsősorban nem önmagával kell foglalkoznia, hanem olyan ügyekkel, amelyek meghatározóak
az ország sorsát illetően. A program, amelyet most elkészítettünk, a „Korszakváltás
programja”, egy új, komoly vállalkozása az SZDSZ-nek, hiszen mi voltunk az a párt,
amelyik 10 évvel ezelőtt megalkotta a rendszerváltás programját, amely nem egy-két
évre szólt. Valójában forgatókönyvet adott arra, hogyan kell egy „undok”
politikai világból kiszabadulni, hogyan kell egy állampárti politikai rendszert
lebontani, illetve egy parlamentáris demokráciával felcserélni. Milyen módon kell egy
állami tulajdonon alapuló gazdaságot átalakítani, és a szabadpiaci versenyfeltételeket
megteremteni. Ez a program nagyrészt teljesült, még akkor is, ha a jelenlegi kormány
folyamatosan rontani próbál a kialakult demokrácia minőségén. A Fidesz a rendszerváltás
eredményeiből vissza akar venni, hisz korlátozza a parlament működését, korlátozza
az önkormányzatok autonómiáját, megszállja a közszolgálati médiát, megpróbál
nyomást gyakorolni a magánsajtóra, és így tovább. Közhatalmi intézményeket -
mint például az APEH-ot és a rendőrséget - pártcélok érdekében használ fel,
ennek ellenére a demokrácia építménye erős.
Másrészt szembe kell néznünk azzal, hogy Magyarország nem pusztán kiszakadni kívánt
egy szocialista világból, hanem csatlakozni egy másik világhoz, egy olyan világhoz,
amely maga is nagyon nagy átalakulásban van. Ezt az átalakulást szokták különböző
nevekkel említeni: az „információs társadalom beköszönte”, a „tudásalapú társadalom
beköszönte” vagy a „globalizáció folyamatai”. Ez azt jelenti, hogy korszakváltás
előtt áll a világ is. Erre nekünk is fel kell készülni. Mi megpróbáljuk megnézni
az egyes területeken, hogy milyen intézményi követelményeket jelent a korszakváltás
Magyarország számára, hogy a legnagyobb esélyt teremtsük polgártársainknak arra,
hogy az EU-ban és az új világban, ebben a versenyben megállják a helyüket.
- Jelenleg azonban a közvélemény-kutatások szerint 5 százalékon áll a párt
„tetszési” indexe. Hogyan lehet útmutató az SZDSZ, hiszen jóformán nincs társadalmi
befolyása?
- A kettő összefügg egymással. Akkor tud az SZDSZ újra erős lenni, ha a
választópolgárok számára világossá válik, hogy a pártnak valódi válaszai vannak
a problémákra. Például ma már az átlagemberek is tudják, hogy a jó szomszédsági
politikával, az európai uniós integráció folyamatával, a NATO-csatlakozással és a
haditechnika fejlődésével együtt haderőreform nem képzelhető el a kényszersorozás
eltörlése nélkül. Értelmetlenné vált ez az intézmény, felesleges, hogy a fiatalok
ezreit pályakezdésük időszakában hosszú hónapokra kiragadják, és elvigyék katonának.
A honvédelem feladatait egy profi, hivatásos hadsereg jobban meg tudja oldani. Ez azt
jelenti, hogy korszakváltásra van szükség a honvédségnél is, és a haderőreform
csak egy csonka reform lehet, ha nem számol a fő tendenciával. Ugyanígy mehetnénk területről
területre: az agrárszféra, az egészségügy, az önkormányzatok is megújításra
szorulnak.
- Az új programok és az új generáció is kezd megjelenni az SZDSZ-ben. Ön
is vidéki körutakat tesz, ennek ellenére a párt nem tud elmozdulni az 1998-as választási
eredményektől. Úgy tűnik, hiába a PR - munka, eredmény mintha nem lenne. Miben látja
ennek az okát?
- Ez nagyon nehéz kérdés, a választ sem tudom biztosan. Számunkra a
legfontosabb az, hogy tiszta lelkiismerettel mondhassuk el, hogy mi mindent megtettünk
annak érdekében, hogy ne rögzüljön ez a helyzet. Azt hiszem, hogy az SZDSZ jó úton
jár ebből a szempontból, sok időnk természetesen nincs rá, hogy ez eldőljön. A
2000. év fordulatot kell, hogy jelentsen, hogy az SZDSZ ki tud-e mozdulni erről a támogatottságról,
vagy itt megragad.
- Egyes publicisták azt mondják, illetve írják, hogy az SZDSZ elkopott a
rendszerváltásban. Másképpen: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Úgy látszik,
nincs szükség egy liberális centrumpártra itthon, illetve ha van, csak az Unióban
megszokott eredményeket tudja a liberális gondolkodás produkálni. A politikai paletta
kezd kétpólusúvá válni. Lát garanciát arra, hogy szükség van az Önök által képviselt
liberális középútra?
- A garancia nem elég egy nagypárti léthez, az SZDSZ megerősödéséhez.
Ez a funkció fontos az SZDSZ-nek, a rendszerváltás eredményeinek védelme, garanciája,
a korszakváltás programja valójában azt jelenti, hogy egy megváltozott helyzetben, más
terepen milyen új módot tud az SZDSZ nyújtani. A korszakváltás programja tulajdonképpen
egy edzésterv és egy versenycipő, hogy az Európai Unió pályájára a magyar polgároknak
ne felkészületlenül és mezítláb kelljen bekerülniük, mert az Európai Unió
hihetetlenül nagy lehetőség, de nekünk politikusoknak és politikai pártoknak megvan
a felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel tudunk-e élni. Kérdés, hogy ez csak
arra lesz-e elég, hogy a cselédszobájába kerüljünk az Európai Uniónak, vagy arra
is, hogy a nappalijába bekerüljünk.
- Az SZDSZ-en belül mindig is kérdés volt, hogy elméleti síkon politizáljanak,
avagy gyakorlatban valósítsák meg elképzeléseiket. Ennek az ellentmondásnak a fényében
hogyan értékeli a parlamenti frakció munkáját?
- Eléggé korlátozott a parlamenti szereplések lehetősége, hiszen a kormánypártok
törvényellenes módon a hetenkénti ülésezési rendet megváltoztatták. Ezzel a
parlamentnek a kormányzati kontrolláló szerepe csorbult. Közvetve azt is mondhatom,
hogy a nyilvánosságot is korlátozza. A parlamenti frakció munkáját egészében jónak
értékelem, de azt is látom világosan, hogy csak parlamenti politizálással nem lehet
ebből a helyzetből kitörni.
- Arra számított az SZDSZ, hogy a Fidesztől visszatér az a szavazóbázis,
aki valaha a liberális centrumpártot erősítette, de ez nem látszik a közvélemény-kutatások
adatain, holott már eltelt két év. Továbbra is reménykednek a „megtévedt” szavazók
visszatérésében?
- A Fidesz egyre erőteljesebben jobbra tolódik, bizonyos megnyilvánulásokban
például az új pártelnök mintha már nem is tudná, hogy a Fidesz vagy egy másik párt
elnökévé választották meg. A bizonytalanok aránya nagyon nagy. Valóban sokan
elhagyták a Fideszt a választások utáni csúcsot követően, és ezeknek csak egy része
ment az MSZP-hez, másik része a bizonytalanok táborát erősítette, ők nem tudták
eldönteni, hogy hova forduljanak. A közvélemény-kutatások szerint ez a réteg mintegy
50-55 százalékát teszi ki a társadalomnak. A mi célunk a bizonytalanok elérése. Ha
valaki pártot vált, az érzelmi kérdés is az ember számára, és fel kell dolgoznia a
döntése hátterét is. Ha valaki másra kíván a jövőben szavazni, ez érzelmi
befektetés is, amely elég sok belső konfliktussal jár. Fogalmazhatnék úgy is, hogy türelemmel
kell lenni, hiszen sokan vannak ma ebben a helyzetben a választók közül.